Igaz Szó, 1949. január (5. évfolyam, 1. szám)
1949-01-05 / 1. szám
fO ■& ^ V. ÉVF. 1. SZÁM 1000«f. ± ms/dtv. éve. szám POLITIKA 1--JÉS TÁRSADALMI HETILAP szerda A hasmárulóknak^^Farkas Mihály honvédelmi miniszter: felelniük kell ! Olyan erővé tesszük barátságunkat és szövetségünket a szovjet néppel, amely megvédi szabadságunkat, függetlenségünket A vecsési határban emlékmű tornyosul az ég felé. A hatalmas emlékoszlopon két szovjet katona látható. Az egyik a város felé fordulva áll, a másik elestében magasra tartja a parlamenterek fehér lobogóját. Az emlékmű alatt nyugszik az a férfi, akit 4 esztendővel ezelőtt meggyilkolt a náci barbárság, Steinmetz kapitány. A hadtörténelemben páratlan, bestiálisgyilkosság volt ez; azt a férfit ölték meg Hitler és Szálasi elvadult gyilkosai, aki meg akarta rövidíteni a magyar főváros dolgozó népének szenvedéseit, meg akarta rövidíteni az ostromot, mert a kezében hozott ultimátum a szabadságot, az ostrom végét jelentette volna Budapest népének. Budapest dolgozó népe lobogók alatt vonult végig az Üllői úton. Ezen az úton vonult be többek között négy esztendővel ezelőtt Budapest utcáira a szabadság, ezen az úton is fegyverdörgésen, hősi és győzelmes csatákon át foglalta el a magyar fővárost a Szovjetunió diadalmas hadserege. A magyar szabadságharcosok hűségesen őrzik meg mindazoknak a hősöknek emlékét, akik a magyar szabadságért — a világ népeinek szabadságáért — életüket adták. A szabadság hősei között külön helye van Steinmetz kapitánynak. Ez a férfi, aki először Spanyolországban állt ki a világpusztító fasizmus hadai ellen, aztán a háború első napjától kezdve a Szovjetúnió hadseregében harcolva küzdött az emberiség legsötétebb ellenségeinek hadseregével, úgy érkezett Budapest elé, ahogy egy igazi férfi, a szabadság igazi hőse hazatér. És ezt az ember, ezt a szabadsághőst ölték meg Hitler és Szálasi bestiái. Az emlékműavató ünnepségen ott volt Szakasits Árpád köztársasági elnök, Dobi István miniszterelnök, Farkas Mihály, Gerő Ernő, Haji László, Ries István, Vers Zoltán, Ortutay Gyula, Olt Károly, Csala István és Kállai Gyula miniszterek, Mihályfi Ernő, az országgyűlés alelnöke, Apró Antal, a Szakszervezeti Tanács főtitkára. A szobor baloldalán foglalt helyet a szovjet tiszti és legénységi küldöttség, amelyet G. T. Zujev vezérőrnagy vezetett. Mellettük a honvédség tiszti, altiszti és legénymagyar nép, a katolikus tömegek és nemkatolikusok egyaránt megvédik kemény munkával, tervszerű építéssel kivívott eredményeiket. A protestáns egyházak püspökei, de a budapesti katolikus érseki helynek is az állam és egyház békéseségi küldöttsége következett, amelyet Pálffg György altábornagy és Nógrádi Sándor altábornagy. Szövetségünk alelnöke, a honvédelmi miniszter helyettesei vezettek. A demokratikus rendőrség nagyszámú küldöttségét Balassa Gyula altábornagy, országos főkapitány vezette. A szobortól jobbra a magyar hatóságok, egyesületek és testületek küldöttségei sorakoztak fel, közöttük a Magyar Szabadságharcos Szövetség küldöttsége, amelyet Visontai Ilona ügyvezető titkár és Cséby Lajos, a partizántagozat titkára vezettek. Hazaáruló ült az esztergomi prímáspalotában. A magyar nép ellensége. Kém, habsburgista kalandor és valutaüzér került a rendőrség őrizetébe. A