Igaz Szó, 1947 (6. évfolyam, 2-14. szám)

1947-02-19 / 8. szám

4 AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KÍNA Míg Európában a békével kapcsolatos problémák lépésről-lépésre, lassan, de biz­tosan — és sokkal eredményesebben és gyorsabban, mint az első­­ világháború után — megoldásra találnak, addig a Tá­vol-Keleten ezek a kérdések megoldat­lanok. A távolkeleti problémák rendezé­sére csak az Ausztriával és Németor­szággal kapcsolatos tárgyalások kielégítő és sz­erződéshez vezető befejezése után kerül sor. Ez megfelel a szövetséges ha­talmak megállapodásának, az amerikai reakció azonban ezt a­­szünetet“ önkénye­sen pozíciók ] kivívására használja ki. Először elfoglaltak egy párszáz szigetet, azután Japánban, Kínában és más or­szágokban maguk körül tömörítették a reakciót és vele együtt a nép ellen for­dultak. Hogy ez a viszony tartósabb legyen, politikai és gazdasági kapcsola­tokkal erősítették meg. Az amerikai katonák Kínában, mint va­lami gyarmati országban, szabadon ga­rázdálkodnak. A kínai kormány korlátlan mennyiségben kapja a hadfelszerelést. A reakció hadseregét amerikai tisztek képe­zik ki. A roskadozó kínai gazdasági éle­tet az amerikai uzsora­kölcsönök tartják fenn, míg a kínai nemzet kincsei az ame­rikai tőkések szabad prédájává váltak. A nemzet érdekeinek védelmét Kina népe vette kezébe. Kina népe már­ a saját fegyveres erejével kordába tudná tartani a reakciót, ha az Egyesült Államok be­szüntetnék az utóbbiaknak nyújtott segít­ségüket. A világ demokratikus közvéle­ménye követeli az amerikai támogatás beszüntetését. A reakció azonban önként nem enged abból, amire rátette a kezét. Ezt bizonyít­ja Wandenberg szenátor beszéde is, amelyben mint a szenátus külügyi bizott­ságának elnöke kijelentette, hogy az Egyesült Államok Kínában a létező — azaz, a reakciót képviselő — kormányt fogják támogatni és ellenzik a kommu­nistáknak a kormányban való részvéte­lét. Helyesen állapította meg egy bra­zíliai lap, hogy ez nem egyéb, mint nyílt imperialista politika hirdetése. Marshall, az új külügyminiszter­ Kíná­ból való visszatérése után kijelentette, alaptalanul gyanúsítják a Szovjetuniót azzal, hogy a kínai néphadsereget anya­gilag támogatja. Erről beszéltek a na­pokban az angol felsőházban is, ahol — mellesleg szólva — elismerték, hogy a kínai kommunisták a nép érdekeit védik. Az amerikai reakció politika is ellent­mond a potsdami egyezménynek, amely Kína egységesítését kívánja demokratikus alapon és kizárja bármely hatalomnak az ország belső ügyeibe való egyoldalú be­avatkozását. Az amerikai reakció világuralomra tö­rekvő politikája, amely ellen Európa de­mokratikus közvéleménye már nem egy ízben sikeresen fellépett, Kínában sem fog sokáig érvényesülni. A reakció csök­kenő ereje mindenütt a demokrácia nö­vekvő és máris fölényes erejével találja magát szemben. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS NÉMETORSZÁG Németország kérdését a Külügyminisz­terek Tanácsának márciusi ülésszaka fogja tárgyalni. A Tanács határozata arra kötelezte a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, hogy február 25.