Igaz Szó, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-04 / 1. szám

** r-■ • ■ *\ ^sz Mil. ÉVF. M. SZÁM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP szombat­i I® Válasz a „Világinak az „Ötödik Hadoszlop" kérdésében Állásmessítésre ítélték és népbíróság elé kertel a Wranek-gyár tag Has vezérigazga­t­ója KISEMBEREK NYILATKOZNAK A HÁROMÉVES TERVRŐL Még a koldusoknak sem irgalmazott Hank János, az É. K. könyvszakértője KÖTELEZŐ FRAKK VAGY KÖTELEZŐ DEMOKRÁCIA? ÍRTA: FAZEKAS GYÖRGY Angliában —­ amelynek tradíciót őrző demokráciájára nálunk bizo­nyos körökből gyakran szeretnek utalni — a rendkívüli viszonyokra, a háború okozta általános elszegé­nyedésre és a nyersanyaghiányra való hivatkozással beszüntették az udvari fogadásokat, amelyek tudva­lévően fényűző külsőségek között szoktak lezajlani. A tradíciókat őr­ző Anglia lemond egy hagyomá­nyáról, évszázados szokást szüne­teltet, mert az azzal járó fény és porcot kifejtésére ma nincs módja a világbirodalomnak. Magyarországon viszont a foko­zottabb nyersanyaghiány, a vesz­tett, bűnös háború, után bált ren­dezünk és megmutatjuk: „így mu­lat mindlunk az úr!“ Bált a Gellért összes termeiben, megjelenés ter­mészetesen frakkban és hosszú estélyi ruhában. Ne dörzsöld a szemed és ne hi­tetlenkedj, Olvasói Mi már ezt megtettük, de ettől sem a meghívó szövege, sem a folyó esztendő dá­tuma nem változott meg. Ezerki­­lencszáznegyvenhetet írtunk, a ma­gyar demokrácia harmadik eszten­dejét és a Jogásztestület „hagyo­mányos" bálján a Gell­értben a frakk és hosszú estélyiruha — kö­telező! A hetyke „bajtársi“ tányér­sapkákról és szép, színes mellsza­lagokról — régi „hagyományos diákbálok“ elmaradhatatlan kellé­keiről még egyelőre nincs szó, de egyesek úgy látszik azt hiszik, hogy ennek is eljöhet még az ideje... Helytelen volna azonban gúnyt főzni és viccet faragni ebből a rendkívül fontos kérdésből Hiszen itt a magyar ifjúságról, jobban mon­dva a magyar ifjúság egyik részéről van szó. Demokráciánk fá­jának virágáról s a nevelők egy részéről, azokról a kertészekről, akiknek feladata lenne gondozni és ápolni, a demokrácia levegőjéhez szoktatni legfontosabb kincsünket: a magyar ifjúságot Azokról, akik úgy neveltek és úgy nevelőd­tek, úgy demokratizáltak és úgy demokratizálódtak, hogy az 1947-es jogászbál fel merte írni jeligének a horthysta idők egyik legreakció­­sabb jelmondatát: „Frakk és hosz­­szú estélyiruha kötelező." — Ne essünk túlzásba! — hall­juk jóelőre az ellentábor felhör­dülését. — Jelentéktelen ügy egy ilyen diákból. Kár reá a szót vesz­tegetni! És végül is mit akarunk? Hát a demokráciának nem az a célja, hogy mindenki szebben, job­ban éljen, öltözködjön, mint az­előtt? Száműzni akarják a frakkot s helyébe a rongyokat rendszeresí­teni? Ne essék tévedés! Senki nem üzen itt hadat az estélyiruhának. Senki nem ráz öklöt a mulatság felé. A jól végzett munka után igenis szóljon a zene és mulasson,­­de*dt*a­z Ifjúság. A Jtajknwk rendezzen«* bált — különösen ha annak jövedelméből a szegénysorsú joghallgatókat akarják segíteni ta­nulmányaik folytatásában. De ha vannak szegénysorsú jogászok, aki­ket segélyezni kell — mert sajnos, bizony vannak, számosan vannak *— s ha általában vannak ebben az országban emberek, akiknek szek­rényben nem lóg a frakk és a hosszú estélyiruha, miért zárja ki őket a jogászok exkluzív testülete a bál járóit —Bea,ok­rácsAmfe «re elmúlt ". 