Ifjúsági Magazin, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11. szám
Jónásné Hidassy Eleonóra, a Multimédia cégvezetője is úgy véli, hogy mindenkiben mélyen él még az előző szépségverseny sikertelensége. Mégis bizakodó volt. Ez más, mint az előző, nem rosszízű egzisztenciaharc, hanem jókedvű játék, kellemes vetélkedő. Nem elég, hogy szép a győztes Magyarországot képviselnie kell az egész világon. Valóban, a toborzóplakáton kiemelten szerepel, hogy „Magyarország legszebb és legtehetségesebb lányát keressük". Csakhogy. Mi a biztosíték arra, hogy a legszebb egyben a legtehetségesebb is? S bármennyire is köztiszteletben álló a zsűri - a három év előttiben a különdíjas Kalmár Zita főképp a KISZ- és párttitkárok nagyarányú részvételét kifogásolta -, rejtély számomra, hogy az első rostán az egész alakos fotókból miként következtették ki a jelöltek IQ-ját. Ha pedig a 17 és 23 év közötti hölgylakosságból teszteléssel választották ki a legtehetségesebbet, nem áll-e fönn annak a veszélye, hogy amikor az illető bekukkant az óvodaablakon, a gyerekek megállnak a fejlődésben...? A külcsín és a belbecs harmóniájának megteremtésére irányuló törekvésről egyik színes hetilapunk is beszámolt, pályázatot hirdetve az év fotómodellje és az év reklámmodellje cím elnyerésére. A lebonyolításra több magyar cég társult, egyhangúlag kijelentve, hogy „szó sem lehet még egy szépségkirálynőválasztásról. Ők ily módon keresik azt a „két legkiválóbb hölgyet, aki külföldön is értékesíthetné nemcsak bájait, hanem okos kis fejecskéjét". (Ha ezt nő fogalmazta, megeszem a koronámat.) A nemes versengés mottója akár ez is lehetne: szellemesség járja be Európát. A szervezők ugyanis külön hangsúlyozták, hogy nem Magyarország szépét, szexbombáját keresik, hanem azt, aki „különféle kiváló tulajdonságai mellett jó fellépésű, könynyen feltalálja magát, sőt még némi szellemességgel is rendelkezik. Előfordulhat ugyanis, hogy a legjobbak külföldi szerződést kapnak". Egy héttel később ismét megtalálhatta az olvasó a pályázatot. Javultak a feltételek: már nem kritérium a „némi szellemesség". Ugyanakkor az előző számban az értékes díjak listájáról ízelítő gyanánt közölték a külföldi utazást és a külföldi munkavállalási lehetőséget. Ezekről itt már nem esett szó. Jean Cocteau szerint „a szépség előjoga határtalan, még azokra is hatással van, akik nem vesznek róla tudomást". Persze, nem mindenkire van egyforma hatással. Szeptember 5-én, a jelentkezési határidő lejártának napján az alábbi közlemény jelent meg a Magyar Nemzetben: „A Magyar Néppárt szegedi szervezete tiltakozik az ellen, hogy a közeljövőben megrendezésre kerülő szépségversenyre fiatalkorú lányokat is toborozzanak. Ez megengedhetetlen és etikátlan, még akkor is, ha egyes szülők anyagi előnyöket remélve, ehhez beleegyezésüket adják. A szülők nem korlátlan urai gyermeküknek, létezik társadalmi felelősség is. Az üzlet korántsem humánus világába felnőtt fejjel menjen be az, aki akar. Határozottan követeljük, hogy az ilyen és hasonló »műfajú« rendezvényeken 18 éves kor alatt senki ne vehessen részt!" Az alábbiakban megsértem ugyan a levéltitkot, de ez ellen remélhetőleg nem fog tiltakozni senki. „Miss Európa, besorakoztam én is - nem tudom hány ezrediknek, mondjuk 7777.