Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
— Mindjárt a film elején kiderül, hogy taxisofőrünk diplomás, s ez a tény önmagában is elég ahhoz, hogy elgondolkodjunk egy furcsa társadalmi jelenségen. Egyre több egyetemet végzett fiatalt láthatunk benzinkutaknál, butikokban, volánok mellett. — És ez számodra szimpatikus jelenség? — Nem. De nem lehet csodálkozni azon, ha a diplomás átstartol olyan munkaterületre, ahol több pénzt tud keresni. Én inkább azon csodálkozom, hogy a taxizás több pénzt hozhat, mint a felelős, jövőt alakító szellemi munka. — És a hős szimpatikus? — Hogy egyetértek-e azzal, amit ez a Szerencsétlen mérnök-taxisofőr végigcsinált? A lelkem mélyén igen, sőt! Érik bennem egy furcsa gondolat: valóban kellenének ilyen „dögkeselyűk”, akik a maguk módján eltakarítanák a társadalom mocskát. Én, ha filmes lennék, belőle teremteném meg azt a sorozathőst, aki itt él közöttünk, hasonlít ránk, és képes arra, hogy a maga törvényei szerint leszámoljon a sunyi szélhámosokkal, a korrupt gazemberekkel, a gyáva megalkuvókkal, a mások kárából hasznot húzó élősködőkkel. — A filmen... A valóságban viszont az ilyesmi a mi dolgunk lenne, s nem a „magunk törvényei” szerint, nem „dögkeselyű” módjára. Nem gondolod? — Hát... igen, csakhogy mi nem vagyunk hősök. * Örülök ennek a könyvecskének! Van egy 18 éves öcsém, gyanítom, hogy ő még jobban örül majd, ha átadom neki. Elképesztően tájékozott a srác a témában. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy sok új dolgot is megtud ebből a kézikönyvből. Régen láttam ilyen izgalmas magyar filmet, ami ráadásul részleteiben és egészében is érthető. Egy taxisofőrt kirabol két „úri” hölgy. Az összeg, amit elcsólnak tőle, számukra bizonyára nem nagy, a fiatalember számára viszont sorsdöntő, annál is inkább, mivel el kell számolnia vele a vállalatnál. A taxisofőr hiába érvel főnökének, hogy meglopták, az a „fafejű” nem hisz neki, s úgy tűnik, a rendőrség sem veszi komolyan az ügyet. Mindkét helyen arra biztatják: jobban teszi, ha megkeresi az elveszett pénzt. Simon József kutyaszorítóba kerül. Nincs más választása,mint az egyéni igazságszolgáltatás. A módszeren — amivel ezt véghez viszi — lehet vitatkozni. A hős rádöbben, hogy a nagystílű szélhámosságokat nem lehet piti próbálkozásokkal megrendíteni, s ezen a ponton elszabadul benne a mindent fölégető, önmagát is elpusztító pokol. Azt hiszem, a nézőknek a fiatalembert fel kell menteniük, még akkor is, ha tudjuk, hogy a törvény mindenképpen elítélte volna ... ♦ Nem vagyok oda a rockzenéért. Néha azt hiszem, túlságosan ki vagyunk elégítve a könnyű műfajjal. Hogy mást ne mondjak, az Ifjúsági Magazin is a kelleténél többet „csinnadrattázik” diszkó- és rocksztárokról. Ópium ez a javából, s a fiatalok vadul szívják. Túl szigorú lennék? Nem tudom. Annyi minden másról is kellene beszélnünk, annyi mindent meg kellene értenünk, olyan sok előrevivő, értelmes vita várna ránk, de elektromossággal feldúsított, őrjítően hangos zenénktől nem halljuk egymás hangját. FELJEGYEZTE: MAGYAR KATALIN KUBICZA LAJOS fogtechnikus-tanuló CSORDÁS MARIANN névsorszerkesztő ••• ••• ••• ••• ••• ••• •••••••• •• M• ••• ••• #•• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• •• ••• ••• ••• •••• PEZSGŐVEL Alig néhány kilométerre a tihanyi mólótól arisztokratikus selymekben, nehéz ékszerekben és sminkben szépasszonyok