'V »» tendejében azok, akik ennek a mi rendünknek akarói, építői, erősí­tői és támaszai voltak, akik meg­birkóztak a fasiszta háború okozta romokkal, az infláció szennyes hul­lámaival, a reakció mindent elgán­csolni akaró cselvetéseivel, azok csak rongyosodtak, szegényedtek. S az ország dolgozói, közöttük az értelmiségiek, az ország mai veze­tői, a népi rétegekből kikerült diá­kok — közöttük jogászok is — nem­­ tudtak maguknak frakkot, estélyi ruhát csináltatni. Ezeknek tehát most cuki a jogászbálról?! Ha a régi úrikaszinó tagjai ma összejövetelt rendeznének a maguk úri köre számára s azon a meg­jelenni akarók számára diszma­­gyart írnának elő — ám tegyék, áldásunk reájuk. De akkor, amikor ennek az országnak dolgozó réte­gei hallatlan áldozatot hoznak — és kell is hozniok — azért, hogy a magyar ifjúság tanulni tudjon, ta­lán mégsem illene éppen ezeket a rétegeket kiebrudalni a jogászbál­ból. De túl az elem­ és kötelező ud­variasság parancsain, súlyosabb ba­jok jeleit is felszínre hozza a meg­hívónak ez a szigorú kitétele, itt magával a demokratikus érzéssel, magával a demokráciával varrtak bajok, az ifjúság azon — reméljük nem nagyszámú — rétegében, amely Moór Gyula prorektor úr vezetésé­vel az úri rend kiválasztottjainak zártkörű szórakozásává akarja „emelni“ ezt a jogászbált. Nyilván­való, hogy frakkban és hosszú es­télyi ruhában az ország lakosságá­nak csak igen-igen kis hányada tud ma „megjelenni“. És vitán fe­lüli, hogy nem ez a legdemokrati­kusabb réteg. A Jogásztestület ve­zetői és a jogászbál rendezői úgy látják, hogy nekik nincs szüksé­gük a magyar nép dolgozóival, a dolgozó rétegek diákifjúságával, a népi kollégiumok ezer nélkülözés árán is tanulni akaró ifjúságival érintkezni? Hát hogyan akarják megismerni a népet, amelyért majd ha befejezték tanulmányaikat, dol­­gozniok kell? Ezeknek az uraknak nincs szükségük egy kis demokra­tizálódásra? Vagy talán nincs szük­ségük magára a demokráciára semi A ttkiOfaac fmSe&m «rác*» tan­­ált, ráfér a szórakozás a ször­nyű esztendők után és elkél a jö­vedelemadta anyagi segítség is. Akinek van frakkja, szmokingja vagy estélyi ruhája, ám vegye fel és szórakozzék abban. De akinek nincs — és ez a túlnyomó nagy többség —, azt se zárják ki, mert evett magukért rekkentik Wo­ff bálrendező urak a magyar demo­krácia népi erőkön nyugvó rend­jéből. Semmi kifogásunk, ha a jogász­­ifjúság „hagyományos“ szokásokat megtart vagy felelevenít. A magyar jogs­tétetnek vannak kossuthlajosi hagyományai, amelyeket fenntar­tom:* «ft erősít esd kötetes»*'%■ Be „tradíciókat“ a Bálközi Blokk úr­hatnám, léha, népellenes szokásai­ból őrizni,­­ erősen disszonáns a demokrácia harmadik esztendejé­ben. Bálrendező urak! Ne a frak­kot, a demokráciát tegyék kötele­­­zővé! Ne csak a bálokra, de az if­júságnak minden más megnyilvá­­nítán­án­aó. A­ZONNAL MONDJON LE PFEIFFER ZOLTÁN­­ÁLLAMTITKÁR A FASISZTÁK, REAKCIÓSOK, VALUTÁSOK ÉS MÁS GAZDASÁGI BŰNÖSÖK LEGFŐBB VÉDELMEZŐJE Noiiny nappal karácsony előtt­i oldalán a hírt: Pfeiffer Zoltán igaz­ságügyi államtitkár lemond. Volt lap, amelyik már tudni vélte, hogy a le­mondólevél már útban is van, csak a címzett még nem­ vette kézhez.. Saj­nos, ezt a karácsonyi ajándékot hiába várta a magyar dolgozó. A stabilizáció óta sajnos elég gyak­ran fordulnak elő olyan súlyos gaz­dasági bűncselekmények, amelyek al­kalmasak arra, hogy megingassák gazdasági életünk rendjét. Amikor ezekben az ügyekben az eljárás meg­indul, azonnal fellépnek egyes közismert reakciós politikai személyek által mozga­tott kijáró Ügyvédek. Ezek a nem ritkán velük egy húron pen­dülő egyes hivatalnokok és bírák segítségével a törvényellenes szabad- lábrahelyezések, permegszü­ntetésük és felmentéseik özönét megfelel? honorá­rium ellenében könnyen viszik kerese­tük Az „Igaz Szó" még Boventher végé® elsőnek számolt be arról, hogy a Gazdasági Rendészeti Osztály vezetője kitiltotta a védőket a Gazdasági Rend-A legkirívóbb esetek egyike, a fa­siszta Szalay István ügye. Szalay, aki az ország egyik legnagyobb elektro­mos gyárának tulajdonosa, annak ide­jén német autókkal hurcolta nyugatra hatalmas árukészletét. A fasiszta pro­paganda egyik leghangosabb Hszilója volt és a felszabadító csapatok elől Németországba szökött. Amikor Nyu­gatról visszaszivárgott, a népbíróság egy­évt börtönre ítélte és az ítéletben kimondották, mintegy hétmillió forint értékű vállalati vagyonának elkobzását­­. Az­­élet után megindultak a „men­tési munkálatok". A NOT-nál Bottka