Ifjúsági Szemle, 1989 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1989 / 3. szám
szervezésének, és a konferencia szellemének kialakításában is jelentős részt vállaltak. Meg kell jegyeznem, hogy maga a Soli Deo Gloria is a Magyar Ifjúság Nagybizottsága által vezetett diákfront része volt. Miért hangsúlyozom ezt ennyire? Azért, mert a szárszói konferencia kapcsán erről a tényezőről általában megfeledkeznek. Különösen a Turul-ellenzék szerepét hallgatják el a népi mozgalom kialakításában és kibontakozásában, de a Diákegység-mozgalom nagy jelentőségű szerepéről is alig esik szó. Nem szól ezekről Szeredi Pál és Sebestyén László sem, pedig Szeredi írásának van egy alfejezete „A résztvevők” címmel és Sebestyén László is kapott a beszélgetés során Szereditől egy ilyen kérdést: „Kik jöttek el Balatonszárszóra?” Nem így az Ifjúsági Szemle 1989. évi 1. számában megjelent vitacikk szerzője: Nagy Péter Tibor. A 101. lapon szó szerint ezt írja: „Ezek után érthető, hogy a kommunista párt vezetői nem vesznek részt egy olyan konferencián, melyet többek között a Magyar Ifjúság Nagy bizottsága, akormány támogatását élvező ifjúsági szövetség rendez.” A Magyar Ifjúság Nagy bizottsága nem volt ifjúsági szövetség, hanem egy kifejezetten ellenzéki mozgalmi vezető szerv, melyet éppen a hivatalos, németbarát bajtársi és más reakciós egyetemi és főiskolai szervezetek demokratizálása érdekében hoztunk létre. A szárszói konferencia a népi mozgalom történetének egy fontos állomása volt, a Diákegység-mozgalom és a Turul-ellenzék, illetőleg a Magyar Ifjúság Nagybizottságához tartozó sok más diákszervezet pedig a népi mozgalom szerves részei voltak. A történetírásnak nagy adóssága, hogy ezt a történelmi tényt egyszerűen nem veszi tudomásul. Márpedig éppen most — végre — igazán itt lenne az ideje a népi mozgalom minden vonulata feltárásának és elismerésének. „Nézzünk szembe a történelmi valósággal!” — ilyen címen szólaltam fel a Fényes Szellők Baráti Körében 1982. április 1-én, akkor, amikor többek között Kovács András kitűnő filmjét, Az ideiglenes paradicsomot beszéltük meg. Akkor még kevesen látták ennek a kérdéskörnek a jelentőségét. Az utóbbi időben a Szovjetunióban és nálunk is megindult a történelmi valóság feltárása. Az eddigi eredmény is látványos, de hangsúlyozni szeretném, hogy ennek a munkának még csak a kezdetén vagyunk. A történelmi valóság szerint pl. a Turul-ellenzék volt a tömegbázisa a Márciusi Frontnak — és nemcsak Debrecenben, hanem csaknem mindenütt. A Turul-ellenzék teremtette meg a Bolyai Kollégiumot. Amikor a Bolyai Kollégium megalakult, annak tagjai a Turul-ellenzék parasztdiákjaiból rekrutálódtak. Boros Lajos, a kollégium első igazgatója korábban a helyettesem volt a Budapesti Bölcsészek Árpád Bajtársi Egyesületének az élén, később az egyesület vezére lett.