Ifjúsági Magazin, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
FOTÓ: URBÁN TAMÁS Ihletett alkotói pillanatokkal, megmunkálásra váró anyagokkal, rajzokkal, torzókkal zsúfolt műteremben, ha úgy tetszik Marosits István szobrainak szülőszobájában hangzott el az alábbi monológ, amely az esztergomi nyughelyre szánt Liszt Ferenc-szobor rézbe, acélba, betonba formázott ötletét járja körül. - Rendkívüli alkotói energiákat szabadított fel bennem egy Liszt-szobor elkészítése. Zseniális képességei mellett hatással volt rám az, hogy magyarnak vallotta magát, holott nem beszélt magyarul. Ez a magyarságtudat vett le a lábamról, s ezért igyekeztem olyan sugallatot kiárasztani a szoborból, hogy szinte megkérdezze a nézőjét: te ki vagy? A koncepcióm szerint Lisztet a zongora tette naggyá, ezért is formáztam úgy a szobrot, hogy Liszt egy zongorából szinte vulkánszerűen tör elő. Anyag és szellem szembeállítására törekedtem, ezért választottam rozsdamentes acélcsöveket, nehéz, szikrázó húsú, gránittörmelékkel elegyített betont. Tudom, a betonról a keménység, a szürkeség jut az eszünkbe. De a lírát őrzi a szép fej, a kéz, a formák, s kapóra jött e hatalmas zongora íves része, amely egyetlen látomás, s aminek a sziluettje lehetőség volt arra, hogy vulkánná változtassam. Ez egyszerre kihunyt és működő vulkán. Liszt nagysága többet követelt, mint egyszerű portrét. A sokszínűségét, szellemiségének nagyságát, gazdagságát akartam érzékeltetni az anyagok megválasztásával is. Másrészt benne van a szoborban az is, eljött az ideje annak, hogy fölnézzünk végre a géniuszokra, s ne a középszerűséget, a jelentéktelen pöttömségeket rajongjuk körbe, hanem a tehetséget. Tudomásul kellene végre venni, hogy a tehetség megbecsülést követel, tiszteletet parancsol. Természetesen hatott rám Liszt muzsikája is. Megszólaltatott bennem szavakkal ki nem mondható dolgok, s lehetőséget adott egy kettősség kifejezésére: Liszt mély szakmai tudásának és bámulatos improvizatív készségének bemutatására. Nem csupán közönségét szórakoztató virtuóz volt, mélyebbre ásott a zenében, megmaradt egyetemesnek, mindig megújította önmagát. Ezért is keltenek különleges érzéseket a Liszt-darabok. Bízom benne, hogy ezeket sikerült megfogalmaznom ezzel a szobrommal is, amit augusztus végén avatnak Esztergomban, a zeneszerző születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából. . (cs. t.) SZOBORSZÜLETÉS ■■