Igaz Szó, 1949. január (5. évfolyam, 1. szám)

1949-01-05 / 1. szám

1949 január 5 Most már a „segélyezett” országok is tudják, hogy a Marshall-terv meghosszabbítja a nyomort és a gazdasági zűrzavart A „nyugati” 4 éves terv végrehajtása még jobban kiélezi a nyugateurópai országok között felmerült ellentéteket Két hónap múlt el azóta, hogy a Marshall-tervben résztvevő európai országok aláírták a közös ügyveze­tésre és a terv első évi programjára vonatkozó megegyezést. Ez az idő is­mét rendkívüli szemléletességgel mu­tatta ki, hogy a Marshall-terv csupán m­egnyújt­­ja a nyomort és a gazdasági zűr­zavart Európában. Jellemző, hogy a nyugati országok sajtójából teljesen eltűntek azok a hangok, amelyek korábban nem győz­tek eleget hálálkodni a terv miat. A terv eddigi eredményei sokkal ki­­ábrándítóbbak, mintsem, hogy tovább lehetne forg­atni az eddigi propagan­dajátékot. A reakciós nyugateurópai sajtó tehát két út közül választhat: vagy tiltakoznia kell az amerikaiak nyugateurópai garázdálkodása ellen, vagy pedig jogában áll — s ez a biz­tonságosabb út —, hallgatni. Az első mámor után, amelyet a Marshall-terv „óriási távlatairól“ szóló mézes szó­áradat felhörpintése hozott, most jön a keserű kiábrándulás... A Marshall-terv három elszakít­hatatlan útitársa Európában: a munkanélküliség, az infláció és a termelés visszaesése. Franciaországban a frank devalvá­ciójával kapcsolatban, amelyet a Mar­shall-terv követelményeinek megfele­lően hajtottak végre, a legfontosabb közszükségleti cikkek ára 50%-kal emelkedett. Egyre veszélyesebb mére­teket ölt az infláció. A kölcsönök nö­vekedése újabb 200 milliárdos adó kivetését tette szükségessé. A katonai kiadások már 450 milliárd frankra rúgnak. Olaszországban 3 millióra nőtt a munkanélküliek száma. Az or­szág legfontosabb ipari kerületeiben jelentékenyen visszaesett a termelés. A milánói iparvidéken a termelés 1948-ban, 1947-hez hasonlítva, 30%­­kal esett s ma alig éri el a háború­­előtti termelési színvonal 50% -át. Így fest a nyugateurópai államokban a Marshall-terv hívei által annyira óhaj­tott „felvirágzás“. Ugyanilyen kilátástalan a Marshall­­terv kezdeményezői által beígért európai „gazdasági egység“ gondolata is. Azon kívül, hogy a Marshall-terv nyugati és keleti részre darabolta fel Európát, hogy megszüntette a konti­nensen a természetes áruforgalmat és­­megerősítette Nyugat-Európa függését az Egyesült Államoktól, nemcsak, hogy egész Európában, de Nyugat-Európában sem tudta megvalósítani a „gazdasági egysé­get“. gazdái egyszerűen nem szándékoznak nagyobb figyelmet szentelni. A „Troth" című angol katolikus hetilap ezzel kapcsolatban nyíltan rá­mutat, hogy „míg az amerikaiak egy­re erősítik nyomásukat, hogy meg­győzzék Nyugat-Európa népeit nem­zeti függetlenségük nélkülözhető mi­voltáról, ugyanakkor egyát­alán nem gondoskodnak arról, hogy kiküszö­böljék az egymás közötti kíméletlen súrlódások lehetőségét". „Washington pozíciója oly erős, hogy játékában egyáltalán nem kell tartania azoktól, akik abban rajta kívül részt vesznek. Valóban, az a börtönőr, aki több ra­bot helyez egy cellába, nem fog tö­rődni azzal, ha a rabok között nézet­­eltérések vannak, legalább eltöltik valamivel rabságuk idejét“. Az amerikai urak parancsára to­vább folytatódik a Marshall-terv meg­hosszabbítására irányuló tervek ki­dolgozása, noha e terv már eddig is igen sok bajt hozott a nyugateurópai országok­nak. A tömegek ellenállása, továbbá an­nak felismerése, hogy a Marshall-terv csak pusztulást hozhat Nyugat-Európa lakossága számára, igen könnyen áthúzhatják a nemzetközi reakció minden számítását. és ki fog vásárolni? Az amerikai kongresszus egyeztető bizottságának nyilvánosságra hozott beszámolója beismeri, hogy a „Mar­shall terv nem biztosított jelentősebb előrehaladást Európa gazdasági ügyé­ben". A kongresszusi