-ére tevé­kenységéről összefoglaló jelentést készít­sen elő. A jelentés nem készült el éspe­dig, mint ezt a Szovjetunió képviselője kijelentette — azért, mert­­egyesek­ a Külügyminiszterek Tanácsának munkáját akadályozni akarják. Valóban, az angol-amerikai megszálló övezet katonai igazgatása nemcsak hogy nem hajtotta végre a berlini határozato­kat, hanem ellenkezőleg, sok tekintetben e határozatok ellen cselekedett. Kényes dolog számunkra mindezt összegezni és nyil­­­­vánosságra hozni. Lényegében véve ezek a zónák az angol és amerikai kapitalisták sza­bad vadászterületei, ahol a német nehézipar mágnásaival, akik tegnap még Hitler uralmának főpillérei voltak, együtt dol­goznak a németi reakció feltámasztásán. A három nemzet reakciós tőkéseinek ez a szövetsége, természetesen, az amerikai és angol tőkések gazdasági és politikai érdekeit szolgálja, s feláldozza értük az illető országok népeinek érdekeit. „ Január elsején lépett életbe az angol és amerikai megszállási övezetek gazda­sági és közigazgatási egyesítésére vonat­kozó egyezmény. Ez az egyezmény, amely Németország legfontosabb iparvi­dékeit gazdaságilag és politikailag kisza­kítja az ország testéből, ellentmond a ber­lini határozatoknak. Az egyezmény az angol-amerikai reakció megszállási politi­kájának csúcspontja. Az egyezmény elő­készítését szolgálta a náciknak adott tö­­megamnesztia, a német tőkések bevonása a közigazgatásba, a német katonai egy­ségek megőrzése, a hadiipar leszerelésé­nek beszüntetése, a politikai reakció tá­mogatása, a földbirtokok és kartellek megőrzése stb. Az egyezmény (nem sza­vakban, hanem tettekben) Németország ügyét­ Amerika és Anglia magánügyének tekinti, az országot feldarabolja és szi­lárd bázist akar teremteni a fasiszta reakció megújhodására. Kétségtelen, hogy ez a politika, amely nem tartja be a berlini határozatokat, éles ellenállásra talál Európa demokrati­kus közvéleménye részéről. A fasiszta reakció ellen viselt háborúban aratott győzelem gyümölcseit amerikai és angol reakciós tőkések egy csoportja akarja ki­sajátítani. Ebbe nem egyezhetnek bele a népek, amelyek azért dolgoztak, vérez­­tek és vállaltak súlyos áldozatokat, hogy megváltsák az emberiséget a rabszolga­ságtól,­­ nem pedig azért, hogy újabb rabszolgatartókat ültessenek nyakukba. ANGLIA ÉS INDIA Az angol külpolitika, a munkáspárti kormány vezetőinek minden ügyvédi csű­­rés-csavarása dacára a régi reakciós me­derben folyik. Ezért nő az angol dolgo­zók tiltakozása.­­ Az utóbbi hónapokban az angolok né­met fasiszta zsoldosokat toboroznak és szállítanak Indiába. Hogyan egyeztethető ez össze azzal a­ közismert ígérettel, hogy India új alkotmányának megteremtése után a több mint félmilliós angol hadse­reg elhagyja Indiát? Sehogysem. A do­log­ lényege az, hogy az angolok maguk sem gondolnak ígéretük beváltására. Min­denképpen­ arra törekszenek, hogy az al­kotmány ne jöjjön létre. A mohamedá­noknak a hinduk ellen való lázítása, né­hány ezer ember halálán kívül nem adta meg a várt eredményt , az általános öldöklést. A mohamedánok most szabo­tálják az alkotmányozó nemzetgyűlés üléseit és az alkotmányon csak a hinduk dolgoznak Az angol politika ezt újabb provokációkkal igyekszik megakadályozni. A napokban országos hajszát kezdtek a kommunisták ellen és ugyanakkor a Pendzsáb tartományban élő mohamedánok ellen is. A kommunistáknak, akik a mil­liós dolgozó tömegek élén állnak, százait hurcolják börtönbe. Ezzel, — mint az egyik indiai lap írja, — a nemzeti kor­mány ellen akarnak bizalmatlanságot kel­teni. A nép egységének megtörésére tö­rekszenek. A mohamedán­ üldözésre is azért van szükségük, hogy újra lángra­­lobbantsák a testvérharcot." A provokáció eddigi eredménye az, hogy fokozódott az angolgyűlölet. Lehet­séges, hogy a provokációs politika vég­eredményében megerősíti India népeinek egységét és akkor majd kitűnik, hogy aki szelet vet, vihart arat. Összeesküvők alkonya A magyar Nemzetgyűlés parasztképvi­selőinek értekezletén Rajk belügyminisz­ter hivatalos tájékoztatót adott a köztár­saságellenes összeesküvés eddigi vizsgá­lati adatairól. A tájékoztató egyik érdekes részlete az összeesküvők külföldi reakciós erőkkel való kapcsolatait