Ifjúsági Szemle, 1989 (9. évfolyam, 1-5. szám)

1989 / 3. szám

szervezésének, és a konferencia szellemének kialakításában is je­lentős részt vállaltak. Meg kell jegyeznem, hogy maga a Soli Deo Gloria is a Magyar Ifjúság Nagybizottsága által vezetett diákfront része volt. Miért hangsúlyozom ezt ennyire? Azért, mert a szárszói konfe­rencia kapcsán erről a tényezőről általában megfeledkeznek. Külö­nösen a Turul-ellenzék szerepét hallgatják el a népi mozgalom kialakításában és kibontakozásában, de a Diákegység-mozgalom nagy jelentőségű szerepéről is alig esik szó. Nem szól ezekről Szeredi Pál és Sebestyén László sem, pedig Szeredi írásának van egy alfejezete „A résztvevők” címmel és Se­bestyén László is kapott a beszélgetés során Szereditől egy ilyen kérdést: „Kik jöttek el Balatonszárszóra?” Nem így az Ifjúsági Szemle 1989. évi 1. számában megjelent vi­tacikk szerzője: Nagy Péter Tibor. A 101. lapon szó szerint ezt írja: „Ezek után érthető, hogy a kommunista párt vezetői nem vesznek részt egy olyan konferencián, melyet többek között a Magyar Ifjúság Nagy bizottsága, a­­kormány támogatását élvező ifjú­sági szövetség rendez.” A Magyar Ifjúság Nagy bizottsága nem volt ifjúsági szövetség, hanem egy kifejezetten ellenzéki mozgalmi vezető szerv, melyet éppen a hivatalos, németbarát bajtársi és más reakciós egyetemi és főiskolai szervezetek demokratizálása érdekében hoztunk létre. A szárszói konferencia a népi mozgalom történetének egy fon­tos állomása volt, a Diákegység-mozgalom és a Turul-ellenzék, illetőleg a Magyar Ifjúság Nagybizottságához tartozó sok más diák­­szervezet pedig a népi mozgalom szerves részei voltak. A történet­­írásnak nagy adóssága, hogy ezt a történelmi tényt egyszerűen nem veszi tudomásul. Márpedig éppen most — végre — igazán itt lenne az ideje a népi mozgalom minden vonulata feltárásának és elismerésének. „Nézzünk szembe a történelmi valósággal!” — ilyen címen szó­laltam fel a Fényes Szellők Baráti Körében 1982. április 1-én, akkor, amikor többek között Kovács András kitűnő filmjét, Az ideiglenes paradicsomot beszéltük meg. Akkor még kevesen látták ennek a kérdéskörnek a jelentőségét. Az utóbbi időben a Szovjetunióban és nálunk is megindult a történelmi valóság feltárása. Az eddigi eredmény is látványos, de hangsúlyozni szeretném, hogy ennek a munkának még csak a kezdetén vagyunk. A történelmi valóság szerint pl. a Turul-ellenzék volt a tömeg­bázisa a Márciusi Frontnak — és nemcsak Debrecenben, hanem csaknem mindenütt. A Turul-ellenzék teremtette meg a Bolyai Kollégiumot. Amikor a Bolyai Kollégium megalakult, annak tagjai a Turul-ellenzék parasztdiákjaiból rekrutálódtak. Boros Lajos, a kollégium első igaz­gatója korábban a helyettesem volt a Budapesti Bölcsészek Árpád Bajtársi Egyesületének az élén, később az egyesület vezére lett.

Next