bizottság arról panaszkodik, hogy még mindig nem világos, szerepelhet-e az európai gaz­dasági együttműködési bizottság olyan szervezetként, amely a nyugat­ra 15­ópai államok akaratából jött létre, hogy támogassa a gazdasági összefo­gást,­­függetlenül attól, milyen áldoza­tokat követel az a résztvevőktől poli­tikai súlyuk és nemzeti tekintélyük terén“. A bizottság nyíltan megvá­dolja Angliát azzal, hogy még mindig nem döntöt­t el. ..hasznosabb-e jövő­jét a brit impérium vezető pozíció­jára építeni, vagy összekapcsolni sor­sa Nyugat Európa sorsával". Az amerikai kongresszus egyeztető bizottságának beszámolója bizonyos mértékig fényt vetett arra, amit a Marshall-terv kezdeményezői eddig sö­tét homályban tartottak. A Marshall-tervben résztvevő országok közti belső ellentétekre. A „szolidaritásról“, a gazdasági egységről“ szóló frázisok szétoszlot­­tak, mint a füst. A rideg valóság elő­tűnt a maga legkevésbé kívánatos for­májában. .. E valóság egyáltalán nem hasonlít ahhoz az idillikus képhez, amelyet eddig a Marshall-terv hírverői feste­­gettek. A nyugateurópai országok, amelyek valamennyien kész iparcik­keket termelnek, fölöt­ébb érdekeltek abban, hogy termékeik számára piacot ta­rtjanak. A keleteurópai or­szágok kiesése az elhelyezési piacok közül rendkívül súlyos helyzetet te­remte­t számukra, annyival is inkább, minthogy ezek az országok nyers­anyagot és mezőgazdasági termékeket szállíthattak volna a nyugateurópai országoknak. Ennek következményeit ma már a gazdasági kérdésekben ke­vésbé jártas emberek is felismerik. Angola olyaténképpen nyilatkozott, hogy 100 millió forn stérling értékben akar exportálni Európába gépi fel­szerelést, ugyanakkor behozni csupán 7 millió fontsterling értékben akar. Természetes, hogy kiviteli szempont­ból nem számíthat sem Franciaor­szágra, sem Belgiumra, sem más nyu­­gateurópai országokra, hiszen azok­nak nincs szükségük gépre, sőt, sa­ját gépeik és iparcikkeik számára is elhelyezési piacot keresnek. A Mar­­shall-terv­ben résztvevő országok úgy tervezik, hogy Anglián kívül 200 mil­lió font s­erling értékben adnak el egymásnak iparcikkeket. Ezzel azon­ban ismét felvetődik a kérdés: melyik nyugateurópai ország fog­ja ezeket az árucikkeket felvásá­rolni? Vásárló senki sem akar lenni, min­denki eladni szeretne — röviden így lehetne kifejezni a nyugateurópai or­szágok között jelenleg fennálló belső ellentmondások lényegét. Ezek az ellentmondások elhárítható­­anok, mi­vel minden olyan terv utópia, amely Nyugat-Európát körbe akarja kény­szeríteni. Keleteurópai kapcsolatok, a Marshall-terv ügynökei által felkavart normális világkereskedelmi viszonyok helyreállítása nélkül Nyugat-Európa életképtelen. A 4 éves terv várható „eredménye": 310 millió dollár deficit! A „New Sta­esman and Nation" cí­mű angol folyóirat, az amerikai kon­gresszus egyeztetőbizottságának be­számolóját méltatva beismeri, hogy nem számíthat sikerre az a­örekvés, amely a Marshall-terv alapján akar számításokat összeállítani. A folyó­irat utalása szerint a négyéves terv összeállításakor kiderült, hogy: 1. A Marshall-tervben résztvevő or­szágok sokkal többet akarnak eladni egymásnak, mint vásárolni; 2. négy év mú­la azoknak a terüle­teknek a deficitje, a nyugati félteké­vel szemben­­, amelyekre kiterjesz­kedik a Marshal-terv, meg fogja ha­ladni a 310 millió dollárt; 3. a dollárhiányban szenvedő nyu­gateurópai országok egymással fog­nak versenyezni. Mindez azt mutatja, — amint a folyóirat is megjegyzi —, hogy a mai körülmények között „nehezen elkép­zelhető, hogyan is lehet általában egy közös, reális négyéves tervet ki­dolgozni". A négyéves terv végrehajtása természetesen még jobban kiélezi a nyugateurópai országok között felmerült ellentéteket. A Marshall-terv következtében Nyugat Európa gazdasági élete circu­­lus vitiosusba