Igaz Szó, 1949. január (5. évfolyam, 1. szám)
1949-01-05 / 1. szám
1949 január 5 Most már a „segélyezett” országok is tudják, hogy a Marshall-terv meghosszabbítja a nyomort és a gazdasági zűrzavart A „nyugati” 4 éves terv végrehajtása még jobban kiélezi a nyugateurópai országok között felmerült ellentéteket Két hónap múlt el azóta, hogy a Marshall-tervben résztvevő európai országok aláírták a közös ügyvezetésre és a terv első évi programjára vonatkozó megegyezést. Ez az idő ismét rendkívüli szemléletességgel mutatta ki, hogy a Marshall-terv csupán megnyújtja a nyomort és a gazdasági zűrzavart Európában. Jellemző, hogy a nyugati országok sajtójából teljesen eltűntek azok a hangok, amelyek korábban nem győztek eleget hálálkodni a terv miat. A terv eddigi eredményei sokkal kiábrándítóbbak, mintsem, hogy tovább lehetne forgatni az eddigi propagandajátékot. A reakciós nyugateurópai sajtó tehát két út közül választhat: vagy tiltakoznia kell az amerikaiak nyugateurópai garázdálkodása ellen, vagy pedig jogában áll — s ez a biztonságosabb út —, hallgatni. Az első mámor után, amelyet a Marshall-terv „óriási távlatairól“ szóló mézes szóáradat felhörpintése hozott, most jön a keserű kiábrándulás... A Marshall-terv három elszakíthatatlan útitársa Európában: a munkanélküliség, az infláció és a termelés visszaesése. Franciaországban a frank devalvációjával kapcsolatban, amelyet a Marshall-terv követelményeinek megfelelően hajtottak végre, a legfontosabb közszükségleti cikkek ára 50%-kal emelkedett. Egyre veszélyesebb méreteket ölt az infláció. A kölcsönök növekedése újabb 200 milliárdos adó kivetését tette szükségessé. A katonai kiadások már 450 milliárd frankra rúgnak. Olaszországban 3 millióra nőtt a munkanélküliek száma. Az ország legfontosabb ipari kerületeiben jelentékenyen visszaesett a termelés. A milánói iparvidéken a termelés 1948-ban, 1947-hez hasonlítva, 30%kal esett s ma alig éri el a háborúelőtti termelési színvonal 50% -át. Így fest a nyugateurópai államokban a Marshall-terv hívei által annyira óhajtott „felvirágzás“. Ugyanilyen kilátástalan a Marshallterv kezdeményezői által beígért európai „gazdasági egység“ gondolata is. Azon kívül, hogy a Marshall-terv nyugati és keleti részre darabolta fel Európát, hogy megszüntette a kontinensen a természetes áruforgalmat ésmegerősítette Nyugat-Európa függését az Egyesült Államoktól, nemcsak, hogy egész Európában, de Nyugat-Európában sem tudta megvalósítani a „gazdasági egységet“. gazdái egyszerűen nem szándékoznak nagyobb figyelmet szentelni. A „Troth" című angol katolikus hetilap ezzel kapcsolatban nyíltan rámutat, hogy „míg az amerikaiak egyre erősítik nyomásukat, hogy meggyőzzék Nyugat-Európa népeit nemzeti függetlenségük nélkülözhető mivoltáról, ugyanakkor egyátalán nem gondoskodnak arról, hogy kiküszöböljék az egymás közötti kíméletlen súrlódások lehetőségét". „Washington pozíciója oly erős, hogy játékában egyáltalán nem kell tartania azoktól, akik abban rajta kívül részt vesznek. Valóban, az a börtönőr, aki több rabot helyez egy cellába, nem fog törődni azzal, ha a rabok között nézeteltérések vannak, legalább eltöltik valamivel rabságuk idejét“. Az amerikai urak parancsára tovább folytatódik a Marshall-terv meghosszabbítására irányuló tervek kidolgozása, noha e terv már eddig is igen sok bajt hozott a nyugateurópai országoknak. A tömegek ellenállása, továbbá annak felismerése, hogy a Marshall-terv csak pusztulást hozhat Nyugat-Európa lakossága számára, igen könnyen áthúzhatják a nemzetközi reakció minden számítását. és ki fog vásárolni? Az amerikai kongresszus egyeztető bizottságának nyilvánosságra hozott beszámolója beismeri, hogy a „Marshall terv nem biztosított jelentősebb előrehaladást Európa gazdasági ügyében". A kongresszusi