Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-02-01 / 2. szám
nyemmel, tanácsommal, mások miatt mégis érdemes talán leírnom: szerintem meg kell mondanod annak, akit szeretsz, s aki mellől egy ostoba pillanatban félreléptél, hogy mi a helyzet. Ha igazán szeret, jó apja lesz a gyerekednek, ha nem szeret eléggé, elköszön és nincs okotok haragudni egymásra. Ezt nagyon komolyan tisztázni kell! Ha ugyanis a tévedéseddel együtt vállalja az „idegen” gyereket, később nincs joga felemlegetni a történteket. Ha nem vállal, nincs okod haragudni rá, akkor bizony leányanya leszel, ami se nem szégyen, se nem dicsőség. S akkor előbb-utóbb találhatsz még olyan embert, aki jó társad lehet, s jó apja a gyerekednek. Mert — akármit mondjanak mostanában, amikor kórtünet a gyerekét egyedül nevelő anya — a gyereknek apa is kell, függetlenül attól, hogy édesapa-e. 15 éves, helyesnek mondott, kereskedő szakmunkástanuló lány vagyok. A múltkor a barátnőmmel a lakótelepi ABC-ben voltunk gyakorlaton. Ott egy 35 év körüli, irtó csinos férfi a vezető. Mikor mentünk hozzá jelentkezni, azt mondtuk, hogy „csókolom”. Erre ő ránk nevetett és azt mondta, tessék, csókoljatok. Azóta is úgy látom, hogy tetszem neki. Egyszer, mikor az alsó polcra rakodtam lehajolva, rávert a fenekemre. Máskor meg, amikor csak köpenyben voltam, direkt felküldött, hogy másszak fel a létrára. Aztán azt mondta, hogy szép bugyid van. Azt hiszem, én is beleszerettem. A barátnőm is, össze is vesztünk. De már kibékültünk. A férfi egyébként nőtlen. Adj tanácsot, mit csináljak. Én szeretném, ha nem csak a fenekemre verne, meg a bugyimat dicsérné. Hogy mondjam meg neki, hogy szeretem. Úgy mégse lehet, hogy azt mondom: nagyon szerelmes vagyok az üzletvezető bácsiba! Sokan azt hiszik, az ilyen leveleket én írom magamnak, hogy legyen alkalmam tréfálkozni. Sajnos, az a helyzet, hogy teli a padlás ilyen levelekkel, amelyeket ráadásul — sajnos — komolyan kell venni. Meglehetősen nehezemre esik. S nagyon komolyan tanácsolom, ne örülj, ha a fenekedre vernek, s ne képzeld azt, hogy szerelmes lettél, amikor csak még mindig buta vagy. És továbbra is hordhatsz szép bugyit, de ne mutogasd. Focizok, horgászok, motorozok, szeretek mindent, amit fiúk szoktak csinálni. Nagyon sokan fiúnak is néznek, ami eleinte dühített. És itt a baj, megtetszett egy lány, és sokat gondolok arra, milyen jó lenne fiúnak lenni. Szeretném, ha megmondanád, lehetséges-e? Olvastam ugyanis, hogy operációval meg tudják oldani... „Fiú vagy lény?*» Lehetséges, különösen indokolt esetben végeznek iyen operációt. Ám tudni kell, hogy az a lány, akit fiúvá operálnak, sose lesz férfi. Ha ugyanis mondjuk műanyagból fabrikálsz valamit, ami egy fához hasonlít, s beülteted egy virágcserépbe, locsolhatod látástól vakulásig, nem fog gyökeret ereszteni . . . Remélem, tudsz követni! Leveledből ítélve semmi bajod, horgássz, motorozz, ezek nem eleve elrendelt és végérvényesen „férfi” szórakozások. Még azt se mondom, hogy kerüld a lányokat. Csak ne kerülgesd őket . . . mert egészséges nő számára te sose lehetsz az „igazi”. Elsős gimnazista vagyok, a fiú, akivel kilenc hónapja járok, 18 éves. Soha nem kényszerített semmire, nem zsarolt, de egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és tudom, ő is szeretné, ha több is történne köztünk. Az ilyen korú ,,jó nők” már mind eljutottak odáig, komoly kapcsolat, szerelem nélkül is. Nekik szabad? Gondolkodtunk ezen a dolgon, ő azt mondta, hogy mindent úgy tesz, ahogy én akarom. Talán, ha