lepel lehullt. Mindenki előtt világos, hogy az, aki esztendőkön keresztül semmit nem tartott jónak, ami Magyarországon történt, aki telehazudta a világot, hogy Magyarországon siralmas állapotok vannak, aki nyíltan szembehelyezkedett azzal, hogy a parasztok földet kapjanak, aki szemforgató, ájtatos mondatokkal uszított a munkások ellen csak azért, mert nem rabszolgák többé, Mindszenti József esztergomi érsek példátlan bűnöket, közönséges bűncselekmények egész sorozatát követte el a haza ellen. Azt mindenki tudta Mindszenty Józsefről, hogy ellensége a magyar népnek. Mindenki tudta, hogy a zalaegerszegi plébános, a későbbi veszprémi püspök, a felszabadulás után kinevezett esztergomi érsek fájlalja, mérhetetlenül fájlalja, hogy nincsenek birtokai, hogy nem ülnek kövérre hízott földbirtokosok a vidéki kastélyokban és a gyárak vezérigazgatói szobáiban a párnázott ajtók mögött nem tőkések irányítják milliók sorsát. Mindszenty ezért uszított a magyar népi demokrácia ellen, ezért tagadta le szemérmetlenül hősi újjáépítésünk eredményeit, ezért kürtölte tele a világot ostoba rágalmakkal, amelyekről itthon, Magyarországon minden első elemista tudja, hogy közönséges, ócska hazugságok. A magyar nép megelégelte végül is ezt a gyalázatos politikai uszítást és gyűléseken, összejöveteleken keményhangú határozatokban követelték a kormánytól, hogy vessen véget ennek az uszításnak. Megelégelték a katolikus tömegek is, hogy az esztergomi érsek sanda mészárosként a vallásra és a katolikus tömegekre hivatkozva megpróbáljon ütni azon a politikai rendszeren, amely szabadságot adott a népnek és amely kétségkívül megnyirbálta az esztergomi érsek és a vele egykáron pendülők mérhetetlen vagyonait. Ezért mozdult meg a katolikus ifjúság, ezért emelték fel tiltakozó szavukat a katolikus testületek, intézmények és papok, hogy leleplezzék: a vallás és a politika két dolog, nem tűrik, hogy az esztergomi érsek összekeverje, nem tűrik, hogy vallásüldözést hazudjon egy olyan országban, amely törvényesen biztosítja és minden erejével védi a lelkiismereti szabadságot, a vallás szabad gyakorlatát. A rendőri nyomozás azonban ennél sokkal többet leplezett le. Megállapította, hogy Mindszenty a politikai uszítás mellett idegen hatalmak tevékeny kéme is volt. Elárulta hazáját külföldi hatalmaknak, földalatti összeesküvést szőtt, hogy visszahozza Magyarországra a gyűlölt Habsburgokat és még arra is volt ideje, hogy dollárral feketézzen. Tehát ez állott az ájtatos szavak mögött. Az érseki palota pincéjében, mélyen a földbe elásva, egy fémtok feküdt. Mindszenty írta pásztorleveleit, amelyekben politikai rágalmakat szórt szét az országban és írta kémjelentéseit, amelyek a földbeásott fémtokba kerültek. A rendőrségen a hazaáruló beismerő vallomást tett. Többszáz irat, amelyet a titkos fémtok rejtett magában, elárult mindent arról a pokoli tervről, amelyet az esztergomi érseki palota nemzetéhez hűtlen gazdája szőtt. Ebben a fémtokba zárt irattárban megtalálták Mindszenty sajátkezű írásával azokat a beadványokat, melyekben a nyugati nagyhatalmakat hazánk belügyeibe való beavatkozásra sürgette. De megtalálták azokat az eredeti válaszokat is, amelyeket az országok követei a hazaárulónak adtak. Valóságos kémregény bontakozik ki a demokráciát