bizottság arról panaszkodik, hogy még mindig nem világos, szerepelhet-e az európai gazdasági együttműködési bizottság olyan szervezetként, amely a nyugatra 15ópai államok akaratából jött létre, hogy támogassa a gazdasági összefogást,függetlenül attól, milyen áldozatokat követel az a résztvevőktől politikai súlyuk és nemzeti tekintélyük terén“. A bizottság nyíltan megvádolja Angliát azzal, hogy még mindig nem döntött el. ..hasznosabb-e jövőjét a brit impérium vezető pozíciójára építeni, vagy összekapcsolni sorsa Nyugat Európa sorsával". Az amerikai kongresszus egyeztető bizottságának beszámolója bizonyos mértékig fényt vetett arra, amit a Marshall-terv kezdeményezői eddig sötét homályban tartottak. A Marshall-tervben résztvevő országok közti belső ellentétekre. A „szolidaritásról“, a gazdasági egységről“ szóló frázisok szétoszlottak, mint a füst. A rideg valóság előtűnt a maga legkevésbé kívánatos formájában. .. E valóság egyáltalán nem hasonlít ahhoz az idillikus képhez, amelyet eddig a Marshall-terv hírverői festegettek. A nyugateurópai országok, amelyek valamennyien kész iparcikkeket termelnek, fölötébb érdekeltek abban, hogy termékeik számára piacot tartjanak. A keleteurópai országok kiesése az elhelyezési piacok közül rendkívül súlyos helyzetet teremtet számukra, annyival is inkább, minthogy ezek az országok nyersanyagot és mezőgazdasági termékeket szállíthattak volna a nyugateurópai országoknak. Ennek következményeit ma már a gazdasági kérdésekben kevésbé jártas emberek is felismerik. Angola olyaténképpen nyilatkozott, hogy 100 millió forn stérling értékben akar exportálni Európába gépi felszerelést, ugyanakkor behozni csupán 7 millió fontsterling értékben akar. Természetes, hogy kiviteli szempontból nem számíthat sem Franciaországra, sem Belgiumra, sem más nyugateurópai országokra, hiszen azoknak nincs szükségük gépre, sőt, saját gépeik és iparcikkeik számára is elhelyezési piacot keresnek. A Marshall-tervben résztvevő országok úgy tervezik, hogy Anglián kívül 200 millió font serling értékben adnak el egymásnak iparcikkeket. Ezzel azonban ismét felvetődik a kérdés: melyik nyugateurópai ország fogja ezeket az árucikkeket felvásárolni? Vásárló senki sem akar lenni, mindenki eladni szeretne — röviden így lehetne kifejezni a nyugateurópai országok között jelenleg fennálló belső ellentmondások lényegét. Ezek az ellentmondások elháríthatóanok, mivel minden olyan terv utópia, amely Nyugat-Európát körbe akarja kényszeríteni. Keleteurópai kapcsolatok, a Marshall-terv ügynökei által felkavart normális világkereskedelmi viszonyok helyreállítása nélkül Nyugat-Európa életképtelen. A 4 éves terv várható „eredménye": 310 millió dollár deficit! A „New Staesman and Nation" című angol folyóirat, az amerikai kongresszus egyeztetőbizottságának beszámolóját méltatva beismeri, hogy nem számíthat sikerre az aörekvés, amely a Marshall-terv alapján akar számításokat összeállítani. A folyóirat utalása szerint a négyéves terv összeállításakor kiderült, hogy: 1. A Marshall-tervben résztvevő országok sokkal többet akarnak eladni egymásnak, mint vásárolni; 2. négy év múla azoknak a területeknek a deficitje, a nyugati féltekével szemben, amelyekre kiterjeszkedik a Marshal-terv, meg fogja haladni a 310 millió dollárt; 3. a dollárhiányban szenvedő nyugateurópai országok egymással fognak versenyezni. Mindez azt mutatja, — amint a folyóirat is megjegyzi —, hogy a mai körülmények között „nehezen elképzelhető, hogyan is lehet általában egy közös, reális négyéves tervet kidolgozni". A négyéves terv végrehajtása természetesen még jobban kiélezi a nyugateurópai országok között felmerült ellentéteket. A Marshall-terv következtében Nyugat Európa gazdasági élete circulus vitiosusba kerül, amelyből a