Ifjúsági Magazin, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1993-08-01 / 8. szám

ják, és úgy szaladnak el a kellemetlenségek színteréről, mint egy tetten ért kisgyermek. A lányok többsége már eleve fél attól, hogy terhes lesz, mégsem elég motiváló erő ez a félelem, hogy utánajárjanak a megelőzést biztosító eszközök beszerzésének. DR.GARAMVÖLGYI GYÖRGY kandidátus, szülész-nőgyógyász. A lányok többségének 12-13 éves korában jön meg először a menstruációja. Jó lenne, ha ekkorra az anyák felkészítenék lányaikat és ehhez igénybe vennék a gyermek nőgyógyászati, illetve a Családvédelmi Szolgálat segítségét. Ha bármi rendellenességet észlelnek, feltétlenül a szakorvos vizsgálatát és kezelését ajánlom, de a nemi élet megkezdése előtt is, hogy megfelelő fogamzásgátló módszert javasolhassanak. Ma, még bármennyire nem is gondolnak a tinilányok az anyaságra, egyszer mégis anyává érnek, s a fiúk sem tudhatják, hogy a lányok közül ki lesz a feleségük, a gyermekük anyja, meg kell hát tanulniuk vigyázni önmagukra és egymásra! A KORSZERŰ FOGAMZÁSGÁTLÁS volt a témája annak a sajtótájékoztatónak, amelyet a Családvédelmi Szolgálat és a CILAG közösen rendezett. A következőket tudtuk meg dr. Szendrey Gábortól, a CILAG képviselet vezetőjétől: a CILEST nevű fogamzásgátló tabletta már a tinilányoknak is javasolható, alacsony a hormontartalma, minimális a mellékhatása a többi tablettáéhoz képest és még a pattanásos bőr állapotán is javít. A nőgyógyász szakorvos - ha kizáró okot nem talál -, már három havi rendszeres menstruáció után felírhatja, hogy ne jöjjön meg.) A fiúknak csak 20 százaléka kap otthon információkat, őket a szülők kevésbé féltik, viszont nyíltabban beszélnek velük. Figyelemre méltó, hogy olvasóinknak csupán 2 százaléka említi az iskolát. Ez a „családi életre való nevelés” című próbálkozás csődje. A tanárok, akárcsak az iskolaorvosok nem alkalmasak erre a feladatra. Nem csak azért, mert nem érnek rá, mert némelyikük tán meg is bukna egy komolyabb szex-teszten, hanem mert diák és tanár között függőségi viszony van. Egy azonban biztos, sem otthon, sem az iskolában nem lenne szabad kerülgetni a témát, halogatni a „felvilágosítást”, hiszen a lányok fele még az általános hatodikhetedik osztályába jár, amikor menstruálni kezd, a fiúk harmadánál ugyanebben a korban bekövetkezik az első spontán magömlés, a többiek pedig 14-15 éves korban önkielégíteni kezdenek. Nem csak a fiúk... Szükségszerű felkészülés Beszéljünk erről is nyíltan most, mert amúgy tabutémának számít, a tizenéves sem a szüleinek, sem a barátainak nem szokott beszélni róla. Ez rendben van, magánügy, nem kell kitárgyalni. A válaszadó lányok 15 százaléka nem maszturbál (a legfiatalabbak és azok egy része, akik már rendszeres nemi életet élnek), 60 százalékuk „ritkán”, 25 százalékuk naponta, nem is egyszer. A fiúk 15 százaléka megmár nem onanizál, 45 százalék pedig ritkán. Ez utóbbiaknak van stabil vagy alkalmi párkapcsolatuk. S mint a lányok, 25 százalékuk gyakran kielégíti önmagát. A naponta onanizáló fiúk aránya az idő múlásával csökken, míg a 16 éven aluliak egyharmada „nyúl magához” rendszeresen, 16 fölött már csak egyötödük. A srácok előbb-utóbb spórolni kezdenek, hátha sikerül a következő randevú. A lányoknál nem ez a tendencia, ami azt jelzi, hogy sokuk nem elégül ki, amikor igent mond, s a fürdőszobában teszi rá az i-re a pontot. Most ne merüljünk el a témában, de hadd jelezzük: a kamaszkori önkielégítés nem „malackodás”, hanem feszültségoldó sikerpótlék, szükségszerű felkészülés a felnőtt nemi életre. Nincs kivel megbeszélnetek a hogyant? Majd írunk még erről is. (Nem először.) Petting és „tapizás” A húsz-harminc évvel ezelőtti kamaszok hírét sem hallották a pettingnek. Akkoriban maximum „tapiztak”. A fiú próbálta néha megfogni a lány mellét, ha már a bugyiba is sikerült benyúlnia, a mennyekben érezhette magát. Az akkori bakfisok pedig vagy úgy tettek, mintha észre sem vennék a „pimaszkodást”, vagy titkolták, hogy jól esik nekik, legföljebb „megengedik”. S dehogy is nyúltak volna a fiúk nadrágjában ágaskodó „micsodához”! Ők a mostani felnőttek. Időközben megtanulták, hogy mi fán terem a „petting”, hogy nélkülözhetetlen az „előjáték”, de sokuk képzeli azt, hogy ez nem tartozik a „gyerekekre”. Felmérésünkből kiderült, hogy a lányok háromnegyede legalább ennyit „megenged”, a fiúk háromnegyede legalább ennyit „elér”. Hogy kinél-kinél meddig terjed a szerelmi előjáték vagy pótlék dramaturgiája, nem tudhatjuk. Régvolt kamaszkorom tapasztalataiból merítve azt mondtam a fiamnak: ha egy lány hagyja magát megcsókolni, ne nyúljon rögtön a bugyijába. Ha viszont szerelmi vallomás és csók nélkül kotorászhatsz, köszönj el szépen tőle, és felejtsd el. Sokféle félelem A lányok egyharmada bevallotta, alig várja-várta az első „igazit”, és a mesebeli testi örömöket, így van ezzel a fiúk fele. Az a tény, hogy a lányok kétharmada fél(!) - elsősorban a szüzesség elvesztésekor jósolt fájdalomtól, másodsorban a nem kívánt terhességtől és néhányan attól, hogy „kitudódik” - az úgynevezett „nevelés” következménye. Figyelemre méltó viszont, hogy a fiúk fele is fél(t) az első „komoly” aktustól. 20-20 százalékuk attól, hogy nem sikerül „bizonyítani”, illetve hogy nem sikerül kielégíteniük a lányt. Minden tizedik fiú pedig azért drukkol, nehogy váratlanul apa legyen belőle. Propaganda ide, propaganda oda, mindössze 3 fiú említette, hogy nem szeretne nemi betegséget kapni. Már korábban is észrevettük, most igazolódott: a lányok kezdenek a szex terén kezdeményezőbbekké válni, a fiúk kezdenek elbizonytalanodni. Ide tartozik egy másik kérdésre adott válaszcsokor. Az első páros aktusra úgy emlékezik vissza a lányok háromnegyede, hogy fájt. 1200 lánynak fájt, közülük 100 örült, hogy „túl van” rajta, ugyanennyien megbánták, hogy „engedtek az unszolásnak”, és féltek a következményektől, a többiek hozzátették, hogy „de jó is volt, boldog is voltam”. A fiúk fele büszkeséget (is) érzett, „bevette a várat”, minden tizedik kicsit csalódott, többet várt ettől az élménytől. Ezeknek a srácoknak - máris mondom - alighanem az volt a fő bajuk, hogy nem szerették a lányt, akit „megszereztek”. Mindössze két fiú írta azt, hogy