Igaz Szó, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1947-01-04 / 1. szám
** r-■ • ■ *\ ^sz Mil. ÉVF. M. SZÁM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP szombati I® Válasz a „Világinak az „Ötödik Hadoszlop" kérdésében Állásmessítésre ítélték és népbíróság elé kertel a Wranek-gyár tag Has vezérigazgatója KISEMBEREK NYILATKOZNAK A HÁROMÉVES TERVRŐL Még a koldusoknak sem irgalmazott Hank János, az É. K. könyvszakértője KÖTELEZŐ FRAKK VAGY KÖTELEZŐ DEMOKRÁCIA? ÍRTA: FAZEKAS GYÖRGY Angliában — amelynek tradíciót őrző demokráciájára nálunk bizonyos körökből gyakran szeretnek utalni — a rendkívüli viszonyokra, a háború okozta általános elszegényedésre és a nyersanyaghiányra való hivatkozással beszüntették az udvari fogadásokat, amelyek tudvalévően fényűző külsőségek között szoktak lezajlani. A tradíciókat őrző Anglia lemond egy hagyományáról, évszázados szokást szüneteltet, mert az azzal járó fény és porcot kifejtésére ma nincs módja a világbirodalomnak. Magyarországon viszont a fokozottabb nyersanyaghiány, a vesztett, bűnös háború, után bált rendezünk és megmutatjuk: „így mulat mindlunk az úr!“ Bált a Gellért összes termeiben, megjelenés természetesen frakkban és hosszú estélyi ruhában. Ne dörzsöld a szemed és ne hitetlenkedj, Olvasói Mi már ezt megtettük, de ettől sem a meghívó szövege, sem a folyó esztendő dátuma nem változott meg. Ezerkilencszáznegyvenhetet írtunk, a magyar demokrácia harmadik esztendejét és a Jogásztestület „hagyományos" bálján a Gellértben a frakk és hosszú estélyiruha — kötelező! A hetyke „bajtársi“ tányérsapkákról és szép, színes mellszalagokról — régi „hagyományos diákbálok“ elmaradhatatlan kellékeiről még egyelőre nincs szó, de egyesek úgy látszik azt hiszik, hogy ennek is eljöhet még az ideje... Helytelen volna azonban gúnyt főzni és viccet faragni ebből a rendkívül fontos kérdésből Hiszen itt a magyar ifjúságról, jobban mondva a magyar ifjúság egyik részéről van szó. Demokráciánk fájának virágáról s a nevelők egy részéről, azokról a kertészekről, akiknek feladata lenne gondozni és ápolni, a demokrácia levegőjéhez szoktatni legfontosabb kincsünket: a magyar ifjúságot Azokról, akik úgy neveltek és úgy nevelődtek, úgy demokratizáltak és úgy demokratizálódtak, hogy az 1947-es jogászbál fel merte írni jeligének a horthysta idők egyik legreakciósabb jelmondatát: „Frakk és hoszszú estélyiruha kötelező." — Ne essünk túlzásba! — halljuk jóelőre az ellentábor felhördülését. — Jelentéktelen ügy egy ilyen diákból. Kár reá a szót vesztegetni! És végül is mit akarunk? Hát a demokráciának nem az a célja, hogy mindenki szebben, jobban éljen, öltözködjön, mint azelőtt? Száműzni akarják a frakkot s helyébe a rongyokat rendszeresíteni? Ne essék tévedés! Senki nem üzen itt hadat az estélyiruhának. Senki nem ráz öklöt a mulatság felé. A jól végzett munka után igenis szóljon a zene és mulasson,de*dt*az Ifjúság. A Jtajknwk rendezzen«* bált — különösen ha annak jövedelméből a szegénysorsú joghallgatókat akarják segíteni tanulmányaik folytatásában. De ha vannak szegénysorsú jogászok, akiket segélyezni kell — mert sajnos, bizony vannak, számosan vannak *— s ha általában vannak ebben az országban emberek, akiknek szekrényben nem lóg a frakk és a hosszú estélyiruha, miért zárja ki őket a jogászok exkluzív testülete a bál járóit —Bea,okrácsAmfe «re elmúlt ". 