terv feltéelei között nincs kijutás Ez az elvitathatatlan igazság azonban vajmi kevéssé zavarja az amerikai üzletembereket, hiszen az ő számukra ez a terv mindenekelőtt arra szolgál, hogy az amerikai monopóliumok hatalma alá vonják a nyugateurópai országokat. Olyan „csekélységeikre“, mint az elentétek növekedése a nyugateurópai államok között, vagy amilyen Európa gazdasági életének felbomlasztása. Nyugat-Európa amerikai HULLÁMIPAR HULLÁMLEMEZ-DOBOZ A KORSZERŰ CSOMAGOLÁS raktárról szállítja PAPÍR ÉRTÉKESÍTŐ TV. Kérjen megmintázott ajánlatot: V. Alkotmány u. 4. T.: 122—529, 126—238, 427—238, 427 158 IGAZ SZÓ Népszámlálás volt már egynéhány Magyarországon. De ez az idei más mint a többiek, más mint azok, amiket a népelnyomó rendszerek rendeztek a múltban. Ez a népszámlálás a nép valódi érdekeit szolgálja. Régebben — mint a statisztikai tudomány általában — a népszámlálás arra is szolgált, hogy elrejtse, eltüntesse, meghamisítsa a való tényeket, a számok tengerében semmivé tegye azokat a bajokat és bűnöket, amelyek a múlt rendszer lelkét terhelték. Ki tudott arról a népszámlálási adatok alapján, hogy Magyarországon 3 millió földtelen zsellér, koldus él? A horthysta népszámlálás így szövegezte meg a kérdést: 500 hold földbirtok. Benne volt a törpebirtokon, a zsebkendőnyi földön gazdálkodó parasztember és a földtelen summás is ebben a számban. Elrejtették a valóságot! Ma persze más a helyzet. Ezt a népszámlálást az teszi szükségessé és sürgőssé, hogy 1950 január 1-én megkezdjük az ötéves tervet, amely a dolgozó magyar nép felemelkedésének új útját jelöli ki számunkra. Az ötéves terv nagy feladatainak megoldásához feltétlenül szükséges, hogy hibátlanul és pontosan felmérjük a valót, pontos és megbízható adatokat kapjunk az egész magyar életről? Ezeknek az adatoknak a birtokában sokkal jobb, sokkal inkább a célnak megfelelő lesz az ötéves terv kidolgozása, mintha csak a rendelkezésre álló és nem mindig pontos, legtöbbször becslésekre szorítkozó adatokra támaszkodunk. Ez a célja a népszámlálásnak és ezért a célért szükséges az, hogy mindenki megértse, miért kell pontosan, őszintén és alaposan kitöltenie a számlálólapokat és a többi kérdőíveket Ezért szükséges az, hogy az 1949-es népszámlálás a lehető legmegbízhatóbb képet adja népi demokráciánk életéről. Hibaigazítás. Lapunk legutóbbi számában, a moszkvai levélben néhány súlyos sajtóhiba volt. A világhírű képtár neve: Tretyaikovszkaja Galleria. A felsorolt festők neve helyesen: Rjepim és Levitan. „Szövetkezet”” címmel most jent meg a magyar szövetkezeti mozgalom lapja. Az első szám azt mutatja, hogy friss, jólértesült hetilap indult, amely kellő tájékozódást nyújt mindenki számára. A magyar szövetkezeti élet hatalmas fejlődésének is bizonyítéka az új sajtóorgánum. Azt bizonyítja, hogy a szövetkezeti élet minden területét átfogó újságra ma már szükség van. KAPÁSSÁR " Új életet hozzák Januar . . ... nekünk, akik keletről jöttek... Emlékezés Újpest felszabadulásának negyedik évfordulóján a jahoda-telepi partizánok utolsó akcióiról Az újpesti Jahoda fűrésztelep partizántanyává átalakított épületének egyik szobájában padokon és a földön elhelyezkedve, átadva magukat a zene hangulatának, egy csoport partizán énekel. A gitár hangja mellett száll a dal: «... új életünk hozzák nekünk, akik keletről jönnek.» Kint a városban feszült, várakozásteli a hangulat. Az utcákat már hetek óta nem takarítják, a hó sok helyen térden felül ér. A dolgozók egyre többen kimaradnak munkahelyükről. A katonaszökevények száma napról-napra növekszik. Ma még a nyilasok az urak a városban, de mintha már ők is csendesebbek lennének, mintha készülődnének. Még nem tudják hogy nincs végnélküli menekülés. Bent a partizántanyán pedig száll az ének. Egyszer csak harsány