kerü­­l, amelyből a terv felté­elei között nincs kijutás Ez az elvitathatatlan igazság azonban vajmi kevéssé zavarja az amerikai üzlet­embereket, hiszen az ő számukra ez a terv mindenekelőtt arra szolgál, hogy az amerikai monopóliumok ha­talma alá vonják a nyugateurópai országokat. Olyan „csekélységeikre“, mint az elentétek növekedése a nyu­gateurópai államok között, vagy ami­lyen Európa gazdasági életének fel­­bomlasztása. Nyugat-Európa amerikai HULLÁMIPAR HULLÁMLEMEZ-DOBOZ A KORSZERŰ CSOMAGOLÁS raktárról szállítja PAPÍR ÉRTÉKESÍTŐ TV. Kérjen megmintázott ajánlatot: V. Alkotmány­ u. 4. T.: 122—529, 126—238, 427—238, 427 158 IGAZ SZÓ N­épszámlálás volt már egynéhány Magyarországon. De ez az idei más mint a többiek, más mint azok, amiket a népelnyomó rendszerek rendeztek a múltban. Ez a népszámlálás a nép valódi érdekeit szolgálja. Régebben — mint a sta­tisztikai tudomány általában — a népszámlálás arra is szolgált, hogy elrejtse, eltüntesse, meghamisítsa a való tényeket, a számok tengerében semmivé tegye azokat a bajokat és bűnöket, amelyek a múlt rendszer lelkét terhelték. Ki tudott arról a népszámlálási adatok alapján, hogy Magyarországon 3 millió földtelen zsellér, koldus él? A horthysta nép­számlálás így szövegezte meg a kér­dést: 500 hold földbirtok. Benne volt a törpebirtokon, a zsebkendőnyi föl­dön gazdálkodó parasztember és a földtelen summás is ebben a szám­ban. Elrejtették a valóságot! Ma persze más a helyzet. Ezt a népszám­lálást az teszi szükségessé és sürgőssé, hogy 1950 január 1-én megkezdjük az ötéves tervet, amely a dolgozó magyar nép felemelkedésének új útját jelöli ki számunkra. Az ötéves terv nagy feladatainak megoldásához fel­tétlenül szükséges, hogy hibátlanul és pontosan felmérjük a valót, pon­tos és megbízható adatokat kapjunk az egész magyar életről? Ezeknek az adatoknak a birtokában sokkal jobb, sokkal inkább a célnak megfelelő lesz az ötéves terv kidolgozása, mintha csak a rendelkezésre álló és nem min­dig pontos, legtöbbször becslésekre szorítkozó adatokra támaszkodunk. Ez a célja a népszámlálásnak és ezért a célért szükséges az, hogy mindenki megértse, miért kell ponto­san, őszintén és alaposan kitöltenie a számlálólapokat és a többi kérdő­íveket Ezért szükséges az, hogy az 1949-es népszámlálás a lehető leg­megbízhatóbb képet adja népi demo­kráciánk életéről. Hibaigazítás. Lapunk legutóbbi szá­mában, a moszkvai levélben néhány súlyos sajtóhiba volt. A világhírű kép­tár neve: Tretyaikovszkaja Galleria. A felsorolt festők neve helyesen: Rjepim és Levitan. „Szövetkezet”” címmel most j­ent meg a magyar szövetkezeti mozgalom lapja. Az első szám azt mutatja, hogy friss, jólértesült hetilap indult, amely kellő tájékozódást nyújt mindenki számára. A magyar szövetkezeti élet hatalmas fejlődésének is bizonyítéka az új sajtóorgánum. Azt bizonyítja, hogy a szövetkezeti élet minden területét átfogó újságra ma már szükség van. KAPÁS­SÁ­R " Új életet hozzák Januar . . ... nekünk, akik keletről jöttek... Emlékezés Újpest felszabadulásának negyedik évfordulóján a jah­oda-telepi partizánok utolsó akcióiról Az újpesti Jahoda fűrésztelep partizántanyává átalakított épületé­nek egyik szobájában padokon és a földön elhelyezkedve, átadva ma­gukat a zene hangulatának, egy csoport partizán énekel. A gitár hangja mellett száll a dal: «... új életünk hozzák nekünk, akik keletről jönnek.» Kint a városban feszült, várako­zásteli a hangulat. Az utcákat már hetek óta nem takarítják, a hó sok helyen térden felül ér. A dolgozók egyre többen kimaradnak munka­helyükről. A katonaszökevények száma napról-napra növekszik. Ma még a nyilasok az urak a városban, de mintha már ők is csendesebbek lennének, mintha készülődnének. Még nem tudják­ hogy nincs vég­nélküli menekülés. Bent a partizántanyán pedig száll az ének. Egyszer csak harsány