Igaz Szó, 1946. június-december (2. évfolyam, 11-35. szám)
1946-09-07 / 20. szám
2 Amiről Hajdúszoboszlóval kapcsolatban nem beszélnek írta: itt Kovács István Hajdúszoboszlón három ügyvédet kiebrudaltak a községből, mert a régi földesurak megbízásából tömegesen folytatták a pereket az új gazdák ellen. Bizonyos körök a demokrácia hatalmas sérelméről beszélnek, egyes jogászok pedig a jogrend összeomlásáról siránkoznak ezzel a nem túlságosan jelentékeny eseménnyel kapcsolatosan. Ezeknek a köröknek a megnyilatkozásai nem a demokráciát és a jogrendet, hanem a reakciót szolgálják. A Hajdúszoboszlón és sokhelyütt máshol is felbukkanó hasonló jelenségek azt mutatják, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatos forradalmi átalakulás még nincsen nyugvóponton és a régi feudális rétegek, az őket kiszolgáló fiskák. Sokkal együtt újabb és újabb rohamra indulnak, hogy kihúzzák a földet az új gazdák lába alól. Akinek van pénze, az fogadhat magának ügyvédet. Akinek sok pénze van, jó ügyvédet vehet, olyat, aki remekül érti a járást a paragrafusok útvesztői között. A régi földbirtokosoknak rendszerint van pénzük, tehát van jó ügyvédjük is. Az új gazdák viszont, akik megfelelő anyagi erő hiányában tíz körmükkel művelték meg a földet, legfeljebb ugyanezt a tíz körmüket vehetik elő akkor, amikor meg kell védeni azt, az ősi ellenség — a földesurak támadása ellen. A föld azé, aki megműveli és nem azé, akinek bőven telik pénzéből ügyvédre és illetékekre és akinek idejéből futja a pereskedésre. Ez a földreform alaptörvénye. A földreform forradalmi jellegű átalakulásnak az eredménye és a földreformtörvények forradalmi jogszabályok. Az ilyen rendelkezések a rohanó tempójú élet után kullognak és különösen koalíciós kormányzás esetén telve vannak kompromisszumokkal és hézagokkal. .A hiányokat viszont az földigénylők javára kell kitölteni. A törvény szellemét és nem a betűit kell alkalmazni. A törvény szelleme az új gazdák védelmét írja elő és nem a feudális földesurak, a lakkcipős földbirtokosok és földspekulánsok érdekeinek a biztosítását. Azokat, akik hipokrata módon a jogrend sérelme felett siránkoznak, nyíltan meg kellkérdezni, melyik jogrendet védik. A feudálisokét és a földspekulánsokét-e vagy a földreform nincstelen juttatottjainak a jogrendjét? Így áll a kérdés! Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a földreform eredményeinek a biztosítása legszilárdabb alapja a magyar demokráciának, mert azok a milliós földművestömegek, akiknek a földreform megvalósította évezredes álmát, akár életük árán is megvédik azt a demokráciát, amelyik a földet adta és biztosítja számukra. Aki ez ellen támad és aki meg akarja ingatni a magyar földművelő hitét a földosztás stabilitásában, a magyar demokrácia biztonságára tör és a reakció szolgálatába szegődik. Ebben a kérdésben mindenkinek színt kell vallania. A volt földesuraknak is, a bíráknak, a jegyzőknek és az ügyvédeknek is. A magyar demokrácia ezidőszerinti kezdeti stádiumában nem ismerheti el a személyiség efajta kettéhasadását és senki sem mondhatja nagy hangon demokratának magát egyes ténykedéseiben akkor, amikor periratokkal és beadványokkal visszaállítani segít a feudális kizsákmányoló rendszert a magyar falvakban. A Földmunkások és Kisbirtokosok Szövetsége egyes vidékeken már panaszirodákat állított az új birtokosok szolgálatába. Ilyen