gyalázó pásztorlevelek írójának tevékenységéről. Nem elégedett meg annyival, hogy írásban és szóban tiltakozzék a földreform ellen, hanem királypárti szervezkedést indított már 1945-ben, hogy visszakapja birtokait , és valamennyi cinkosa, hogy visszajöjjön Magyarországra az a királyi ház, amely gyarmatot csinált Magyarországból, amely börtönbe vetette a legjobb magyar hazafiakat, száműzte Kossuthot és amely ellen folytatott küzdelemben esett el a csata mezején Petőfi Sándor. Mindszentynek semmi köze nem volt ezekhez a hagyományokhoz. Semmi köze nem volt hazájához se haza népéhez. Már 1945-ben titkos futárt, az egyik levitézlett magyar mágmásfamilia csemetéjét, ifj. Pallavicini György őrgrófot bízta meg, hogy keresse a kapcsolatot Habsburg Ottóval, az ősi ellenség leszármazottjával. Azután maga is kiment Amerikába és egy Chicago melletti zárdában titkos megbeszélésen egy óráig beszélt Ottónak a magyarországi legitimista szervezkedésről. A hazaáruló érsek saját vallomása szerint ezen a megbeszélésen megegyeztek abban, hogy rövidesen harmadik világháború lesz, az amerikai nagytőke támogatni fogja a királyság tervét Magyarországon s ezért ki kell terjeszteni a szervezkedést. Másokkal is tárgyalt Mindszenty odakünn, többek között Spelmanni amerikai bíborossal, a nagytőkések papjával. Azután hazajött és itthon, az Ottóval való megállapodás alapján, elkezdte „kiterjeszteni“ a szervezkedést. Iratok, beismerő vallomások, az érsek saját titkárának szavai mind azt bizonyítják, hogy Mindszenty abban bízott, hogy a magyar nép, köztük katolikus hívei a szenvedések és megpróbáltatások özönét jelentő harmadik világháborút rövidesen meg fogják ismerni. Az volt a vágyálmuk, hogy ismét ágyúk dörögjenek Magyarországon, bombák robbanjanak, még egyszer rommá legyen mindaz, amit a magyar nép négy esztendő alatt újjáépített. Mindszenty megint a folyókban akarta látni a hidakat. Kiégett házakat, elpusztult gyárakat akart Magyarországon látni, csak azért, hogy államfő legyen előbb ő, azután Ottó, a Habsburg-sarj. Azért, hogy visszavegye a parasztoktól a birtokot, visszavegye a munkásoktól a gyárat. Oldalakon át lehetne sorolni a bűnöket, amelyek a hazaáruló lelkiismeretét terhelik. Hogyan akadályozta meg idegen követek segítségével, idegen állam beavatkozását sürgetve, hogy a magyar állam történelmi ereklyéjét, a Szent Koronát ne szolgáltassák vissza Magyarországnak. Hogyan értékesítette a feketepiacon a valamikor kétszázezer holdas herceg Eszterházy segítségével a Judás-pénzt, az idegen államokból kapott dollárbankjegyeket és csekkeket. A fémtok, Mindszenty vallomása, az őrizetbe vett cinkosok beismerése leleplezte napnál világosabban, mi történt az esztergomi érseki palotában. A magyar nép szembefordul a háborús uszítókkal, ha papi ruhát viselnek is. A magyar nép megvédi a vallást, amelyet hazaáruló kémek és összeesküvők épúgy romlásba akartak vinni a saját önző céljaik érdekében, mint hazájukat. Mindszenty és társai ám spekuláljanak dollárral és háborúval. A Tolhuellin és Malinovszkij a tábornagyok nem akarták a magyar fővárost elpusztítani Farkas Mihály honvédelmi miniszter mondott avatóbeszédet. Ma négy éve ezen a helyen még tombolt a német fasiszták által az emberiségre zúdult háború vihara. A győzelmesen