Igaz Szó, 1949. január (5. évfolyam, 1. szám)

1949-01-05 / 1. szám

fO ■& ^ V. ÉVF. 1. SZÁM 1­000«f. ± m­s/d­t­v. éve.­­ szám POLITIK­A 1-­-JÉ­S TÁRSADALMI HETILAP szerda A hasmárulóknak^^Farkas Mihály honvédelmi miniszter: felelniük kell ! Olyan erővé tesszük barátságunkat és szövet­ségünket a szovjet néppel,­ amely megvédi szabads­águnkat, függetlenségünket A vecsési határban emlékmű tornyosul az ég felé. A hatalmas emlékoszlopon két szovjet katona látható. Az egyik a város felé for­dulva áll, a másik elestében ma­gasra tartja a parlamenterek fehér lobogóját. Az emlékmű alatt nyug­szik az a férfi, akit 4 esztendővel ezelőtt meggyilkolt a náci barbár­ság, Steinmetz kapitány. A hadtörté­nelemben páratlan, bestiális­­gyil­kosság volt ez; azt a férfit ölték meg Hitler és Szálasi elvadult gyil­kosai, aki meg akarta rövidíteni a magyar főváros dolgozó népének szenvedéseit, meg akarta rövidíteni az ostromot, mert a kezében hozott ultimátum a szabadságot, az ost­rom végét jelentette­ volna Buda­pest népének. Budapest dolgozó népe lobogók alatt vonult végig az Üllői­ úton. Ezen az úton vonult be többek kö­zött négy esztendővel ezelőtt Buda­pest utcáira a szabadság, ezen az úton is fegyverdörgésen, hősi és győzelmes csatákon át foglalta el a magyar fővárost a Szovjetunió diadalmas hadserege. A magyar szabadságharcosok hűségesen őrzik meg mindazoknak a hősöknek emlékét, akik a magyar szabadságért — a világ népeinek szabadságáért — életüket adták. A szabadság hősei között külön helye van Steinmetz kapitánynak. Ez a férfi, aki először Spanyol­­országban állt ki a világpusztító fasizmus hadai ellen,­­ aztán a há­ború első napjától kezdve a Szov­­jetúnió hadseregében harcolva küz­dött az emberiség legsötétebb ellen­ségeinek hadseregével, úgy érkezett Budapest elé, ahogy egy igazi férfi, a szabadság igazi hőse hazatér. És ezt az ember, ezt a szabadság­hőst ölték meg Hitler és Szálasi bestiái. Az emlékműavató ünnepségen ott volt Szakasits Árpád köztársa­sági elnök, Dobi István miniszter­­elnök, Farkas Mihály, Gerő Ernő, Haji­ László, Ries István, Vers Zol­tán, Ortutay Gyula, Olt Károly, Csala István és Kállai Gyula minisz­terek, Mihályfi Ernő, az országgyű­lés alelnöke, Apró Antal, a Szak­­szervezeti Tanács főtitkára. A szobor baloldalán foglalt he­lyet a szovjet tiszti és legénységi küldöttség, amelyet G. T. Zujev ve­zérőrnagy vezetett. Mellettük a honvédség tiszti, altiszti és legény­magyar nép, a katolikus tömegek és nemkatolikusok egyaránt meg­védik kemény munkával, tervszerű építéssel kivívott eredményeiket. A protestáns­ egyházak püspökei, de a budapesti katolikus érseki hely­­nek is az állam és egyház békése­ségi küldöttsége következett, ame­lyet Pálffg György altábornagy és Nógrádi Sándor altábornagy. Szö­vetségünk alelnöke, a honvédelmi miniszter helyettesei vezettek. A demokratikus rendőrség nagyszámú küldöttségét Balassa Gyula altábor­nagy, országos főkapitány vezette. A szobortól jobbra a magyar ható­ságok, egyesületek és testületek küldöttségei sorakoztak fel, közöttük a Magyar Szabadságharcos Szövet­ség küldöttsége, amelyet Visontai Ilona ügyvezető titkár és Cséby­ La­jos, a partizántagozat titkára vezet­tek. Hazaáruló ült az esztergomi prí­más­­palotában. A magyar nép el­lensége. Kém, habsburgista kalan­dor és valutaüzér került a