és szép leányok készülődnek a füredi Anna-bálra. A szépségkirálynőnek járó díszes aranyalmáért indított divathadjáratukat kísérő lázas izgalom azonban csekélyke arcpironkodás ahhoz a hangulathoz képest, ami a tihanyi Sport Étterem légterét és környékét belengi. A parton színes televíziós közvetítőkocsik, kábeldzsungel, nappali fényt árasztó reflektorok tömkelege, monitorok, hatalmas állványon „Hotel Menthol” neonreklám, alatta tizenkét — üzletekben nem kapható — rámába foglalt nagylemez. A tévések a parton a Zenebutik című program helyszíni élő adásához, a pincérek az étteremben állófogadáshoz terítenek. Néhány kecses vitorlás is partközelbe siklik, a sétányon kíváncsiskodó tinédzserek gyülekeznek. Közöttük is feltűnő, színes társasággá állnak össze a teddybabák: pomádékirályokként rikító ruhákban, a lányok arcán vastag festékréteg, színesre festett csikófrizurák pónilovardákra emlékeztetően. A teddyk — Tihanyban vagyunk! — kecskekörömszakadtáig ragaszkodnak az örökzöld Fenyőékhez. Talán köztük van Duci Juci, a csókkirály vagy éppen Rongyláb Jani. És feltűnik rajongói között a mesterséges légzéssel életben tartott rock and roll Nagy Revütársulata; itt vannak felnyírt frizurákkal, jelvényeldorádóban, örökmosolygó arccal és mindenféle zenebutik számára dallamcsecsebecséket gyártó profizmusukkal. Ám hamarosan eltűnnek, hogy újra megérkezzenek a Zenebutik utolsó tíz percére. A várakozással ellentétben, nem limbóhintón érkeznek, hanem Hungária-transzparensekkel feldíszített hajón. A parton mikrofon, kamera várja az ünnepelt sztárokat, akik a modern technikai körülményeket leszámítva, úgy vonulnak rajongóik gyűrűjében, mint hajdanán a diadalittas római seregek a császárvárosban. A hangulat emelkedett, csupa izgalom, láz mindenki, amolyan „hungis”. A rock and roll nagy clownjai zsebre dugott kézzel — Dolly kissé kikerekedve —, látható örömmel érkeznek a díszemelvény lemezkirakata elé. A lemezgyár sajtófőnöke gratulál és átadja a fejenkénti két platinalemezt a zenészeknek, emlékeztetőül, hogy a Rock and roll party és a Hotel Menthol egyenként negyedmillió példányban keltek el. Kitör a taps, csupán a hajókon feledkeznek meg az örömtülkölésről, de sebaj, durrannak helyette a pezsgősüvegek, a muzsikusok koccintanak, tombol a jókedv, a buborékos Törleykből a teddyknek is jut bőven , mintha a Hungária színpadi show-ja folytatódna a tihanyi vízparton. Villognak a fotomasinák, és előkerül egy filmgyári stáb is: film készül a nosztalgiahullám e platinás széllovasairól. A Hotel Menthol tulajdonosa csillogó szemekkel mutatja fel a fotósok kedvéért is a két platinalemezt. Öröménél talán az olasz csapatkapitány, Zoff öröme lehetett nagyobb, amikor magasba emelte a Mundialtrófeát... Egy biztos: a Hungária jó lóra tett. És a Hotel Menthol bejáratánál látható lesz a két platinalemez, jelezve, hogy ötcsillagos szálloda, amelynek működtetése — egyelőre — cseppet sem ráfizetéses ... (csonti—) • • ••• ::: ••••••••• ••• ••••• ••• •••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••••• ::: ••• ••• •••• ••••• •••••• •••••• ••• ••• ••• ••• • M ••• ff* ••• ••• ••• ••• •♦•••• ••• •••••••••••••••••••• • •• ••••••••••••••• ••• ••• ••••• •••••• ••• • •••••• ••• • •• ••• ••• ••• ••••• •••••• ••• ••• ••• • •• •••••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• • •• • •• ••• ••• ••••••• ••• ••• ••• •••