Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

N­­­em mindennap találkozhat az ember királynő­vel — gondol­tam, amikor elindul­tam meglátogatni a Miss Európa szépségki­rálynő választás harma­dik helyezettjét, Tóth Ritát. A Havanna lakó­telep egyik hetedik emeleti másfél szobás lakásának ajtajában a királynő atlétatrikós apukája fogadott. A messze földön híres szépség háromszor két­méteres picike szobájá­ban varrógép, mellette íróasztal, rajta német nyelvkönyv. — Nem voltál meg­választott Magyarország Szépe; hogyan juthat­tál ki mégis egy nem­zetközi versenyre ha­zánk színeiben? — .A szervező bizott­ság egyik tagjában élt még két évvel korábbi találkozásunk emléke, és meghívott. Utamat hivatalosan a Tricotex támogatta, de munka­helyem, a Magyar Di­vat Intézet is segített. — Testalkatod igen­csak eltér a nálunk szo­kásos — sőt, megkoc­káztatom — ideálisnak tartott méretektől. .. — Alapszabály ugyan nincs, de a szakma a párizsi manökeneket te­kinti példaképnek. Az én 180 centis magassá­gom, 60 kilós, 90-es mell-, 60-as derék- és 93-as csípőbőségemmel „kövérnek" számítanék Párizsban például, ahol hasonló magassághoz 40 kilós testsúly és 80 —90 közötti csípőméret a követelmény. — Alig múltál 20 éves és a csúcson vagy. Sőt, talán máris kinőtted a lehetőségeidet? — A mi szakmánk annyira szervezetlen, hogy nem nagyon tu­dok mit kezdeni a sike­remmel. Szüleim — bár nagyon büszkék rám — sokszor mégis azt mondják, jobb lenne, ha tanult szakmámban — fodrász vagyok — dolgoznék. Jövedelmem is lenne annyi, mint most, és sokkal kiegyen­súlyozottabb, nyugod­­tabb életet élhetnék. Nincsenek ügynökségek, menedzserek, akik ter­mészetesen nem érdek­telenül, de megfelelő szaktudással szerveznék a munkámat, egyenget­nék a pályámat. Ná­lunk minden „baráti alapon" történik, és a szívességet senkin nem lehet számon kérni... — Szigorú fogyókú­rát, szoros napirendet tartva élsz? — Szerencsére annyit ehetek, amennyi jólesik, mert nem vagyok hízás­ra hajlamos. Tíz-tizen­­két órát kellene aludnom — de mikor? Úszás, tor­na, aztán szauna, szolá­rium, smink, dzsesszba­­lett, nyelvtanulás — mind-mind időbe és pénzbe kerül, és ha mindezt levonom a havi jövedelmemből, jó ha fele annyi marad, mint­ha fodrász lennék. — ... és még az öl­tözködésről nem is esett szó... — Nagyon szeretem az extra dolgokat, az élénk színű ruhákat. De az igényeimet, per­sze, a jövedelmem szintjére kell szorítani. — Nem érné meg in­kább valamelyik cég manökenjének, fotómo­­delljének lenni? — Nem szabad túl sokat szerepelni, főleg a tévében nem, mert az ember arca nagyon ha­mar, egy-két év alatt ..elhasználódhat.". Azok a cégek, még ma is úgy is gondolják, legyünk há­lásak, hogy egyáltalán szerepelhetünk. Vannak jónéhányan, akik ilyen exkluzív szerződést kö­töttek. Naponta bejár­nak hivatalnokként dolgozni. A szerződés megtiltja, hogy máshol is szerepeljenek. Extra juttatásként kapnak egy évre tíz-tizenötezer forintot, ami jó, ha a sminkre elég. — És milyen volt a sajtód? — Nálunk nem törik magukat az újságírók a szenzációért. Nem mint­ha beteg lennék a hiá­nyától, de tény, hogy ami nyugati filmeken látható — a fotósok és újságírók tülekedő hada — itthon nem jellem­ző. Néhányan megke­restek ugyan hazaérke­zésem után, de volt olyan is, aki magához rendelt az egyik sajtó­palotába, ahol másfél órát várakoztatott a hu­zatos folyosón, amíg végre a színe elé járul­hattam. Szinte csak ar­ra volt kíváncsi, hogy személy szerint ki és miért intézte el a kiuta­zásomat. — A szépségverse­nyek győzteseinek fé­nyes karriert jósolnak a szakmában és termé­szetesen sok-sok pénzt. Mi lehet nálunk egy vicekirálynő álma ? — A versenyen feje­delmi módon bántak velünk, de azért nem volt nehéz észrevenni emögött az üzleti és reklámérdeket. Azaz a nekünk nyújtott csillo­gás tüzénél nagyon so­kan sütögették a ma­guk pecsenyéjét. A tárgyjutalom sem volt valami rendkívüli: egy aranyóra és egy liter francia parfüm. A fé­nyes film- és reklám­­szerződések egyelőre még késnek — de hogy el ne kiabáljam, vala­mi azért alakulóban van.. A nyelvtudás hiánya eleve lecsökken­ti külföldi lehetőségei­met. Itthon egy önálló telefonos belvárosi la­kás az álmom, amit — ha szüleim nem fi­­z­nak áldozatot érte — a saját erőmből aligha tudok megvalósítani. A. L. FOTÓ: BAKOS ISTVÁN ★ ★ ★

Next