rendőr­ség őrizetébe. A lepel lehullt. Mindenki előtt világos, hogy az, aki esztendőkön keresztül semmit nem tartott jónak, ami Magyarországon történt, aki telehazudta a világot, hogy Magyar­­országon siralmas állapotok van­nak, aki nyíltan szembehelyezke­dett azzal, hogy a parasztok földet kapjanak, aki szemforgató, ájtatos mondatokkal uszított a munkások ellen csak azért, mert nem rabszol­gák többé, Mindszenti­ József esz­tergomi érsek példátlan bűnöket, közönséges bűncselekmények egész sorozatát követte el a haza ellen. Azt mindenki tudta Mindszenty Józsefről, hogy ellensége a magyar népnek. Mindenki tudta, hogy a zalaegerszegi plébános, a későbbi veszprémi püspök, a felszabadulás után kinevezett esztergomi érsek fájlalja, mérhetetlenül fájlalja, hogy nincsenek birtokai, hogy nem ül­nek kövérre hízott földbirtokosok a vidéki kastélyokban és a gyárak vezérigazgatói szobáiban a párná­zott ajtók mögött nem tőkések irá­nyítják milliók sorsát. Mindszenty ezért uszított a ma­gyar népi demokrácia ellen, ezért­­ tagadta le szemérmetlenül hősi új­jáépítésünk eredményeit, ezért kür­tölte tele a világot ostoba rágal­makkal, amelyekről itthon, Magyar­­országon minden első elemista tudja, hogy közönséges, ócska ha­zugságok. A magyar nép megelé­gelte végül is ezt a gyalázatos poli­tikai uszítást és gyűléseken, össze­jöveteleken keményhangú határoza­tokban követelték a kormánytól, hogy vessen véget ennek az uszí­tásnak. Megelégelték a katolikus tömegek is, hogy az esztergomi ér­sek sanda mészárosként a vallásra és a katolikus tömegekre hivatkozva megpróbáljon ütni azon a politikai rendszeren, amely szabadságot adott a népnek és amely kétségkívül meg­nyirbálta az esztergomi érsek és a vele egykáron pendülők mérhetet­len vagyonait. Ezért mozdult meg a katolikus ifjúság, ezért emelték fel tiltakozó szavukat a katolikus tes­tületek, intézmények és papok, hogy leleplezzék: a vallás és a poli­tika két dolog, nem tűrik, hogy az esztergomi érsek összekeverje, nem tűrik, hogy vallásüldözést hazudjon egy olyan országban, amely törvé­nyesen biztosítja és minden erejé­vel védi a lelkiismereti szabadságot, a vallás szabad gyakorlatát. A rendőri nyomozás azonban en­nél sokkal többet leplezett le. Meg­állapította, hogy Mindszenty a po­litikai uszítás mellett idegen hatal­mak tevékeny kéme is volt. Elárulta hazáját külföldi hatalmaknak, föld­alatti összeesküvést szőtt, hogy visszahozza Magyarországra a gyű­lölt Habsburgokat és még arra is volt ideje, hogy dollárral feketézzen. Tehát ez állott az ájtatos szavak mögött. Az érseki palota pincéjé­ben, mélyen a földbe elásva, egy fémtok feküdt. Mindszenty írta pásztorleveleit, amelyekben politikai rágalmakat szórt szét az országban és írta kémjelentéseit, amelyek a földbeásott fémtokba kerültek. A rendőrségen a hazaáruló beismerő vallomást tett. Többszáz irat, ame­lyet a titkos fémtok rejtett magá­ban, elárult mindent arról a pokoli tervről, amelyet az esztergomi ér­seki palota nemzetéhez hűtlen gaz­dája szőtt. Ebben a fémtokba zárt irattárban megtalálták Mindszenty sajátkezű írásával azokat a beadvá­nyokat, melyekben a nyugati nagy­hatalmakat hazánk belügyeibe való beavatkozásra sürgette. De megta­lálták azokat az eredeti válaszokat is, amelyeket az országok követei a hazaárulónak adtak. Valóságos kémregény bontakozik