helyeken is dolgoznak ügyvédek. Ezek az új gazdákat segítik harcukban és a nép érdekeit védik. Ezek a demokrácia ügyvédei. Ezek közül egyet sem ebrudaltak ki a falvakból. Természetes, hogy a hajdúszoboszlói esetnek erről a vonatkozásáról említést sem tesznek azok, akik vagy gazdasági előnyöket hajszolnak, vagy reakciós politikai pecsenyéjüket szeretnék megsütni. FIATALOK SÍITA: KOVÁZ LÖII.) Sóhajtott. Suta, ideges mozdulattal belekötött a párna szélébe és tovább bámult az ablak felé. Az ablak elött, a nyitott folyosón tompa, vörösesfényű lámpa égett. Most, ahogyan a lassan lebegő, nagy, idomtalan hópelyhek rászállokak az üvegre, a szobába behulló kopott világosság furcsán vibrált az álluk gyűrött, kormos függönyén. Újra sóhajtott. Az ágyon végignyúló lábában sajgótt a fáradtság, de agyában, mint gonoszkodó, sírós gyermek, tépték azálomfátylát a gondolatok. . Halkan köhintett. Aztán maga sem tudva, mire figyel, kissé felemelte a fejét. Balról libegés hullámzott. Halk horkolás vibrált. Elötte, valahol a láthatatlan túlsó sarokban, ahol a gyermek aludt, a furcsa, fészekforma lábában most szokatlan csend volt. Keze ösztönösen megmozdult. Tudta hogy li felül, behúzza a lábait és előre nyúl, akkor éppen eléri az ujja hegyével a gyermek fejét. Hogy érezni fogja az ujjat hegyén a fiú ritka, pehelyszerű haját és meleg, kissé horpadt homlokát. Ez a mozdulat valahogy mindig erőt adott neki. Úgy nyúlt mindig a homályba, simogató, kapkodó mozdulattal a gyermeke kicsiny testéhez, mint a hóbortos, babonás alkimisták a bölcsek kövéhez, valami nagy csodát várva. Néha szinte jól esett neki, ha ilyenkor a homályban a súlyos gondolatok irgalmatlan falkájában vergődve, megérezte az átázott pelenkák vizeletszagát. Mert ilyenkor minden, ami néhány pillanattal előtte még oly fontosnak látszott, egyszerre szertefoszlott, mint a szúnyogfelhő a vizes fa nehéz szemetmaró füstjében. Lassan kihúzta a kezét a takaró alól. Félig felemelkedett, azután határozatlanul újra visszasüppedt az ágyra. Hegyes könyöke halk koppanással beleülődött az ágydeszkába. Tudta, ha előrehajol a gyermek fölé, a takaró lecsúszik az ágyról és a férje felébred. .. A sarokban a kerek, tömzsi, rozsdás vaskályha fölött láthatatlan madzagon, mint kopott tollú, fehér madarak, gubbasztottak a vízzel mosott gyermekholmik. Az ablakon behulló fény felhígította a sötétséget és ha az asszony oldalt fordult, láthatta a férje szabálytalan, homályban összeolvadó profilját. A férfi hanyatfekve aludt. Testéből meleg izzadtság szaga és valami vibráló erő áradt. Széles, talpas lába nekifeszült az ágy fakó deszkájának. A rövid takaró alól kinyúló ferde, nagykörmű lábujjai olyanok voltak a deszkák fekete talapzatán, mint ledöntött szobrok ércből öntött végtagjai. Nagyujjú kezét összekulcsolta a mellén, a takaró szélén. Az asszony nem látta ezt, de érezte a férje tenyeréből áradó enyhe malter- és mészszagot. Ilyenkor a félhomályban valahogy minden megváltozott. A falak, amelyeket elérheted innen az ágyból is, belesüllyedtek az éjszakába. Most tágas és idegen volt minden forma, minden ismerős szeglet. Csak a hangok éltek, csak a hangok jelezték, hogy az életük továbbsiklik szürke útján. Úgy látszik, kint elállott a hó, — Kormos — suttogta az aszszony és óvatosan, nyugtalanul forgatta a fejét. A függöny teteje tényleg kormos volt. Hiába