Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

— Mindjárt a film elején ki­derül, hogy taxisofőrünk dip­lomás, s ez a tény önmagában is elég ahhoz, hogy elgondol­kodjunk egy furcsa társadalmi jelenségen. Egyre több egye­temet végzett fiatalt láthatunk benzinkutaknál, butikokban, volánok mellett. — És ez számodra szimpa­tikus jelenség? — Nem. De nem lehet cso­dálkozni azon, ha a diplomás átstartol olyan munkaterületre, ahol több pénzt tud keresni. Én inkább azon csodálkozom, hogy a taxizás több pénzt hoz­hat, mint a felelős, jövőt ala­kító szellemi munka. — És a hős szimpatikus? — Hogy egyetértek-e azzal, amit ez a Szerencsétlen mér­nök-taxisofőr végigcsinált? A lelkem mélyén igen, sőt! Érik bennem egy furcsa gondolat: valóban kellenének ilyen „dög­keselyűk”, akik a maguk mód­ján eltakarítanák a társadalom mocskát. Én, ha filmes len­nék, belőle teremteném meg azt a sorozathőst, aki itt él kö­­­zöttünk, hasonlít ránk, és ké­pes arra, hogy a maga törvé­nyei szerint leszámoljon a su­nyi szélhámosokkal, a korrupt gazemberekkel, a gyáva meg­alkuvókkal, a mások kárából hasznot húzó élősködőkkel. — A filmen... A valóság­ban viszont az ilyesmi a mi dolgunk lenne, s nem a „ma­gunk törvényei” szerint, nem „dögkeselyű” módjára. Nem gondolod? — Hát... igen, csakhogy mi nem vagyunk hősök. * Örülök ennek a könyvecské­nek! Van egy 18 éves öcsém, gyanítom, hogy ő még jobban örül majd, ha átadom neki. El­képesztően tájékozott a srác a témában. Ennek ellenére biz­tos vagyok benne, hogy sok új dolgot is megtud ebből a kézi­könyvből. Régen láttam ilyen izgalmas magyar filmet, ami ráadásul részleteiben és egészében is érthető. Egy taxisofőrt kirabol két „úri” hölgy. Az összeg, amit elcsólnak tőle, számukra bizonyára nem nagy, a fiatal­ember számára viszont sors­döntő, annál is inkább, mivel el kell számolnia vele a válla­latnál. A taxisofőr hiába érvel főnökének, hogy meglopták, az a „fafejű” nem hisz neki, s úgy tűnik, a rendőrség sem ve­szi komolyan az ügyet. Mind­két helyen arra biztatják: job­ban teszi, ha megkeresi az el­veszett pénzt. Simon József kutyaszorítóba kerül. Nincs más választása,mint az egyéni igazságszolgáltatás. A módsze­ren — amivel ezt véghez vi­szi — lehet vitatkozni. A hős rádöbben, hogy a nagystílű szélhámosságokat nem lehet piti próbálkozásokkal megren­díteni, s ezen a ponton elsza­badul benne a mindent fölége­tő, önmagát is elpusztító po­kol. Azt hiszem, a nézőknek a fiatalembert fel kell mente­niük, még akkor is, ha tudjuk, hogy a törvény mindenképpen elítélte volna ... ♦ Nem vagyok oda a rockze­néért. Néha azt hiszem, túlsá­gosan ki vagyunk elégítve a könnyű műfajjal. Hogy mást ne mondjak, az Ifjúsági Maga­zin is a kelleténél többet „csin­­nadrattázik” diszkó- és rock­sztárokról. Ópium ez a javá­ból, s a fiatalok vadul szívják. Túl szigorú lennék? Nem tu­dom. Annyi minden másról is kellene beszélnünk, annyi mindent meg kellene érte­nünk, olyan sok előrevivő, ér­telmes vita várna ránk, de elektromossággal feldúsított, őrjítően hangos zenénktől nem halljuk egymás hangját. FELJEGYEZTE: MAGYAR KATALIN KUBICZA LAJOS fogtechnikus-tanuló CSORDÁS MARIANN névsorszerkesztő ••• ••• ••• ••• ••• ••• •••••••• •• M• ••• ••• #•• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• •• ••• ••• ••• •••• PEZSGŐVEL Alig néhány kilométerre a ti­hanyi mólótól arisztokratikus selymekben, nehéz ékszerek­ben és sminkben szépasszo­nyok és szép