ki a demokráciát gyalázó pásztor­levelek írójának tevékenységéről. Nem elégedett meg annyival, hogy írásban és szóban tiltakozzék a földreform ellen, hanem király­­párti szervezkedést indított már 1945-ben, hogy visszakapja birto­kait , és valamennyi cinkosa, hogy visszajöjjön Magyarországra az a királyi ház, amely gyarmatot csi­nált Magyarországból, amely bör­tönbe vetette a legjobb magyar hazafiakat, száműzte Kossuthot és amely ellen folytatott küzdelemben esett el a csata mezején Petőfi Sán­dor. Mindszentynek semmi köze nem volt ezekhez a hagyományok­hoz. Semmi köze nem volt hazájá­hoz s­e haza népéhez. Már 1945-ben titkos futárt, az egyik levitézlett magyar mágmás­­fa­milia csemetéjét, ifj. Pallavicini György őrgrófot bízta meg, hogy keresse a kapcsolatot Habsburg Ottóval, az ősi ellenség leszárma­zottjával. Azután maga is kiment Amerikába és egy Chicago melletti zárdában titkos megbeszélésen egy óráig beszélt Ottónak a magyar­­országi legitimista szervezkedésről. A hazaáruló érsek saját vallomása szerint ezen a megbeszélésen meg­egyeztek abban, hogy rövidesen harmadik világháború lesz, az amerikai nagytőke támogatni fogja a királyság tervét Magyarországon s ezért ki kell terjeszteni a szervez­kedést. Másokkal is tárgyalt Mind­szenty odakünn, többek között Spel­manni amerikai bíborossal, a nagy­tőkések papjával. Azután hazajött és itthon, az Ottóval való megálla­podás alapján, elkezdte „kiterjesz­teni“ a szervezkedést. Iratok, be­ismerő vallomások, az érsek saját titkárának szavai mind azt bizo­nyítják, hogy Mindszenty abban bízott, hogy a magyar nép, köztük katolikus hívei a szenvedések és megpróbáltatások özönét jelentő harmadik világháborút rövidesen meg fogják ismerni. Az volt a vágyálmuk, hogy ismét ágyúk dö­rögjenek Magyarországon, bombák robbanjanak, még egyszer rommá legyen mindaz, amit a magyar nép négy esztendő alatt újjáépített. Mindszenty megint a folyókban akarta látni a hidakat. Kiégett házakat, elpusztult gyárakat akart Magyarországon látni, csak azért, hogy államfő legyen előbb ő, az­után Ottó, a Habsburg-sarj. Azért, hogy visszavegye a parasztoktól a birtokot, visszavegye a munkások­tól a gyárat. Oldalakon át lehetne sorolni a bűnöket, amelyek a hazaáruló lelki­­ismeretét terhelik. Hogyan akadá­lyozta meg idegen követek segítsé­gével, idegen állam beavatkozását sürgetve, hogy a magyar állam tör­ténelmi ereklyéjét, a Szent Koronát ne szolgáltassák vissza Magyaror­szágnak. Hogyan értékesítette a feketepiacon a valamikor kétszáz­ezer holdas herceg Eszterházy segít­ségével a Judás-pénzt, az idegen államokból kapott dollárbankjegye­ket és csekkeket. A fémtok, Mindszenty vallomása, az őrizetbe vett cinkosok beismerése leleplezte napnál világosabban, mi történt az esztergomi érseki palotá­ban. A magyar nép szembefordul a háborús uszítókkal, ha papi ruhát viselnek is. A magyar nép megvédi a vallást, amelyet hazaáruló kémek és összeesküvők épúgy romlásba akartak vinni a saját önző céljaik érdekében, mint hazájukat. Mindszenty és társai ám speku­láljanak dollárral és háborúval. A Tolhuellin és Malinovszkij a tábornagyok nem akarták a magyar fővárost elpusztítani Farkas Mihály honvédelmi minisz­ter mondott avatóbeszédet.