mosta. Pedig óvatosan, vigyázva mosta. Nyáron elég volt, ha csak egy félórára kinyitotta az udvar mély szakadékába nyíló ablakot, hogy a függöny tetejére máris rárakódjanak a levegőben botorkáló koromszemek. Ilyenkor, télen az ablak naphosszat zárva volt, mert a kályhában csak ritkán égett a tűz. De a korom így is, valami titkos utakon mindig beszivárgott és a kicsi, rövid függönyön lassan gyülekeztek, mint hálóba esett apró legyek, a kicsi, fekete pontok. Az asszony lassan megigazította a takarót. Egy hosszúkás, puha, foszladozó vattacsomó csiklandósan végigsiklott az arcán, összehúzódott, aztán hirtelen a párnára nyomta az orrát és fojtottan tüszszentett. Az ágy recsegve megingott. Egy pillanatig úgy maradt és lélegzetét visszafojtva figyelt. Vigyázni kellett az álomra. A gyerek sokáig sírt az este és a férje, aki fáradtan jött haza a munkából, nem tudott elaludni. Most végre mind a ketten elaludtak és ő úgy érezte magát ebben az éjszakában, mint az őr a vártán, ő őrizte az álmukat, a nagy, erős férfi és a kicsiny, gyönge gyerek álmát. A horkolás egy pillanatra megakadt. A férfi morogva megmozdult. Erősen, súlyosan fészkelődön, aztán a falnak fordult, úgy hogy a feje egyszerre beleveszett a sarokban megtorlódott koromfekete éjszakában. Az asszony kihúzódott az ágy szélére, úgy hogy a lapockáján érezte az ágydeszka érdes, gyalulatlan élét. Fiatalok voltak. Alig egy éve, hogy összeköltöztek, de az éjszakáik mégis valahogy megkoptak, belevesztek a fáradt, közönyös, álomnélküli álomba. Halkan, fokozatosan beljebb húzódva. Régi, lányos mozdulattal a párna alá dugta összekulcsolt kezét és behunyt szemmel gondolkozott. Belsejében újra meg újra megmozdult az ellenállhatatlan, nyugtalanító kívánság: előre akart nyúlni a sarokba, ahol a fia alszik. Érezni akarta az ujjai végén a gyermek sima, meleg arcbőrét, kicsi állát, apró, meg-megrebbenő, pillás szemét. Szerette volna hirtelen, ha a férje megmozdul, hogy csak egy pillanatra is széthulljon a csend és ő gyors, sikló mozdulattal kiugorhatna a recsegés, roskadozó ágyból a nyekergő padlóra, csak egy pillanatra az elnyűtt, fészekformára kimélyített rongyok fölé hajolhatna. Figyelt és várt. A várakozás valami furcsa, egyre fokozódó idegességgé alakult át és ott remegett az énje mélyén. Csend volt. Pedig máskor, ilyenkor, éjfél előtt mindig topogtak a nehéz léptek a keskeny, nyitott folyosón, recsegtek a hazatérő részegek káromkodásai és sikoltoztak az asszonyok. Most csend volt. Csak a madzagon függött mosott holmi vibrált káprázó szeme előtt kísérteties, hazug mozgással. Agyára, mit hideg hópelyhek, hullottak a gondolatok és a várakozás egyszerre felfokozódott valami ösztönös menekülésvággyá. De nem mozdult. Tudta, hogy a simogatástól talán újra felébred a gyermek, a pihenés csendje megtelik ezer apró zörejjel, hanggal, az ágy meginog és nagy, erős, malterszagú ember bosszankodva mozgolódik rövid fekhelyén. A csend, a várakozás már tépte idegeit. Erősen behunyta a szemét, de a fekete hangulatok kósza tánca alatt újra meg újra szétszakadozott a zsenge álom. Várni kell... várni... sokáig várni. Egészen addig, amíg a szomszédban recsegve felzörren a vekker, amíg a függöny tetejéről lekopik a folyosón égő lámpa, amíg megmozdul a szuszogó, vállas ember, hogy elinduljon valahová a reggel elé, a hideg ködök mögött ágaskodó állványcsontvázak