-nek - hódolói hadseregébe. Azon időpont óta, hogy egy rövid kábelgram Indiába is elröpítette nevét, legalább 10 százalékkal magyarabbnak érzem magam. Büszkén mutogatom a képét elkapatott testvérnemzetbélieknek és a gőgös angoloknak. ... mellékelek egy kis márvány Tadzs Mahalt, úgy tartják, hogy aki éjnek idején mellette ábrándozik, teljesülnek a vágyai..." A Delhiben keltezet sorok címzettje SIMON BÖSKE. A varrónőnek tanult keszthelyi lányt éppen hatvan esztendeje választották meg Miss Magyarországnak, majd Miss Európának. Egy kontinens ünnepelte és csodálta Budapesttől Párizsig, Bécstől Nizzáig, hogy tízegynéhány év múltán későbbi férjével, a színigazgató és író Jób Dániellel rettenetes körülmények között kelljen bujkálnia a deportálás elől. Ekkor szerzett súlyos betegsége okozta végül 1970 októberében bekövetkezett halálát. A családnak küldött gyásztáviratok egyike így szólt: „Csak most értesültem gyönyörű Böskéjük haláláról, régmúlt idők egyik legszebb emlékét gyászoljuk elmúlásával. Őszinte hívük: Heltai Jenőné. ” Mint tudjuk, a szomszéd kertje mindig szebbnek találtatik, de vajon mi a helyzet a szomszéd lányokkal? Csehszlovákiában komoly hagyományai vannak a Miss CSSR címért folyó küzdelemnek, annyi a jelentkező, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Nem csoda, ha a rendezők a Bősség zavarával küzdenek. Az idei győztes a 18 éves IVANA CHRISTOVA, akivel a november közepi londoni versenyen találkozhatunk ismét, feltéve, ha addig a reklámszerződéseken kívül - nem ír alá valamit. Bár akad olyan ország is, ahol egy nem kívánt szerződés szignálása is a határsorompók leengedését jelentheti az „elkövető” számára. Minderről JULIA SZUHANOVA, a szovjet szépségkirálynő számolt be a közelmúltban a Szovjetszkaja Rosszija hasábjain. A kiskorú moszkvai lány soraiból kiderült, hogy a szovjet versenyt rendező Venyec cég méltatlan és megalázó megállapodások aláírására próbálta rábírni, majd tudta nélkül eladta a szovjet szépségkirálynő képviseletének egyedüli jogát egy Afro- Arab nevű cégnek - potom hárommillió dollárért. Julia azonban időközben a Szovjet Kulturális Bizottságon keresztül ötéves szerződést írt alá egy amerikai ügynökséggel. Amikor erről tudomást szerzett a Venyec művészeti vezetője, Kusnyerev elvtárs, beváltotta korábbi fenyegetését. Kapcsolatait felhasználva megakadályozta, hogy Julia elutazhasson az Egyesült Államokba, s megígérte azt is, hogy megfosztja a Miss Szovjetunió címtől. A Szinyei Merse Gimnázium IV. D osztályfőnöknője, Diószeghy Lászlóné udvariasan felajánlja, hogy ha úgy gondolom, „kettesben” hagy nebulóival. Elfogadom a gesztust, pedig jelenlétében talán könnyebben indulna a diskurzus. Örök hála Halmi Orsolyának, aki megtöri a csendet: Én egyetértek a választással, csak azt nem tudom, mennyire érték a szépség. Túlságosan is felemelték a jelentőségét. Holott csupán külső adottságról van szó, az intelligenciát lényegesen könnyebb mérni. Szintai Krisztina szerint a magyar lányok is vannak olyan szépek, mint külföldi vetélytársaik, csupán a felkészítésben, fellépésben van behoznivalónk, többet kellene foglalkozni ezzel. A kintiek jóval magabiztosabbak - szögezi le, hivatkozva néhány Jamaicában (!) látott szépségversenyre. - Ott állok egy szál fürdőruhában, ötven férfinak csorog a nyála, végigmustrálnak, micsodám mekkora. Elég undorító, de aki erre vágyik, lelke rajta, menjen el, mutassa meg magát elölről, hátulról, alulról, felülről, azután várja a hatmilliós szerződést, amit úgyse kap meg. A dobogón nem a nyelvvizsgáim fontosak, hanem hogy milyen hosszú a lábam. Országunk showmanjei eldöntötték, ki a legszebb magyar lány. Engem ez nem érdekel, inkább az háborít fel, hogy akad velem egy- PSÉG, KIPÁLYMO, VÁLASZTÁS