kimaradok elsőből, megengedném . . . Csakhát falun élek és a falusiak régimódiak, nem akarom az életemet elrontani. Mit csináljak? „Válasz nélkül** Ne maradj ki az elsőből! Van még tanulnivalód. Többek között az is, hogy, ,,az ilyen idős” lányok közül — szerencsére — nagyon sokan még nem jutottak el „odáig”. És akik eljutottak, azok nem „jó nők”. Mert még nem nők, akkor se, ha a karosszériájuk már úgy hasonlít is a nőkéhez, mint a match-boxok az igazi autókhoz. Végül pedig arról, hogy a falusiak „régimódiak”: nem csak a falusiak között van sok „régimódi” ember, s nem is feltétlenül rossz az, ami régimódi. Anyukámmal kitűnő a kapcsolatom. Majdnem mindent meg tudok beszélni vele, és ez nagyon jó. De van valami, amit tőle sem merek megkérdezni, mégpedig azt, hogy elveszítheti-e egy lány a szüzességét, ha nem fekszik le senkivel? Ez most számomra nagyon fontos, sürgős választ kérek. Ártatlan a köbön Úgy tudom, hogy a menstruációs tampon elveszi az ember szüzességét. Ha ez így igaz, akkor nagy bajban vagyok, mert a fiam csak akkor vesz feleségül, ha meggyőződik arról, hogy még szűz vagyok. Ezt ő hogyan tudja meg, pontosabban, hogyan nem tudhatná meg, mert én tampont használok és félek. Micsoda szégyen Egy meggondolatlan pillanatban elvesztettem a szüzességemet. Nem volt jó, de ez most mellékes. Lehetne operációval visszaszerezni az épségemet? Újra fehér liliom lehetnék . Csupán három levelet idézek, bár akadna még bőven hasonló gondokról beszámoló írás, amely ugyancsak bizonyítja, hogy a szüzesség örökzöld témája a fiataloknak. Az IM 1982. második felében nagy visszhangot kiváltó cikksorozatban — Hogyan vesztettem el? — közölt 33 ideillő véleményt és egy szerkesztőségi összefoglalót, amelyben megígérte, hogy nem zárja le a témát, ahogyan a múltban, úgy a jövőben is felelősséggel és őszintén foglalkozik sok egyéb mellett a szexuális kérdésekkel, a szüzességgel is. A hozzám érkezett levelek egy részére az akkor megjelent záróírással felelek. Tekintettel arra, hogy bizonyára sokan nem olvasták, idézem az összefoglaló néhány sorát, amellyel mindenki egyetérthet, aki a fiatalság egészségért, testi és lelki épségéért aggódik. Mit javasoltunk három évvel ezelőtt? „Vigyázzatok magatokra és egymásra. Ne higgyétek, hogy a szüzesség valamiféle érték, de ne képzeljétek azt sem, hogy a szüzesség elvesztése dicsőség. Csak azt engedjétek magatokhoz testközelbe, akit szerettek, és csak akkor, amikor képesek vagytok arra, hogy ne fájdalmat, szégyent, hanem örömöt-boldogságot okozzatok a párotoknak és önmagatoknak. Szeretet, tisztelet, barátság, szerelem nélkül is lehet szeretkezni. De nem érdemes. Párosodni, utódot nemzeni, szülni minden ivarérett állat képes, szeretni és embert nevelni csak a felnőtt ember. S nem testmagasságtól, nem életkortól, nem külsőségektől függ, hogy ki mikor nevezhető már felnőttnek, hanem attól, hogy belül, ösztöneiben, érzelmeiben, tudásában mikorra érik meg.’* Ezek a szavak egyértelmű választ adnak a szüzesség erkölcsi értékelésére. Ehhez, mint orvos, néhány gyakorlati kérdést kívánok megválaszolni, ami ugyancsak foglalkoztatja a fiatal agyakat és amire — sajnos — ugyancsak hiányzik a könynyen hozzáférhető válasz. * Úgy látszik nem lehet elég sokszor ismételni: a terhességnek az a feltétele, hogy egy, a petefészekben keletkezett érett petesejt egyesüljön egy megtermékenyítésre képes ondósejttel. Az ondósejtek rendszerint a férfi hímvesszőjéből közvetlenül, nemi közösülés során kerülnek a női szervezetbe. A „rendszerinti meghatározást azért használom, mert más módon is keletkezhet a terhesség, úgy is, hogy a szűzhártya az épségét megőrzi. A továbbiak megértéséért szólnom kell a szűzhártyáról, a hüvelyt két részre osztó, idegekkel és erekkel átszőtt vékony válaszfalról, amelyen különböző formájú nyílások lehetnek. Ha fejlődési rendellenesség következtében ezek a nyílások hiányoznak, abból baj származhat, mert ilyen esetben a menstruációs váladék nem tud eltávozni, a hüvely hátsó részében marad és ott táptalajt jelent a különböző kórokozóknak és így súlyos betegség elindítója lehet. Ha ilyen esetet felfedeznek, úgy az orvosok érzéstelenítés után a szűzhártya közepétől a hüvelyi tapadás irányában néhány metszést ejtenek. E fájdalommentes beavatkozás után a váladék útja szabaddá válik, a fertőzés veszélye megszűnik. Ritkán bár, de előfordul, hogy a szűzhártya rendellenesen vastag és a nemi kapcsolat során áthatolhatatlannak tűnő akadályt képez. Ilyen esetben a szégyenkezés helyett orvosi segítséget kell kérni, és a fenti műtéttel megoldódik ezt a gond is. * Az ondósejtek az ép, de természetszerűleg átjárható szűzhártyán keresztül is terhességet okozhatnak! Ilyen következményt eredményezhet az a meggondolatlan cselekedet is, amikor fogamzásgátlási célzattal a magömlés a hüvely előtt történik. De előfordul az is, hogy a petting közben kellő tisztálkodás hiányában a kézre kerülő ondósejtek átjutnak a szűzhártya nyílásán. A szűzhártya is csak „rendszerint” tépődik fel a nemi kapcsolat során, ami különböző erősségű fájdalommal, vérzéssel járhat, attól függően, hogy milyen az idegi hálózata, a vérellátása. De arra is bőven akad példa, hogy a szűzhártya tágulékony nyílása megmarad és csak a kitáguló hüvelyben átgördülő magzat tépi fel. Sőt, előfordulhat, hogy a tágulékony szűzhártya a szülés után is megmarad. Ha szüzesség elvesztése alatt a szűzhártya épségének elvesztését értjük, akkor ez a „szégyen” előfordulhat baleset következtében, de előidézheti egy szélsőségesen nagy mozgást igénylő tomagyakorlat is. És valóban előfordulhat, hogy a szükségesnél nagyobb méretű tampon, amely ugyan a szűzhártya nyílásán átvezethető, amikor felduzzad a menstruációs váladéktól, csak a szűzhártya megsértésével távolítható el. A szüzesség elvesztésének egyébként nem feltétlenül kísérőjelensége a vérzés és fájdalom. Anélkül is megtörténhet. Magyarországon nem végeznek olyan műtétet, amely a megsérült szűzhártyát úgy alakítja át, hogy épnek tűnjön. Mindezekhez egy meglehetősen elterjedt tévhit megcáfolására még csak azt kívánom hozzátenni, hogy a megtermékenyülés akkor is megtörténhet, ha a kapcsolat nem okozott örömöt. A fogamzás létrejötte minden mástól függetlenül csak az érett petesejt és a megtermékenyítésre képes ondósejt összeolvadásával valósul meg. * „Válaszért esedezik egy buta gyerek” — aki nem buta, csak tájékozatlan. Valójában a gyakori hajmosás nem egészséges, de nem gyakorol olyan hatást, hogy a hajhagymák elpusztításával megállítja a haj növekedését. Ha a hajhagymák bármi okból elpusztulnak, az nem a haj növekedésének megállását, hanem a pusztulását idézi elő. Elpusztult hajhagymákon semmiféle ,,csodahajszesz” nem segít. De hasznos a hajszesz, vagy a hajszesz nélküli megfelelő hajbőrápolás akkor, ha a hagymák még épek, még regenerálhatok. Esetedben a bőrgyógyászati szakrendelésen megadják a választ, hogy mi történt. És nagyon figyelj oda, hogy mit tanácsolnak, aszerint ápold magad. Doktor úr,kérem... DR. VERES PÁL VÁLASZAI 61