felé. Már nem sóhajtozott. Tudta, hogy várni fog, tudta, hogy várni kell és lassan emelte még mindig lányosan vékony csuklójú kezét megnedvesedő szeme elé. A hortyogás egy pillanatra újra elakadt. Az asszony óvatosan újra kihúzódott az ágy széléhez, egészen a deszkáig. Tudta, hogy a férfi most forgolódik, hümmög és nem akarta, hogy felébredjen. *— ... Hm ... n ... te, Klári, nem övött az este ez a srác semmit, ugye? — hangzott egyszerre közvetlenül a füle mellett. A várakozás feszültsége engedett. Testén átömlött valami furcsa, túlzott, ösztönös megkönnyebbülés. — Nem ám, éppen az jár az eszembe, hogy megetetem. Úgy érzem, van fejem. Gyors, tárgyilagos mozdulattal végigsimított asszonyosan erős mellén és ruganyosan kiegyenesedett. A csend egyszerre megtelt zörgő, recsegő hangokkal. A gyermek fészke fölé hajolt és amikor az ujja hozzáért a fiú pehelyszerű, lágyérintésű hajához, szinte összerezzent. Kint, a nyitott folyosón, súlyos, csoszogó léptek botorkáltak és valahonnan, talán az emeletről, élesen, sivítva hullottak az asszonyi szitkai. Ifi AZ SZÓ KANADA BÚZÁJA: éhezők reménye vagy fegyver a demokrácia ellen? A kanadai demokratikus sajtóban rendkívül éles hangon kommentálják azokat a híreket, amelyek Strachey brit élelmezésügyi miniszter meghiúsult tárgyalásai körül keletkeztek. Strachey nem tudott rendszeres búzaszállítási egyezményt kötni Kanadával, üres kézzel tért vissza Londonba és hazaérkezése után azonnal leszállították Angliában a kenyéradagot. A tengerentúli lapok naponta írják, a rádiók naponta hirdetik, hogy Kanada és főleg a kanadai farmerek milyen nagy szerepet játszanak a háború által sújtott európai és ázsiai éhező népmilliók táplálásában. A Winnipeg Free Press szerint nyolcvanmillió éhező európait táplálnak naponta kanadai búzával és Kanadában is adagolják az élelmiszereket, sőt arra hívják fel a tömegeket, húzzák még szorosabbra a nadrágszíjat, hogy mennél több jusson az éhezőknek. A kanadai dolgozók nem amiatt emelnek panaszt, hogy az ő életstandardjuk terhére segítsék a háború áldozatait. Azonban nem értik meg azt az ellentmondást, ami egyrészt a hatalmas segítség hirdetésében, másrészt ugyanakkor abban a rendkívüli szükségben nyilatkozik meg, amelyről változatlanul beszámol a sajtó és a rádió. Az anyaországban, Angliában még minndig a háborús idők színvonala alatt áll a kenyérellátás és napirenden vannak a tiltakozó gyűlések és a tüntetések. Indiában legalább 3—4 millió ember éhhalálát helyezték kilátásba ebben az évben. Kínában az éhhalál mellett fantasztikus méretű tüdővész pusztul, Kelet-Európa országaiban éhező tömegek várják a kenyeret és az amerikai-brit megszállás alatt lévő, Szicíliában óriási éhségdemonstrációkban robban ki a feneketlen nyomor. Amerika és Kanada búzatermése jó. A búza mellett vágómarha, sertés és más élelmiszer is bőven van. A háborús károktól megkímélt Észak-Amerika tehát tényleg az újjáépítésre váró Európa és Ázsia legfőbb éléskamrája lehetne. És hogy ez mégsem alakul a várakozásnak megfelelően, erre keres választ a kanadai farmertársadalom. Tudni akarják, hogy miért akadt meg a kanadai búza kivitele Angliába, milyen beleszólása van a USA kormányának a kanadai búzaüzletbe, milyen kapcsolat áll fenn a kanadai és az amerikai földművelésügyi minisztériumok között? Arra is kiváncsiak azonban, hogy kik vágják zsebre a nagy