'V »» tendejében azok, akik ennek a mi rendünknek akarói, építői, erősítői és támaszai voltak, akik megbirkóztak a fasiszta háború okozta romokkal, az infláció szennyes hullámaival, a reakció mindent elgáncsolni akaró cselvetéseivel, azok csak rongyosodtak, szegényedtek. S az ország dolgozói, közöttük az értelmiségiek, az ország mai vezetői, a népi rétegekből kikerült diákok — közöttük jogászok is — nem tudtak maguknak frakkot, estélyi ruhát csináltatni. Ezeknek tehát most cuki a jogászbálról?! Ha a régi úrikaszinó tagjai ma összejövetelt rendeznének a maguk úri köre számára s azon a megjelenni akarók számára diszmagyart írnának elő — ám tegyék, áldásunk reájuk. De akkor, amikor ennek az országnak dolgozó rétegei hallatlan áldozatot hoznak — és kell is hozniok — azért, hogy a magyar ifjúság tanulni tudjon, talán mégsem illene éppen ezeket a rétegeket kiebrudalni a jogászbálból. De túl az elem és kötelező udvariasság parancsain, súlyosabb bajok jeleit is felszínre hozza a meghívónak ez a szigorú kitétele, itt magával a demokratikus érzéssel, magával a demokráciával varrtak bajok, az ifjúság azon — reméljük nem nagyszámú — rétegében, amely Moór Gyula prorektor úr vezetésével az úri rend kiválasztottjainak zártkörű szórakozásává akarja „emelni“ ezt a jogászbált. Nyilvánvaló, hogy frakkban és hosszú estélyi ruhában az ország lakosságának csak igen-igen kis hányada tud ma „megjelenni“. És vitán felüli, hogy nem ez a legdemokratikusabb réteg. A Jogásztestület vezetői és a jogászbál rendezői úgy látják, hogy nekik nincs szükségük a magyar nép dolgozóival, a dolgozó rétegek diákifjúságával, a népi kollégiumok ezer nélkülözés árán is tanulni akaró ifjúságival érintkezni? Hát hogyan akarják megismerni a népet, amelyért majd ha befejezték tanulmányaikat, dolgozniok kell? Ezeknek az uraknak nincs szükségük egy kis demokratizálódásra? Vagy talán nincs szükségük magára a demokráciára semi A ttkiOfaac fmSe&m «rác*» tanált, ráfér a szórakozás a szörnyű esztendők után és elkél a jövedelemadta anyagi segítség is. Akinek van frakkja, szmokingja vagy estélyi ruhája, ám vegye fel és szórakozzék abban. De akinek nincs — és ez a túlnyomó nagy többség —, azt se zárják ki, mert evett magukért rekkentik Woff bálrendező urak a magyar demokrácia népi erőkön nyugvó rendjéből. Semmi kifogásunk, ha a jogászifjúság „hagyományos“ szokásokat megtart vagy felelevenít. A magyar jogstétetnek vannak kossuthlajosi hagyományai, amelyeket fenntartom:* «ft erősít esd kötetes»*'%■ Be „tradíciókat“ a Bálközi Blokk úrhatnám, léha, népellenes szokásaiból őrizni, erősen disszonáns a demokrácia harmadik esztendejében. Bálrendező urak! Ne a frakkot, a demokráciát tegyék kötelezővé! Ne csak a bálokra, de az ifjúságnak minden más megnyilvánítánánaó. AZONNAL MONDJON LE PFEIFFER ZOLTÁNÁLLAMTITKÁR A FASISZTÁK, REAKCIÓSOK, VALUTÁSOK ÉS MÁS GAZDASÁGI BŰNÖSÖK LEGFŐBB VÉDELMEZŐJE Noiiny nappal karácsony előtti oldalán a hírt: Pfeiffer Zoltán igazságügyi államtitkár lemond. Volt lap, amelyik már tudni vélte, hogy a lemondólevél már útban is van, csak a címzett még nem vette kézhez.. Sajnos, ezt a karácsonyi ajándékot hiába várta a magyar dolgozó. A stabilizáció óta sajnos elég gyakran fordulnak elő olyan súlyos gazdasági bűncselekmények, amelyek alkalmasak arra, hogy megingassák gazdasági életünk rendjét. Amikor ezekben az ügyekben az eljárás megindul, azonnal fellépnek egyes közismert reakciós politikai személyek által mozgatott kijáró Ügyvédek. Ezek a nem ritkán velük egy húron pendülő egyes hivatalnokok és bírák segítségével a törvényellenes szabad- lábrahelyezések, permegszüntetésük és felmentéseik özönét megfelel? honorárium ellenében könnyen viszik keresetük Az „Igaz Szó" még Boventher végé® elsőnek számolt be arról, hogy a Gazdasági Rendészeti Osztály vezetője kitiltotta a védőket a Gazdasági Rend-A legkirívóbb esetek egyike, a fasiszta Szalay István ügye. Szalay, aki az ország egyik legnagyobb elektromos gyárának tulajdonosa, annak idején német autókkal hurcolta nyugatra hatalmas árukészletét. A fasiszta propaganda egyik leghangosabb Hszilója volt és a felszabadító csapatok elől Németországba szökött. Amikor Nyugatról visszaszivárgott, a népbíróság egyévt börtönre ítélte és az ítéletben kimondották, mintegy hétmillió forint értékű vállalati vagyonának elkobzását. Azélet után megindultak a „mentési munkálatok". A NOT-nál