hang szólal meg: — Sorakozó! Az izgalom lázas hevületével állunk sorba. Érezzük, hogy valami különös akció van készülőben. Földes László bajtárs, a csoport vezetője beszél: — Bajtársak! Veszélyes akciót kell végrehajtanunk. Tíz emberre van szükség. Önkéntes jelentkezést kérek. Kettő kivételével — akik, mint általunk elfogott foglyok csatlakoztak a csoporthoz — mint egy ember, mindenki felteszi a kezét. Feszült várakozás ül rá az arcokra. Mindenki szeretne bekerülni a tíz közé. Látjuk Földes bajtárs arcán, hogy büszke fiaira. Alig tudja meghatódottságát visszafojtani. Végül tíz embert kiválasztanak. Ezek boldogan mosolyognak és — még mielőtt bárki is helyükre kerülne — kiugranak a sorból. A többiek erősen csalódottak. Csak az önt beléjük egy kis életet, hogy Földes bajtárs közli: — Az éjszaka folyamán még mindenkire sor kerül. Közben erősen beesteledik. Tizenegy vezetővel, útnak indulunk. Még nem tudjuk, miről van szó. A sötét éjszakában a fehér hó világít. Egyenként, a fal mellett megyünk előre. Vezetőnk hátraszól: — A nyilas-házba megyünk. Óvatosan, egyenként helyezkedjünk el a ház mellett. Rövid ideig megyünk még és megérkezünk a nyilas-házhoz. Tompa szorogással bensőnkben, egyenként elhelyezkedünk a ház Apponyi utcai oldalánál. Vezetőnk a kapu előtt álló őrséggel folytatott rövid beszélgetés után kiadja a parancsot: — Mindenki maradjon a helyén mindaddig, amíg más utasítást nem kap. Ő maga pedig, egy bajtársunkkal együtt bemegy a házba. Közben több nyilas jön a kapu elé és gyanakodva néznek bennünket. Nem tudják mire vélni a katonák megjelenését Az épület előtt hatalmas teherautók állanak. Ezekre rakják fel a «testvérek » a rabolt holmikat Készülődnek a patkányok ... Bajtársaink már jó néhány perce távol vannak. Gyanússá kezd válni a dolog. Közülünk a két leghátul lévő előre súgja: — Itt valami nincs rendben. Dk átmennek a másik oldalra. Erélyesen hátraszólunk. — Nem lehet. Mi tagadás, fojtott izgalom szó, rongat bennünket. Egyszer csak az épületből kiabálás, veszekedés hallatszik. Izgalmunk fokozódik, puskánkat keményen megmarkolva feszülten figyelünk. Felpattan az ajtó. — Fiúk, gyertek be. Ketten mearadjatok az ajtóban őrségben. Egy pillanat alatt bent vagyunk, illetve elfoglaljuk helyünket a kapuban. A kapu előtt álló nyilasok nem tudják mitévők legyenek. Elkergetjük őket és ők szolgamódra, minden részükben remegve engedelmeskednek. Bentről egyszer csak fokozódó lárma és sok ember lépteinek dobogása hallatszik. Fiatalok és öregek, asszonyok és gyermekek jönnek lefelé a lépcsőn. Vezetőnk hangja pattog: — Piszkos zsidók, kommunistáié, katonaszökevények, árulók. — Siess te ronda fráter, mert belédrúgok. .. Már mindent értünk... hamis napiparancs.. . csak a szerencsétlent foglyok nem értik meg. Ketten utóvédnek hátramaradunk, a többiek pedig kerülő úton szállásunkra vezetik a foglyokat. Negyvennyolc ember szabadult meg a biztos haláltól. *« Ezen az éjszakán még több akciót hajtottunk végre. «Mindenkire a sor került. Ezen az éjszakán kapott több halálos lövést az általunk bátorságáért és nyíltságáért annyira szeretett Bán Tibor, ő már nem érhette meg az annyira várt felszabadulást. Hajnal felé a németek és mái gyár lakásaik patkánymódra — a rabolt holmikkal együtt — elmenthettek a városból. Reggel felé mi is pihenőre tértünk. Sokan már több éjszaka nem aludtunk. Még le sem vettük csuromvizes bakancsunkat, mikor valaki berontott: — Itt vannak az oroszok! Minden fáradtságot elfeledve ugrottunk fel és rohantunk ki az udvarra. Az első szovjet katona nyakába borultunk. Néhány perc múlva pedig fegyelmezett, zárt sorokban, minden fáradtságot elfeledve, mellünket büszkén kifeszítve énekeltük az utcán — szabadon az Internationalet... 1945. január 10-én Újpest is felszabadult! 3