különbséget a farmerek által fizetett ár és aközött az összeg között, amit a búzamonopolisták a világpiacon kapnak és ki akarják deríteni, miért engedték meg, hogy a mezőgazdasági gépek árát egyszere 12 és fél százalékkal felemeljék. A hangulatot rendkívüli mértékben kiélezi, hogy a farmereket alacsony terményárak mellett nyúzzák a felemelt gépárakkal és ugyanakkor a munkásságot leszállított bérek mellett egyre emelkedő élelmiszerárakkal sanyargatják. Ha a dolgozók azt látnák, hogy ezeknek az áldozatoknak ellenében legalább az „éhező milliók“, a „háborús áldozatok“, akikről annyit írnak, legalább azok jóllaknának, akkor szívesebben viselnék a maguk terhét. De közben az derül ki, hogy a milliók, az áldozatok tovább éheznek és tényleg éhenhalnak és így mindez nem magyarázza meg a kanadai farmer és a kanadai munkás áldozatvállalását. A magyarázatot a demokratikus közvélemény abban találja, hogy Kanada búzapolitikáját az Egyesült Államok nagytőkései diktálják. Ezeknek a nyomására hiúsult meg a kanadai-brit búzaegyezmény, ezért ment haza üres kézzel Strachey és ezért kellett leszállítani az angliai élelmiszeradagokat. Az amerikai nagytőke nem akar alacsonyabb búzaárakat engedélyezni, mert ez leszorítaná profitját a világpiacon. Az Egyesült Államok négymilliárd dolláros kölcsöne, amel Angliának nyújtott, olyan kapcsola teremtett a telizsebű amerikai és átszorult brit nagykapitalisták közé amelynek következtében a kanac búza is csak olyan feltételek melé kerülhet Európába, ahogy az emeikai búzamonopolisták haszonérdekének megfelel. Az amerikai búr monopolisták mellé felsorakoztak kanadai nagy elevátor-érdekeltségek és ezek együttesen nyomják az éhezetéssel űzött demokráciaellenes poltika felé a kanadai kormányt. Súlyosan kifogásolják Kanadába azt is, hogy dr. F. J. State és dr . Metcoff amerikai tudósok leleplezés szerint, az „éhező német nép“ egy részének és éppen nem a demokritikus elemeknek kenyérfejadagja magasabb, mint a kanadai dolgozóké , hogy az „éhező milliók“ és „háború áldozatok“ között a még leszereletlen 100.000 főnyi német hadsereget, 200.000 főnyi Anders-fasisztatábort és szervezkedő reakciós bandák százezreit táplálják, akiknek kedvéért Amerika és Kanada dolgozói semmiképpen sem óhajtják szorosabbra húzni a nadrágszíjukat. A kanadai dolgozók nem akarnak belenyugodni abba, hogy az atomdiplomácia fenyegetése mellé a nagytőkések, a monopolisták, a reakciósok az amerikai és kanadai búzát is felsorakoztathassák, mint zsaroló fegyvert az európai és ázsiai demokráciák ellen. Kanada népe azt követeli, hogy búzáját, amelyért verejtékkel dolgozott, tényleg a haladás, a világbéke biztosítására, ne pedig demokratikus kormányok és népek kordábantartására, vagy esetleg egy harmadik világháború táplálására használják fel. Békés István 1040 szeptember Folyik a vizsgálat A LESZÁMÍTOLÓ bankban LELEPLEZETT VALUTA-ÜGYBEN Nagy feltűnést keltett a Leszámítoló Bank pénztártermében leleplezett valutázás ügye, amely a Gazdasági Rendészeti Osztályt foglalkoztatja. Beyer István áll a dollárspekuláció központjában. A pénzintézet több vezetőtisztviselőjének kihallgatása is folyik, mert az a gyanú, hogy a valutázásban részük volt. A nyomozás folyik. Házkutatások, előállítások történtek. A vizsgálat van hivatva megállapítani, hogy a Leszámítoló Banknak milyen szerepe van a nagyszabású bűnügyben.