leányok készülőd­nek a füredi Anna-bálra. A szépségkirálynőnek járó díszes aranyalmáért indított divat­hadjáratukat kísérő lázas iz­galom azonban csekélyke arc­­pironkodás ahhoz a hangulat­hoz képest, ami a tihanyi Sport Étterem légterét és környékét belengi. A parton színes tele­víziós közvetítőkocsik, kábel­­dzsungel, nappali fényt árasz­tó reflektorok tömkelege, mo­nitorok, hatalmas állványon „Hotel Menthol” neonreklám, alatta tizenkét — üzletekben nem kapható — rámába fog­lalt nagylemez. A tévések a parton a Zenebutik című prog­ram helyszíni élő adásához, a pincérek az étteremben álló­fogadáshoz terítenek. Néhány kecses vitorlás is partközelbe siklik, a sétányon kíváncsis­kodó tinédzserek gyülekeznek. Közöttük is feltűnő, színes tár­sasággá állnak össze a teddyba­­bák: pomádékirályokként rikí­tó ruhákban, a lányok arcán vastag festékréteg, színesre festett csikófrizurák pónilo­­vardákra emlékeztetően. A teddyk — Tihanyban va­gyunk! — kecskekörömszakad­­táig ragaszkodnak az örökzöld Fenyőékhez. Talán köztük van Duci Juci, a csókkirály vagy éppen Rongyláb Jani. És feltűnik rajongói között a mesterséges légzéssel életben tartott rock and roll Nagy Re­­vütársulata; itt vannak fel­nyírt frizurákkal, jelvényeldo­­rádóban, örökmosolygó arccal és mindenféle zenebutik szá­mára dallamcsecsebecséket gyártó profizmusukkal. Ám hamarosan eltűnnek, hogy új­ra megérkezzenek a Zenebutik utolsó tíz percére. A várako­zással ellentétben, nem limbó­hintón érkeznek, hanem Hun­­gária-transzparensekkel feldí­szített hajón. A parton mikro­fon, kamera várja az ünnepelt sztárokat, akik a modern technikai körülményeket le­számítva, úgy vonulnak rajon­góik gyűrűjében, mint hajda­nán a diadalittas római sere­gek a császárvárosban. A han­gulat emelkedett, csupa izga­lom, láz mindenki, amolyan „hungis”. A rock and roll nagy clownjai zsebre dugott kézzel — Dolly kissé kikerekedve —, látható örömmel érkeznek a díszemelvény lemezkirakata elé. A lemezgyár sajtófőnöke gratulál és átadja a fejenkénti két platinalemezt a zenészek­nek, emlékeztetőül, hogy a Rock and roll party és a Hotel Menthol egyenként negyedmil­lió példányban keltek el. Kitör a taps, csupán a hajókon fe­ledkeznek meg az örömtülkö­lésről, de sebaj, durrannak he­lyette a pezsgősüvegek, a mu­zsikusok koccintanak, tombol a jókedv, a buborékos Törleyk­­ből a teddyknek is jut bőven , mintha a Hungária színpa­di show-ja folytatódna a tiha­nyi vízparton. Villognak a fo­­tomasinák, és előkerül egy filmgyári stáb is: film készül a nosztalgiahullám e p­l­atinás széllovasairól. A Hotel Menthol tulajdonosa csillogó szemekkel mutatja fel a fotósok kedvéért is a két pla­tinalemezt. Öröménél talán az olasz csapatkapitány, Zoff örö­me lehetett nagyobb, amikor magasba emelte a Mundial­­trófeát... Egy biztos: a Hun­gária jó lóra tett. És a Hotel Menthol bejáratánál látható lesz a két platinalemez, jelez­ve, hogy ötcsillagos szálloda, amelynek működtetése — egyelőre — cseppet sem rá­fizetéses ... (cson­ti—) • • ••• ::: ••••••••• ••• ••••• ••• •••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••••• ::: ••• ••• •••• ••••• •••••• •••••• ••• ••• ••• ••• • M ••• ff* ••• ••• ••• ••• •♦•••• ••• •••••••••••••••••••• • •• ••••••••••••••• ••• ••• ••••• •••••• ••• • •••••• ••• • •• ••• ••• ••• ••••• •••••• ••• ••• ••• • •• •••••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• • •• • •• ••• ••• ••••••• ••• ••• ••• •••

Next