hang szólal meg: — Sorakozó! Az izgalom lázas hevületével állunk sorba. Érezzük, hogy valami különös akció van készülőben. Földes László bajtárs, a csoport vezetője beszél: — Bajtársak! Veszélyes akciót kell végrehajtanunk. Tíz emberre van szükség. Önkéntes jelentkezést kérek. Kettő kivételével — akik, mint általunk elfogott foglyok csatlakoz­tak a csoporthoz — mint egy em­ber, mindenki felteszi a kezét. Fe­szült várakozás ül rá az arcokra. Mindenki szeretne bekerülni a tíz közé. Látjuk Földes bajtárs arcán, hogy büszke fiaira. Alig tudja meg­­hatódottságát visszafojtani. Végül tíz embert kiválasztanak. Ezek boldogan mosolyognak és — még mielőtt bárki is helyükre ke­rülne — kiugranak a sorból. A többiek erősen csalódottak. Csak az önt beléjük egy kis életet, hogy Földes bajtárs közli: — Az éjszaka folyamán még mindenkire sor kerül. Közben erősen beesteledik. Tizen­egy vezetővel, útnak indulunk. Még nem tudjuk, miről van szó. A sötét éjszakában a fehér hó világít. Egyenként, a fal mellett megyünk előre. Vezetőnk hátraszól: — A nyilas-házba megyünk. Óva­tosan, egyenként helyezkedjünk el a ház mellett. Rövid ideig megyünk még és megérkezünk a nyilas-házhoz. Tom­pa szorogással bensőnkben, egyen­ként elhelyezkedünk a ház Appo­­nyi­ utcai oldalánál. Vezetőnk a kapu előtt álló őr­séggel folytatott rövid beszélgetés után kiadja a parancsot: — Mindenki maradjon a helyén mindaddig, amíg más utasítást nem kap. Ő maga pedig, egy bajtársunkkal együtt bemegy a házba. Közben több nyilas jön a kapu elé és gyanakodva néznek bennün­ket. Nem tudják mire vélni a ka­tonák megjelenését Az épület előtt hatalmas teher­­autók állanak. Ezekre rakják fel a «testvérek » a rabolt holmikat Ké­­szülődnek a patkányok ... Baj­társaink már jó néhány perce távol vannak. Gyanússá kezd válni a dolog. Közülünk a két leghátul lévő előre súgja: — Itt valami nincs rendben. Dk átmennek a másik oldalra. Erélyesen hátraszólunk. — Nem lehet. Mi tagadás, fojtott izgalom szó, rongat bennünket. Egyszer csak az épületből kiabálás, veszekedés hal­latszik. Izgalmunk fokozódik, pus­kánkat keményen megmarkolva fe­szülten figyelünk. Felpattan az ajtó. — Fiúk, gyertek be. Ketten mea­radjatok az ajtóban őrségben. Egy pillanat alatt bent vagyunk, illetve elfoglaljuk helyünket a kapu­ban. A kapu előtt álló nyilasok nem tudják mitévők legyenek. Elkerget­jük őket és ők szolgamódra, min­den részükben remegve engedel­meskednek. Bentről egyszer csak fokozódó lárma és sok ember lépteinek do­bogása hallatszik. Fiatalok és öre­gek, asszonyok és gyermekek jön­nek lefelé a lépcsőn. Vezetőnk hangja pattog: — Piszkos zsidók, kommunistáié, katonaszökevények, árulók. — Siess te ronda fráter, mert belédrúgok. .. Már mindent értünk... hamis napiparancs.. . csak a szerencsétlent foglyok nem értik meg. Ketten utóvédnek hátramara­dunk, a többiek pedig kerülő úton­ szállásunkra vezetik a foglyokat. Negyvennyolc ember szabadult meg a biztos haláltól. *« Ezen az éjszakán még több ak­ciót hajtottunk végre. «Mindenkire a sor került. Ezen az éjszakán kapott több halálos lövést az általunk bátorsá­gáért és nyíltságáért annyira szere­tett Bán Tibor, ő már nem érhette meg az annyira várt felszabadulást. Hajnal felé a németek és mái gyár lakásaik patkánymódra — a rabolt holmikkal együtt — elment­­hettek a városból. Reggel felé mi is pihenőre tér­tünk. Sokan már több éjszaka nem aludtunk. Még le sem vettük csu­romvizes bakancsunkat, mikor va­laki berontott: — Itt vannak az oroszok! Minden fáradtságot elfeledve ug­rottunk fel és rohantunk ki az udvarra. Az első szovjet katona nyakába borultunk. Néhány perc múlva pe­­dig fegyelmezett, zárt sorokban, minden fáradtságot elfeledve, mel­lünket büszkén kifeszítve énekeltük az utcán — szabadon az Inter­nationalet... 1945. január 10-én Újpest is fel­szabadult! 3

Next