Ifjúsági Magazin, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
Fair Play - becsületes játék A sportszerűtlen magatartást a pályán és a lelátón egyaránt büntetik. Mindannyian emlékezünk a brüsszeli stadion véres tragédiájára, ahol sokan vesztették életüket egy értelmetlen szurkolói tömeghisztériában. Bár a törvény vasszigorral próbálja elejét venni az efféle drámáknak, a pályán szereplő játékosok is hozzájárulhatnak sportszerű játékukkal a rendezvények nyugalmához. Mert, ha példamutató, fegyelmezett játékkal küzdenek, lehetőséget adhatnak a sportszerű viselkedéshez a lelátókon is. A példamutatás a legfontosabb, mert a játéktéren elszabadult indulatok könnyen terjednek. Mint annyiszor már, az elmúlt évben is kiosztották Magyarországon a sportszerű magatartást tanúsítóknak a Sportszerűségi Díjat. Velényi Rudolf is a jutalmazottak között volt, a Művelődési Minisztérium serlegét kapta. A debreceni Tóth Árpád Gimnázium IV/B osztályos tanulója a megyei középiskolás gyorskorcsolya-bajnokságon egyik legnagyobb ellenfelének - akinek eltörött a korcsolyája - kölcsönadta sportszerét. Úgy gondolta, társa megérdemli, hogy a pályán dőljön el, ki a jobb! - Valóban sportszerű magatartásnak érzed a tettedet? - Az az igazság, hogy ez nekem eszembe sem jutott! Kovács Zoltán régi barátom. Évek óta felváltva nyerjük a bajnokságot, egy jégkorongcsapatban is játszunk. Eltörött a penge a korcsolyáján, és én odaadtam neki az enyémet. Nincs ebben semmi különös! A díjra pedig a testnevelő tanárom, Kerékgyártó László javasolt. -Mi a véleményed a sportszerűségről ? - A becsületes versengésnek ez az alapja. Nélküle értelmetlen a küzdelem. Fő sportágam - a jégkorong - nem a legpuhább játékok közé tartozik. Ebben a játékban is nagyon fontos, hogy ne lépje át az ember a sportszerűség határát, mert könnyen súlyos sérülésekkel járhat egy durva belemenés. De ez nemcsak erre a sportágra vonatkozik. - Minek tartod a cselekedetedet? - Semmilyen különleges jelzőt nem használnék. Egyszerű emberi dolog, semmi más. * Kamuty Jenő a nemzetközi Fair Play-bizottság tagja, a magyar sportszerűségi bizottság elnöke sportéletünk eddig egyetlen olyan képviselője, aki megkapta azt a Fair Play-díjat, amit nem egy-egy sportszerű gesztusért, hanem egy sportpályafutás legmagasabb elismeréséül ad ki a nemzetközi bizottság. Kamuty doktortól kérdeztük: mi a jelentőségük napjainkban a sportszerűségi díjaknak? - Sportszerűség nélkül nincs tisztességes játék. Nélküle csalás az egész, és akkor ez már valami egészen más. - Akkor, amikor eluralkodott a versenysport-szemlélet, beszélhetünk még őszinte és nemes gesztusról? Akkor, amikor az edzők a mindenáron való győzelemre buzdítják versenyzőiket, elképzelhető, hogy valaki lemond a győzelem esélyéről a másik javára? Igen, sőt állítom, hogy egy esetleges győzelemről lemondás olyan erkölcsi erőt adhat, amely megsokszorozza az egyén teljesítőképességét, és később nyerni is tud. Biztos vagyok benne, hogy az erkölcsös magatartás növeli a biztonságérzetet. De manapság az eredménycentrikusság kiöli az emberekből ezt a szándékot, s bár ezt meg lehet magyarázni, de nem kell ezzel a tendenciával egyetérteni! - Ezek szerint külön kell választani az élsportot és a tömegsportot? - Ami a magatartást illeti: igen! - És szükséges is? -Nem! De automatikusan szétválasztódik. Mert hosszú évek és hónapok kemény felkészülése után a versenyen nehéz elvárni egy edzőtől, hogy nemes gesztusokra biztassa emberét. Éppen ezért a tömegsport háza táján kell a nevelőmunkát elkezdeni, mert minden sportoló ott kezdi a pályafutását. Meggyőződésem, ha valaki gyerekkorától a sportszerű játékot ismeri, és csak azt látja, ez a hozzáállás akkor is megmarad benne, ha versenysportolóvá válik. K. J. MAI TRUBADÚROK Mai trubadúrként járja az országot Miguel Montanaro és Kobzos Kiss Tamás, a két elválaszthatatlan jó barát, s műsoruknak is ez volt a címe, amit a Petőfi Csarnokban adtak a Téka és a Vujicsics együttesek táncháza közben. Montanaro Franciaországból, Provance-ból, a trubadúrok földjéről érkezett; háromlyukú furulyáján és dobján a régi provance-i zenén kívül saját költésű aktuális dalokat játszik. Tamás a régi magyar zenét eleveníti fel, valamint Szabados Györggyel dolgozik együtt. Miguell-lel a Kalendárium című műsoruk európai körkép, amelyben a jeles napok zenéi elevenednek fel. Franciaországban és Magyarországon több fellépésük volt már, májusban újra körútra indultak: Győrben, Sárváron, Szombathelyen, Miskolcon, Pécsett és Budapesten léptek közönség elé. FOTÓ: KISS GÁBOR