államtitkár tör­vénytelenül magára szignáltatta ■* ügyet, mielőtt abban ügyészi in­dítvány lett volna, bámulatosan Pfeiffer Zoltán még ma is bent A? i­i l­yi'~-' /m~T-í £*ír*...tv- de­mokra­tikus közvéleményben pedig megdöbbenést kelt az igazságszolgálta­tás körében a tőkés osztályhoz tartozó és súlyos reakciós politikai befolyás­sal bíró személyek által elkövetett bűncselekmények elbírálásában észlel­hető jelenségeik sajátos sorozata­ őrségről. Az történt ugyanis, hogy a forintrontókat védő ügyvédek soroza­tosam tettek panaszokat és emeltek vádakat a Gazdasági Rendészeti Osztály eljárásai, valamint rendelkezései miatt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az Ügyvédi Kamarának csak egy kis cso­portja specializálta magát a gazdasági élet hiénáinak védelmére. A többség a legélesebb ellentétben él­ ezekkel és a legsúlyosabban elítéli szerepüket. Amióta az ügyvédeik nem járhatnak a Gazdasági Rendőrség épületébe, a kijárók új módszereket vettek igény­be. A Gazdasági Rendőrség vezetői és tisztjei jóbarátjának adják ki magukat és így igyekeznek forintrontó ügy­feleik bizalmát megnyerni. De túl a védői m­egbizatáson, az igazi baj Pfeiffer Zoltán birodalmában, az igazságszolgáltatás vonalán vast, rövid, nyolc napi idő alatt fel­mentő ítéletet hozott. Visszaadatta Szalaynak a fasizmus szolgálatában szerzett vagyonát. A gyártulajdonos ezután bevonult a gyárba, és az ellene megmozdult mun­kásokat sorra elbocsátotta és üldözte.­­ Az üggyel kapcsolatban beszélnek még bizonyos részvény-osztogatásról is. Azt beszélik, hogy az ügyet Pfeiffer Zol­tán és Balogh István államtitkárok mozgatták, a védő, a közismert ki­járó, Nagy Dezső ügyvéd volt. Egészen különleges körültekintéssel szabadították ki a börtönből Jahoda Tibor bank főtiszt­viselőt. Jattodénál a házkutatás jelenté­keny összegű valutát talált. A nyomozás kizárólag Jahoda szemé­lyére zsugorodott össze. Védőként dr Mittler Hugó jelentkezett, aki n Sigfd­ muit ntiMKgf dS ímAw lát’­ ái “ügynök ismerhető fel Dr. Bakos István a Weiss Monstér­ vállalatok jogtanácsosa és mint mond­­ják, az igazságügyminisztérium reak­­ciós köreivel remek kapcsolatai van­­nak, régi barátja dr. Pfeiffer Zoltán, mák és úgy látszik, hogy ez a kapcsolat még ma is használható. Jahoda Tibor, a valutaügy vádlottja az ügyészségen azt vallotta, hogy a valuták hozzá vé­letlenül és a házkutatás­ megelőzőleg­ rövid idővel kerültek. Mindenki jól ismeri ezeket az ugrifület dollárokat, amelyek olyan véletlenül szaladgálnak, főképpen bankemberek íróasztal, fiókjaiban, mindig a legal­kal majida­nabb időben, házkutatás előtt tíz perc­, cél... Jahoda azután kijelentette, hogy a valuták megőrzésére vette át. A valuták tulajdonosát személy sze­­rint csak jóval később jelölte meg Jahoda úr, egy amerikai katonatiszt személyében. Jahoda rövidesen szabadlábra ke­rült, majd pedig a referens ál­láspontjával ellentétesen a nyo­mozást törvénytevőül, igazságügy­­minisztériumi felsőbb utasításra ellette megszüntették. A kereskedelemügyi miniszter SStJCf 1946. számú rendeletének 6. § 2. be­kezdése alapján mindazoktól, akik­ bi­zonyos gazdasági bűncselekményeket követnek el, meg kell vonni az ipar­­jogosítványt. Egészen más történt is árurejtegetéssel és árukapcsolással gyanúsított Buda-Goldberger Miklós­nak, a Montedor kft. tulajdonosának esetében. A Gazdasági Rendőrség esé­lyes eljárása után személyes összeköttetései alapján­­ is kivételes, törvénytelen módon került szabadlábra. Ügyét megszüntették azzal az egészen meglepő indokolással, hogy az áru­kapcsolás ennek a visszaélések töm­e­­gét elkövető textilesnek az esetében nem bűncselekmény. Goldberger Mik­lós­­védője Mittler Hugó volt... Egészen különleges körültekintéséről történt a valuta- és aranyrejtegető Wilhelm Károly kimentése, akinek szabadlábra helyezése érdekéiben, majd néhány hónappal később portörlése ügyében ugyanaz a befolyásos és jól A „SPECIALISTÁK..." BOJTRA ÉR...

Next