Ifjúsági Magazin, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
VARGA MIKLÓS BAND: játék, szenvedély ... Alig egy év után ismét nagylemezzel jelentkezik a Varga Miklós Band. Ez a Band azonban már nem az a Band. Elment Papp Gyula, aki a P. Box utáni években az énekes karrierjében nem jelentéktelen szerepet játszott. Helyette itt van Szigeti Ferenc, aki a zenei rendezői székből igyekezett jó lemezt készíteni Varga Miklósnak. Hogy sikerült-e a vállalkozás, nehéz kérdés. Attól függ, ki mit szeretett volna. Varga Miklós rajongói bizonyára örülnek majd a könnyen megjegyezhető, koncerteken közösen éneklendő daloknak, és nem taszítja majd őket szokatlan hangzás, vagy hangszerelés. Ami ugyanis itt hallható, azt már mindenki ismeri, aki legalább havonta egyszer bekapcsolja a rádióját. Talán a Van Halen lemezek ismerői fedezik fel a legtöbb ismerős megoldást. Varga László, az együttes új billentyűse egyébként már nem először adja elő „átdolgozott” formában a „Jump” című Van Halenszám szintetizátor futamait. A Senator tagjaként már jól begyakorolhatta - itt sem vall szégyent vele. A baj csak az, hogy Varga Miklós nem David Lee Roth, és a tetszetős szintetizátor-hangzás, valamint az Eddie Van Halen-szerű gitárszólók közé ugyanúgy nem képes tartalmat varázsolni, mint ahogy a Los Angeles-i zenekarban sem tudta Sammy Hagar pótolni Roth-ot. Mondhatnánk, hogy még ez is jobb, mint amit más magyar zenekarok tesznek, hiszen Vargáék legalább Kalifornia felé nyújtják a kezüket mintákért - és nem ragadnak le hamburgi példaképek mellett. Klisékből összegyúrt felvételeik azonban ugyanolyan semmitmondóak, mint bármilyen, csak formai tökéletességre törekvő tucattermék. Nos, hogy ezek kemény szavak, és talán bántóak, nem tagadom. De hogy a Varga Miklós Band megérdemli őket, azt lemezük utolsó darabja, a Gördülő kövek című Ács Attila nevével jegyzett dal bizonyítja. Ez ugyanis egymaga többet ér, mint az előtte hallható tíz együttvéve. Kedves „Akárki”, aki arra gyanakszik, hogy személyes rosszindulat, esetleg érdek íratja ezt a cikket, hasonlítsa össze ezt a számot Varga Miki akármelyik felvételével! A Gördülő kövek szövege sem tör irodalmi magasságokba, zenéje sem vadonatúj. Azonban igazi rockzene, és - hadd éljek ezzel a lejáratott kifejezéssel - őszinte. Kevésbé választékosan: „dögös”. Nem igaz, hogy ilyen típusú zenét, kommersz módon, nem lehet jól játszani. Akár modernül is kitűnő példa erre a Z. Z. Top, vagy a Fabulous Thunderbirds legutóbbi albuma. Talán nem ártana legközelebb ebből a fajtából összehozni negyvenöt percet. (3) EDDA Tavaly, bemutatkozásként csak egy live-lemezt adott ki az Edda új formációja. Jó ötlet volt, hiszen a koncertek spontaneitása elfedte az új zenekar kiérleletlenségét, és amikor idén először mentek stúdióba, már öszszeszokott társaság vette fel az új repertoárt. Nem szeretem az Edda Műveket - de idei lemezük előtt le a kalappal. Szinte robban a sztereóberendezés, ahogy az Őrült megszólal, és nem csak a kitűnő produceri munkának köszönhetően. Pataky Attila és az Edda több tagja olyan dinamizmust mutat szinte egész lemezén, ami ma már felfedezhetetlen a kemény zenekarok felvételeit hallgatva. Külön tanulmányt érdemelne, hogy lett a régi Edda unalmas hard-rockjából csillogó, nyolcvanas évekbeli fémzene - ami persze nem sokkal tartalmasabb, mint Varga Miklósé - ám a maga nemében elsőrangú. Hogy miért Patakyék, és más miért nem? Erre tavaly, az élő lemez kapcsán már megpróbáltam választ adni, és az új LP csak megerősíti gyanúmat; a többi magyar rockzenésznek sem ártana a jó néhány hónapos nyugati vendéglátó hakni. Ott ugyanis ha akarják, ha nem, mindennap szembesülnek vele - tévét nézve, rádiót hallgatva -, hogy hol tart 1986-ban a rock. Pataky Attila már tudja, -azonkívül minden egyes új dala potenciális sláger. Az ilyen felvételek clipjeit szerkesztik műsorba orrvérzésig az MTV New York-i stúdiójában, nyomják állandóan az úgynevezett „all the hits all the time”, az állandóan slágereket játszó rádióállomások. Tizenévesek számára készül, aktuális, napi fogyasztanivalóként, elsőrangú minőségben, gondos csomagolásban. Nem szeretem az Eddát, Pataky Attila személyisége tökéletesen idegen számomra, szájbarágós stílusa zavar - ám ez a zenekar a kommersz hard-rock legkitűnőbbjét kínálja. (5) HERSKOVITS IVÁN 6 (szuper), 5 (kitűnő), 4 (jó), 3 (megjárja), 2 (tri), 1 (add kölcsön, hátha nem adják vissza!) 17. (20) KOVÁTS KRISZTA - FÜTTYÖS GYURI 18. (-) BIKINI-SZERETLEK 19. (-) DOLLY ROLL - CSINTALAN PALACSINTA 20. (-) KOMÁR LÁSZLÓ - TE VAGY A JÁTÉKOM NAGYLEMEZT NYERTEK: Farkas Katalin - Karcag, Csonda Péterné - Tornyospálca. KAZETTÁT NYERTEK: Király Gusztávné - Döge, Várnagy Edina - Budapest. POSZTERT NYERTEK: Süveg Tibor - Cegléd, Gáthy Kálmán - Városnamény, Csicsovszky Gyuláné - Debrecen, Szabó Erika - Budapest, Faragó László - Budapest. 1. (5) DEMJÉN FERENC - SZERELEM ELSŐ VÉRIG 2. (3) HOBO BLUES BAND-6:3 3. (11) Z'Z LABOR - UTOLSÓ TANGÓ PÁRIZSIVAL 4. (8) ZOLTÁN ERIKA - SZERELEMRE SZÜLETTEM 5. (15) MODERN HUNGÁRIA - ELFÚJJA A SZÉL 6. (2) NAPOLEON BLD - KÉRLEK NE FELL 7. (19) V' MOTO ROCK - FEKSZEM AZ ÁGYON 8. (-) CITROM-AMAZONAS 9. (7) ELSŐ EMELET- IDEGENEK A VÁROSBAN 10. (-) ERIK-RÓMEÓ 11. 0) OMEGA - FEKETE PILLANGÓ 12. (-) SZÖRÉNYI LEVENTE - ÉJSZAKAI TELEFONOK 13. (6) R-GO - FORDÍTOTT VILÁG 14. (10) LORD-CSAKIS A LÉNYEG 15. (1) DOLLY ROLL-MEXIKÓ 16. (17) POKOLGÉP-TOTÁLIS METÁL