Bottka államtitkár törvénytelenül magára szignáltatta ■* ügyet, mielőtt abban ügyészi indítvány lett volna, bámulatosan Pfeiffer Zoltán még ma is bent A? ii lyi'~-' /m~T-í £*ír*...tv- demokratikus közvéleményben pedig megdöbbenést kelt az igazságszolgáltatás körében a tőkés osztályhoz tartozó és súlyos reakciós politikai befolyással bíró személyek által elkövetett bűncselekmények elbírálásában észlelhető jelenségeik sajátos sorozata őrségről. Az történt ugyanis, hogy a forintrontókat védő ügyvédek sorozatosam tettek panaszokat és emeltek vádakat a Gazdasági Rendészeti Osztály eljárásai, valamint rendelkezései miatt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az Ügyvédi Kamarának csak egy kis csoportja specializálta magát a gazdasági élet hiénáinak védelmére. A többség a legélesebb ellentétben él ezekkel és a legsúlyosabban elítéli szerepüket. Amióta az ügyvédeik nem járhatnak a Gazdasági Rendőrség épületébe, a kijárók új módszereket vettek igénybe. A Gazdasági Rendőrség vezetői és tisztjei jóbarátjának adják ki magukat és így igyekeznek forintrontó ügyfeleik bizalmát megnyerni. De túl a védői megbizatáson, az igazi baj Pfeiffer Zoltán birodalmában, az igazságszolgáltatás vonalán vast, rövid, nyolc napi idő alatt felmentő ítéletet hozott. Visszaadatta Szalaynak a fasizmus szolgálatában szerzett vagyonát. A gyártulajdonos ezután bevonult a gyárba, és az ellene megmozdult munkásokat sorra elbocsátotta és üldözte. Az üggyel kapcsolatban beszélnek még bizonyos részvény-osztogatásról is. Azt beszélik, hogy az ügyet Pfeiffer Zoltán és Balogh István államtitkárok mozgatták, a védő, a közismert kijáró, Nagy Dezső ügyvéd volt. Egészen különleges körültekintéssel szabadították ki a börtönből Jahoda Tibor bank főtisztviselőt. Jattodénál a házkutatás jelentékeny összegű valutát talált. A nyomozás kizárólag Jahoda személyére zsugorodott össze. Védőként dr Mittler Hugó jelentkezett, aki n Sigfd muit ntiMKgf dS ímAw lát’ ái “ügynök ismerhető fel Dr. Bakos István a Weiss Monstér vállalatok jogtanácsosa és mint mondják, az igazságügyminisztérium reakciós köreivel remek kapcsolatai vannak, régi barátja dr. Pfeiffer Zoltán, mák és úgy látszik, hogy ez a kapcsolat még ma is használható. Jahoda Tibor, a valutaügy vádlottja az ügyészségen azt vallotta, hogy a valuták hozzá véletlenül és a házkutatás megelőzőleg rövid idővel kerültek. Mindenki jól ismeri ezeket az ugrifület dollárokat, amelyek olyan véletlenül szaladgálnak, főképpen bankemberek íróasztal, fiókjaiban, mindig a legalkal majidanabb időben, házkutatás előtt tíz perc, cél... Jahoda azután kijelentette, hogy a valuták megőrzésére vette át. A valuták tulajdonosát személy szerint csak jóval később jelölte meg Jahoda úr, egy amerikai katonatiszt személyében. Jahoda rövidesen szabadlábra került, majd pedig a referens álláspontjával ellentétesen a nyomozást törvénytevőül, igazságügyminisztériumi felsőbb utasításra ellette megszüntették. A kereskedelemügyi miniszter SStJCf 1946. számú rendeletének 6. § 2. bekezdése alapján mindazoktól, akik bizonyos gazdasági bűncselekményeket követnek el, meg kell vonni az iparjogosítványt. Egészen más történt is árurejtegetéssel és árukapcsolással gyanúsított Buda-Goldberger Miklósnak, a Montedor kft. tulajdonosának esetében. A Gazdasági Rendőrség esélyes eljárása után személyes összeköttetései alapján is kivételes, törvénytelen módon került szabadlábra. Ügyét megszüntették azzal az egészen meglepő indokolással, hogy az árukapcsolás ennek a visszaélések tömegét elkövető textilesnek az esetében nem bűncselekmény. Goldberger Miklósvédője Mittler Hugó volt... Egészen különleges körültekintéséről történt a valuta- és aranyrejtegető Wilhelm Károly kimentése, akinek szabadlábra helyezése érdekéiben, majd néhány hónappal később portörlése ügyében ugyanaz a befolyásos és jól A „SPECIALISTÁK..." BOJTRA ÉR...