­­ Ma négy éve ezen a helyen még tombolt a német fasiszták által az emberiségre zúdult háború vihara. A győzelmesen előrenyomuló Vörös Had­sereg közvetlen Budapest körzetéig jutott már ezekben az időkben. A má­sodik és harmadik ukrán front hatal­mas átkaroló hadműveletek sikeres végrehajtása eredményeként egyesült erővel elfoglalta Esztergom városát és ezzel a Budapest térségében harcoló német fasiszta és magyar nyilas csa­patokat bekerítette. A fasziszta csapatok helyzete így rem­ényesenné és minden további ellenállásuk céltalanná vált. A szovjet hadvezetés számára nem okozott különösebb nehézséget a kö­rülzárt fasiszta katonai erők felszá­molása, megsemmisítése. Ami azonban gondot okozott számára, az maga a magyar főváros és lakosságának sorsa volt. — Budapest dolgozó népe ezekben az időkben a borzalmak napjait élte át. A nyilas terror tobzódása tető­pontjára hágott. Szálasi bandái a ma­gyar hazafiak, demokraták százait gyilkolták le és fullasztották a Duna jeges vizébe. A magyar főváros föld­­ alá szorult, éhség és szenvedések által agyongyötört népe az esztelen ellen­állás beszüntetését, a háború befejezé­sét kívánta. A szovjet hadvezetés jól ismerte Budapest lakosságának nehéz helyze­tét. Tolbuchin és Malinovszky tábor­nagyok nem akarták a magyar fővárost elpusztítani és meg akar­ták szabadítani Budapest dolgozó népét a további gyötrelmektől, az éhségtől, a tobzódó nyilas terror­tól és sok száz és ezer magyar ember életét a biztos haláltól meg­menteni. Ezek a nemes gondolatok vezérelték a szovjet haderők parancsnokait, amikor 1944. december 29-én parlamentereket küldtek a körülzárt fasiszta csapatok­hoz azzal, hogy szüntessék be céltalan és esztelen ellenállásukat. Az ultimá­tumban, amit a szovjet parlamenterek magukká", vittek, többek között a kö­vetkező állott: „ ... felesleges vérontás elkerülése végett és azért, hogy Budapest épen maradjon, hogy történelmi értékű kincsei, kulturális és művészi emlékei, a lakosság megmeneküljön a pusztu­lástól, szüntessék be az ellenállást.“ Steinmetz kapitány és társai fővárosunkat akarták megmenteni . Az ultimátum világos szavakkal leszögezte, hogy aki megadja magát, annak garantálják az életét, személyi biztonságát, élelemmel való azonnal ellátását, a betegeknek és sebesültek­nek szüle­ség és orvosi segítséget. A magyar katonák számára pedig külön kijelenti az ultimátum, hogy amennyi­ben megadják magukat, úgy személyi adataik felvétele után azonnal haza­térhetnek. Steinmetz kapitány, Kuznecov gárdahadnagy, Fild­uenko érmei­mellett foglalt állást a Köztársaság Házában, a köztársasági elnök új­évi köszöntésekor. A magyar demo­krácia, mint ahogy vezetői, legutóbb éppen Dobi István miniszterelnök mondotta, mindenkor kész a meg­egyezésre a római katolikus egy-tér gépkocsin közeledtek december 29-én a délelőtti órákban a német fasiszta csapatok állásaihoz, hogy átadják az ultimátumot. Steinmetz kapitány vezetésével a parlamenterek csoportja a nemzetközi szabályok betartásával indult útjára. Két nappal elindulásuk előtt hang­szórón, rádión, röpiratok százezreivel tájékoztatták a körülzárt fasiszta csa­patokat, hogy parlamenterek mennek hozzájuk. A parlamenterek gépkocsi­ján messziről l­átható volt a fehér házzal is, mint ahogyan békés meg­egyezés fűzi a protestáns egyházak­hoz. Hazaárulókkal azonban nem szo­kás egyezni. Hazaárulóknak a bör­tönben a helyük. A hazaárulóknak felelniük kell bűneikért.

Next