Ifjúsági Magazin, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

KIMONDANI A KIMONDHATÓT rapodás segítése. Az ifjúsági nyelv igazi botrányköve persze mégis­csak a durvaság, a trágárság. - Mi lehet e soha nem tapasztalt nyelvi szenny elterjedésének az oka ? - A Puszták népében Illyés azt írja a cselédek káromkodásával kapcsolatban, hogy ez nemcsak a nyelvnek, hanem a léleknek, ha­nem a az eldurvulása. Haragjuk őszinte, apró hibákért is átokban fakadnak ki. A fiatalok gátlástalan káromkodásával az a baj, hogy ér­zelmi háttér nélkül, funkciótlanul használják a durva kifejezéseket, nincsenek tekintettel a környezet­re. Másrészt hiányzik a visszatartó erő: nincs családi nevelés, amely nyesegetné a nyelvhasználat e dur­va kinövéseit. Az iskolában sincs ezzel kapcsolatos fegyelmező erő; a tanárok már rettegnek egy-egy kirándulás előtt, hogyan tartják majd „kordában” a diákok viselke­dését, beszédét. Végül hiányzik a közösségi kontroll: nem avatko­zunk be, ha ilyen gátlástalan be­szédet hallunk. E nevelési alkal­mak hiánya pedig gátlástalanná te­heti a nyelvi magatartást is.­­ Úgy tetszik, a nevelési alkal­mak hiányainak emlegetésével fel­menti a tinédzsereket a trágár be­széd bűne alól. - Valóban nem hiszem, hogy őket kellene ezért elmarasztalni. Rengeteg érték van a mai fiatalok­ban: őszinték, önzetlenek. A beszé­dükben megnyilvánuló magatar­tást nem is szabad teljes egészében elutasítani, annak csupán a nyer­sességét kellene lefaragni. Az a baj, hogy senki nem tanította és nem tanítja őket viselkedéskultúrá­ra, az iskolában erre nincs idő, az ifjúsági szervezetek pedig ezt nem tartották feladatuknak. Semmit nem oldunk meg, ha állandóan hangoztatjuk, hogy milyen csú­nyán beszélnek a fiatalok, s emiatt csak szidjuk őket. Az ilyen beszéd­mód mögött rendszerint lelki el­durvulás is rejtőzik, s ha elfogad­juk, hogy minden gyerek rendes, „csak” éppen csúnyán beszél, a je­lenség és lényeg összefüggését ta­gadjuk.­­ Önigazolást jelenthetnek-e a ti­nédzser számára a színpadról, fil­mekből a színpadon, a filmekben el­hangzó, a regényekben olvasható trágárságok ? - A csúnya beszéde miatt fele­lősségre vont fiatal joggal mond­hatja, hogy „de hiszen tegnap este ugyanígy beszéltek a színházban”! S itt van az alkotók felelőssége. Úgy tapasztalom, sok író csupán a pillanatnyi siker, az olcsó népsze­rűség miatt használja az ocsmány szavakat, egy-egy jó gégét lát ben­nük. Mondhatja persze, hogy a va­lóságot tükrözi a szereplők beszé­dén át is, de amikor ezt csak a ha­tásvadászat miatt teszi, annak ked­vezőtlen hatása lehet a fiatalokra. Az irodalmi nyelv lassan „leeresz­kedik” a köznyelvi szlenghez, s ez a kiegyenlítődés sajnos a fiúk és lányok beszédében is felfedezhető. Ma már a lányok felveszik a ver­senyt a fiúkkal a durva szavak használatában. Nem tudom, hogy valóban a színház, a film, az iroda­lom hatása miatt, de az bizonyos, hogy a nyomdafestéket nem tűrő szavak hovatovább már kérkednek a művészeti alkotásokban. Ezzel pedig nem értek egyet. - Oly sok rosszat elmondott már az ifjúsági nyelvről, hogy ezek után csodálkoznék, ha e beszédkultúra rokonszenves vonásainak felsorolá­sába fogna...­­ Pedig vannak rokonszenves elemei a fiatalok nyelvhasználatá­nak! Például az őszinteség, a friss látásmód, a találó képek, kifejezé­sek használata! Gondoljon csak az érdemjegyek sokvariációs megjelö­lésére! Hasonlataik remek akasztó­fahumorra vallanak. A „lepedőak­robata” kifejezést viszont visszatet­szőnek tartom, túl meztelen és dur­va. Azért hoztam ezt példának, mert már az ifjúsági nyelvnek a tolvajnyelvvel való érintkezési fe­lületét jelzi. A tolvajnyelv és a di­áknyelv mindig is közel állt egy­máshoz, a diákokra mindig is ha­tást gyakorolt a tolvajnyelv képes jellege, metaforikus kifejezésmód­ja. A tolvajnyelv iránti fogékony­ság ugyanakkor a diáknyelv csap­dája is lehet.­­A tinédzserek kimondják a ki­mondhatatlant, ugyanakkor bátor­talanokká válnak, ha a kimondha­tót kell kimondani. Azaz: nincs vita­kultúrájuk, hiányzik belőlük az önálló véleményalkotás, a megszó­lalás, felszólalás képessége. És ez különösen aggasztó most, amikor igencsak hogy szükség lenne aktív részvételükre akár az iskolai, akár a tágabban értelmezett közélet fóru­main. Milyen tanácsokat adna e gátlások felszabadításához? - Beszélni megtanulni csak be­szélve lehet. A tesztjellegű számon­kérések mellett nehezen várható el, hogy a diák folyamatosan beszél­jen, és elsajátítsa e készséget. Az nem gyakorlás, ha a folyosón a szünetekben beszélgetnek egymás­sal. Az igazi beszédgyakorlás az, ha valaki egy témáról folyamato­san beszél. Lépten-nyomon beszél­ni kell ahhoz, hogy valaki képes le­gyen felszólalni, gondolatokat megformálni, ezeket hatásosan to­vábbadni. Mert ma még a legtöbb fiatal képtelen egy kerekded, fo­lyamatos gondolatsort elmondani. De ez nem (csak!) az ő hibájuk. BALÁZS PIRI BALÁZS RAJZAi en !

Next