Ifjúsági Magazin, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
SALÁDI CSAPAT Ha láza van, nem utazik - dönt a családi konzílium, mire Jutka - az első magyar „férfi” sakkvilágbajnok - meglehetős egykedvűséggel hóna alá csapja a hőmérőt. Tíz perc múlva már a telefonba betűzi a szervezőknek az angol nyelvű táviratot az édesanya. Polgár Judit betegség miatt nem utazik Adelaide-be, a 21 éven aluli nők világbajnokságára. Úgy tűnik, e tény legkevésbé Jutkát viseli meg. Két orrfúvás között vidáman eleveníti fel az aznapi élményeket, így van ez, ha valaki többet jár Ausztráliába mint Miskolcra. Kengurukat, koalákat már etetett a tenyeréből, a diósgyőri vár és Szilvásvárad viszont az újdonság erejével hatott. Az ügy „szakmai” része nem érdemel hosszabb elemzést, az MTK csapatbajnoki mérkőzésen 9:4-re győzött a Borsod Távhő ellen, a Polgár lányok szokott formájukat hozták, azaz három partiból három pontot. Zsuzsa újabb nagymesteri skalpot gyűjtött be, a külföldön versenyző Portisch helyén, az I. táblán verte Bárczayt. De a „nagy szám” nem ez volt, hanem a pingpongparti á lamaházi. Jutka és Zsófi ugyan hallomásból ismerte a legendás Janika híres-hirhedt küzdelmeit, melyek során hol strandpapuccsal, hol vödörrel, hol kiszáradt zsíroskenyérrel a kezében parádézott az asztal mellett, ám mostani házi rangadójukhoz nem ez adta az ötletet. Miskolci szálláshelyükön ugyanis egy komplett pingpongasztalra bukkantak, hálóstól, labdástól. Csak éppen ütő nem akadt. Legalábbis hagyományos nem. A szemeteslapát „idétlen hangot adott”, a sakktábla túl nagynak bizonyult, a parkettával viszont már egész jól ment a pörgetés. S aki most azt hiszi, hogy két, pingpongversenyt sosem látott csitri bolondozásáról volt szó csupán, az nagyon téved. A Sajtó SE színeiben - ha nem is a sakkasztalnál megszokott sikerrel - immár rendszeresen indulnak országos megmérettetéseken. Judit legutóbb - igaz, tőle szokatlanul saját nemében és korosztályában - hajszál híján bejutott az ország 32 legjobbja közé. Ámde viszsza a sakkhoz. Mert a miskolci kirándulás ebben a műfajban is szolgált egy vidám történettel. A két kicsi a maga megszokott módján „snellezett” a vonaton, ami annyit jelent, hogy ötperces villámpartikat vívtak fejben, tábla és figurák nélkül. Gyöngyös után benyitott a kupéba egy enyhén pityókás bácsi, s döbbenten nézte az órát csapkodó két kislányt. Hát ti meg mit csináltok, aranyoskáim, érdeklődött kedvesen. A válasz hallatán egy kissé elbizonytalanodott: Sakkoztok?! Hát én ezt nem értem. Máskor, ha iszom egy-két pohárkával, rendszerint duplán látok. De most még az az egy sakktábla is eltűnt a szemem elől. Pillantása ekkor a sakkórára esett: Na jól van, órából már megvan a kettő. (Csupán a sakkjátékban kevésbé jártas olvasók kedvéért: a sakkórákon két számlap található.) Épp itt tart a színes élménybeszámoló, amikor Zsuzsa lép a szobába, hóna alatt vaskos újságköteg, az utóbbi hetek vendégszerepléseiről - Izland, NSZK, Franciaország - szóló beszámolókkal. Az egyik magazin címlapján a Bros együttes, jó apropó ahhoz, hogy a kedvenc popsztárokról faggassuk a lányokat. A 13 éves Zsófi e témát nemes egyszerűséggel elintézi annyival, hogy a „menő számokat” szereti, Jutka jelentőségteljes vállvonogatásai is arról árulkodnak, hogy az újságokat nem a slágerlistáknál kezdi olvasni. Viszont Zsuzsa e témakörben is legalább annyira tájékozott, mint a szicíliai megnyitás elágazásaiban. Készségesen sorolja napjaink olasz énekeseit, azután Michael Jacksont, George Michaelt. De mint kiderül, nagyon kedveli a hatvanas évek slágereit, s Tim Rice Chess című musicaljének zenéjét. És van még egy imádott csapat, a Modern Talking. Jutka és Zsófi itt kuncogni kezd, némi nemzedéki ellentétet sejtetve. Zsuzsa azonban tántoríthatatlanul kiáll mellettük. Épp a nem túl frappáns - ám magántanuló világsztárokról lévén szó, kézenfekvő -, „És hogyan telik egy napotok?” - kezdetű kérdést akartam feltenni, amikor édesanyjuk kukkant be, jelentőségteljesen az órára pillantva. Ez elsősorban a két kicsinek szól, mert ők hajnalban pingpongedzésre mennek a KSl-terembe, Zsuzsi még egy kicsit ráér, ő csak tízkor repül Ausztráliába. (Ő a fiúk ifjúsági világbajnokságán indul.) Napirend helyett álljon inkább itt - talán jellemzőbb is - az utóbbi napok programja. A papa szombaton érkezett a két kicsivel a várnai versenyről - Judit itt fél éven belül negyedszer teljesítette a férfi nemzetközi mesteri normát, rangos mezőnyt utasítva maga mögé -, s épp elérték a csatlakozást a vasárnapi csapatbajnoki mérkőzésre induló MTK-hoz. Zsuzsának ez kicsit nehezebb volt, mert ő szombaton délután még a bécsi Nyitott kapuk rendezvénysorozaton adott szimultánt, majd vasárnap hajnalban bumlizott a többiek után. Ő hétfőn elrepül a világ másik végére, a kicsik pedig hamarosan Londonba. Azután idehaza találkoznak, s lassan irány Szalonik ki, a SAKKOLIMPIA. A Mádl Ildikóval kibővü L lő családi csapat már csak kabalából sem vállalkozik előzetes esélylatolgatásra, a 19 esztendős Zsuzsa csupán annyit jegyez meg tettetett ko- morsággal: ilyen sem fordult még elő velem. "