előrenyomuló Vörös Hadsereg közvetlen Budapest körzetéig jutott már ezekben az időkben. A második és harmadik ukrán front hatalmas átkaroló hadműveletek sikeres végrehajtása eredményeként egyesült erővel elfoglalta Esztergom városát és ezzel a Budapest térségében harcoló német fasiszta és magyar nyilas csapatokat bekerítette. A fasziszta csapatok helyzete így reményesenné és minden további ellenállásuk céltalanná vált. A szovjet hadvezetés számára nem okozott különösebb nehézséget a körülzárt fasiszta katonai erők felszámolása, megsemmisítése. Ami azonban gondot okozott számára, az maga a magyar főváros és lakosságának sorsa volt. — Budapest dolgozó népe ezekben az időkben a borzalmak napjait élte át. A nyilas terror tobzódása tetőpontjára hágott. Szálasi bandái a magyar hazafiak, demokraták százait gyilkolták le és fullasztották a Duna jeges vizébe. A magyar főváros föld alá szorult, éhség és szenvedések által agyongyötört népe az esztelen ellenállás beszüntetését, a háború befejezését kívánta. A szovjet hadvezetés jól ismerte Budapest lakosságának nehéz helyzetét. Tolbuchin és Malinovszky tábornagyok nem akarták a magyar fővárost elpusztítani és meg akarták szabadítani Budapest dolgozó népét a további gyötrelmektől, az éhségtől, a tobzódó nyilas terrortól és sok száz és ezer magyar ember életét a biztos haláltól megmenteni. Ezek a nemes gondolatok vezérelték a szovjet haderők parancsnokait, amikor 1944. december 29-én parlamentereket küldtek a körülzárt fasiszta csapatokhoz azzal, hogy szüntessék be céltalan és esztelen ellenállásukat. Az ultimátumban, amit a szovjet parlamenterek magukká", vittek, többek között a következő állott: „ ... felesleges vérontás elkerülése végett és azért, hogy Budapest épen maradjon, hogy történelmi értékű kincsei, kulturális és művészi emlékei, a lakosság megmeneküljön a pusztulástól, szüntessék be az ellenállást.“ Steinmetz kapitány és társai fővárosunkat akarták megmenteni . Az ultimátum világos szavakkal leszögezte, hogy aki megadja magát, annak garantálják az életét, személyi biztonságát, élelemmel való azonnal ellátását, a betegeknek és sebesülteknek szüleség és orvosi segítséget. A magyar katonák számára pedig külön kijelenti az ultimátum, hogy amennyiben megadják magukat, úgy személyi adataik felvétele után azonnal hazatérhetnek. Steinmetz kapitány, Kuznecov gárdahadnagy, Filduenko érmeimellett foglalt állást a Köztársaság Házában, a köztársasági elnök újévi köszöntésekor. A magyar demokrácia, mint ahogy vezetői, legutóbb éppen Dobi István miniszterelnök mondotta, mindenkor kész a megegyezésre a római katolikus egy-tér gépkocsin közeledtek december 29-én a délelőtti órákban a német fasiszta csapatok állásaihoz, hogy átadják az ultimátumot. Steinmetz kapitány vezetésével a parlamenterek csoportja a nemzetközi szabályok betartásával indult útjára. Két nappal elindulásuk előtt hangszórón, rádión, röpiratok százezreivel tájékoztatták a körülzárt fasiszta csapatokat, hogy parlamenterek mennek hozzájuk. A parlamenterek gépkocsiján messziről látható volt a fehér házzal is, mint ahogyan békés megegyezés fűzi a protestáns egyházakhoz. Hazaárulókkal azonban nem szokás egyezni. Hazaárulóknak a börtönben a helyük. A hazaárulóknak felelniük kell bűneikért.