Ifjúsági Magazin, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
KIMONDANI A KIMONDHATÓT rapodás segítése. Az ifjúsági nyelv igazi botrányköve persze mégiscsak a durvaság, a trágárság. - Mi lehet e soha nem tapasztalt nyelvi szenny elterjedésének az oka ? - A Puszták népében Illyés azt írja a cselédek káromkodásával kapcsolatban, hogy ez nemcsak a nyelvnek, hanem a léleknek, hanem a az eldurvulása. Haragjuk őszinte, apró hibákért is átokban fakadnak ki. A fiatalok gátlástalan káromkodásával az a baj, hogy érzelmi háttér nélkül, funkciótlanul használják a durva kifejezéseket, nincsenek tekintettel a környezetre. Másrészt hiányzik a visszatartó erő: nincs családi nevelés, amely nyesegetné a nyelvhasználat e durva kinövéseit. Az iskolában sincs ezzel kapcsolatos fegyelmező erő; a tanárok már rettegnek egy-egy kirándulás előtt, hogyan tartják majd „kordában” a diákok viselkedését, beszédét. Végül hiányzik a közösségi kontroll: nem avatkozunk be, ha ilyen gátlástalan beszédet hallunk. E nevelési alkalmak hiánya pedig gátlástalanná teheti a nyelvi magatartást is. Úgy tetszik, a nevelési alkalmak hiányainak emlegetésével felmenti a tinédzsereket a trágár beszéd bűne alól. - Valóban nem hiszem, hogy őket kellene ezért elmarasztalni. Rengeteg érték van a mai fiatalokban: őszinték, önzetlenek. A beszédükben megnyilvánuló magatartást nem is szabad teljes egészében elutasítani, annak csupán a nyersességét kellene lefaragni. Az a baj, hogy senki nem tanította és nem tanítja őket viselkedéskultúrára, az iskolában erre nincs idő, az ifjúsági szervezetek pedig ezt nem tartották feladatuknak. Semmit nem oldunk meg, ha állandóan hangoztatjuk, hogy milyen csúnyán beszélnek a fiatalok, s emiatt csak szidjuk őket. Az ilyen beszédmód mögött rendszerint lelki eldurvulás is rejtőzik, s ha elfogadjuk, hogy minden gyerek rendes, „csak” éppen csúnyán beszél, a jelenség és lényeg összefüggését tagadjuk. Önigazolást jelenthetnek-e a tinédzser számára a színpadról, filmekből a színpadon, a filmekben elhangzó, a regényekben olvasható trágárságok ? - A csúnya beszéde miatt felelősségre vont fiatal joggal mondhatja, hogy „de hiszen tegnap este ugyanígy beszéltek a színházban”! S itt van az alkotók felelőssége. Úgy tapasztalom, sok író csupán a pillanatnyi siker, az olcsó népszerűség miatt használja az ocsmány szavakat, egy-egy jó gégét lát bennük. Mondhatja persze, hogy a valóságot tükrözi a szereplők beszédén át is, de amikor ezt csak a hatásvadászat miatt teszi, annak kedvezőtlen hatása lehet a fiatalokra. Az irodalmi nyelv lassan „leereszkedik” a köznyelvi szlenghez, s ez a kiegyenlítődés sajnos a fiúk és lányok beszédében is felfedezhető. Ma már a lányok felveszik a versenyt a fiúkkal a durva szavak használatában. Nem tudom, hogy valóban a színház, a film, az irodalom hatása miatt, de az bizonyos, hogy a nyomdafestéket nem tűrő szavak hovatovább már kérkednek a művészeti alkotásokban. Ezzel pedig nem értek egyet. - Oly sok rosszat elmondott már az ifjúsági nyelvről, hogy ezek után csodálkoznék, ha e beszédkultúra rokonszenves vonásainak felsorolásába fogna... Pedig vannak rokonszenves elemei a fiatalok nyelvhasználatának! Például az őszinteség, a friss látásmód, a találó képek, kifejezések használata! Gondoljon csak az érdemjegyek sokvariációs megjelölésére! Hasonlataik remek akasztófahumorra vallanak. A „lepedőakrobata” kifejezést viszont visszatetszőnek tartom, túl meztelen és durva. Azért hoztam ezt példának, mert már az ifjúsági nyelvnek a tolvajnyelvvel való érintkezési felületét jelzi. A tolvajnyelv és a diáknyelv mindig is közel állt egymáshoz, a diákokra mindig is hatást gyakorolt a tolvajnyelv képes jellege, metaforikus kifejezésmódja. A tolvajnyelv iránti fogékonyság ugyanakkor a diáknyelv csapdája is lehet.A tinédzserek kimondják a kimondhatatlant, ugyanakkor bátortalanokká válnak, ha a kimondhatót kell kimondani. Azaz: nincs vitakultúrájuk, hiányzik belőlük az önálló véleményalkotás, a megszólalás, felszólalás képessége. És ez különösen aggasztó most, amikor igencsak hogy szükség lenne aktív részvételükre akár az iskolai, akár a tágabban értelmezett közélet fórumain. Milyen tanácsokat adna e gátlások felszabadításához? - Beszélni megtanulni csak beszélve lehet. A tesztjellegű számonkérések mellett nehezen várható el, hogy a diák folyamatosan beszéljen, és elsajátítsa e készséget. Az nem gyakorlás, ha a folyosón a szünetekben beszélgetnek egymással. Az igazi beszédgyakorlás az, ha valaki egy témáról folyamatosan beszél. Lépten-nyomon beszélni kell ahhoz, hogy valaki képes legyen felszólalni, gondolatokat megformálni, ezeket hatásosan továbbadni. Mert ma még a legtöbb fiatal képtelen egy kerekded, folyamatos gondolatsort elmondani. De ez nem (csak!) az ő hibájuk. BALÁZS PIRI BALÁZS RAJZAi en !