érintette. Az összeesküvők rejtjeles levelekkel tartották fenn az érintkezést a külföldi reakciós és fasiszta csoportosulásokkal. Egy ilyen levél az államvédelmi szervek kezébe került. E levél kifejezte a magyar összeesküvők azon óhaját, hogy Lengyel­­országban, Csehszlovákiában és Magyar­­országon egyidőben menjen végbe a fel­kelés, hogy az összeműködés révén emel­kedjék a felkelések esélye. A belügyminiszter elmondotta, hogy egyezményes jelzések voltak e levélben. Például a következő mondatban­ ,A szesz­gyár és a sörgyár felvásárlásai Kunágo­­tán jól haladnak előre­: a szeszgyár Len­gyelországot, a sörgyár Magyarországot, Kunágota pedig Londont jelentette. Az utóbbi időben az államvédelmi szer­vek több demokratikus országban leplez­tek le köztársaságellenes összeesküvése­ket, mint például Lengyelországban, Ju­goszláviában, Bulgáriában. Ez összeeskü­vések célkitűzései, módszerei és­­eredmé­nyei­ komoly tanulságokat rejtenek ma­gukban azok számára, akik a magyar­­országi összeesküvést szélesebb szem­szögből óhajtják megismerni. A lengyelországi összeesküvés. A kiebrudalt lengyel népnyúzók nem egy ízben kísérelték meg a régi rend visz­­szaállítását. Elsősorban törvényes eszkö­zökhöz folyamodtak: a reakció szétszórt erőit Mikolájcsik parasztpártjában gyűj­tötték össze és külföldi segítséggel, tör­vényes útón akarták megfojtani a fiatal lengyel demokráciát. Mikor azonban rájöttek, hogy a dolgo­zó nép szilárdan áll demokráciája mellett, a földalatti szervezkedés, fegyverkezés és pogromrendezés, kártevő cselekmények és fegyveres felkelés útján remélték cél­jaikat elérni. Földalatti fővezérséget állí­tottak fel. A demokrácia vezetőinek le­mészárlására készültek. Ljubim­ban most fejeződött be az egyik összeesküvő csoport, a „KMI” vezetői bűnperének tárgyalása. A tárgyalás során kiderült, hogy lőfegyverekkel, automaták­kal, sőt ágyukkal is rendelkeztek és külső támogatásban részesültek. A demokrácia igazságszolgáltatása lesújtott rájuk. Az összeesküvés viharfelhőjét szétoszlatták, s a népi demokrácia tovább halad a maga útján. A szkopjei összeesküvés. Most fejeződött be Jugoszláviában, Szkopje macedóniai városban a köztársa­­ságellenes összeesküvés szervezetének, a „Nemzeti Demokrata Szkipidárok“ bűn­­pöre. A bűnszövetkezet tagjai beismerték, hogy az angoloktól és törököktől kaptak támogatást; hogy Görögország területére csempészték át bandáikat katonai kikép­zés végett; hogy a régi rend visszaállí­tására és egy „Nagy Albánia“ létesítésére törekedtek Albániában, Jugoszláviában és Bulgáriában; hogy terveik keresztülvite­lére azt az időt vélték alkalmasnak, ami­kor a görög monarchisták befejezik a partizánhadseregekkel való leszámolást és az összeesküvők részére támpontul szol­gálhatnak. Az összeesküvők célkitűzései. A magyarországi, lengyelországi és balkáni összeesküvők szervezetei a régi rend politikusaiból, földbirtokosaiból, fő­tisztjeiből és tőkéseiből, valamint azokból a körökből tevődtek össze, melyek köz­vetlen befolyásuk alatt állottak. Mindezen összeesküvéseknek közös vo­násuk, hogy ki akarták húzni a földet az újonnan földhöz juttatott parasztok lába alól; szét akarták zúzni a munkásszerve­zeteket; meg akarták fosztani a munká­sokat, parasztokat és a haladó értelmisé­get szabadságjogaitól; azokat akarták a hatalomba ültetni, akik Hitlert támogatták és felelősek a világháború borzalmaiért; azokat, akik még mielőtt újra a hatalom polcára kerültek volna, máris új háború­ról, területhódításokról ábrándoztak, amint ezt a szkopjei tárgyalás felszínre hozta. Az összeesküvők bandáinak leleplezése és szétzúzása kétségkívül megerősíti az új népi demokráciákat és alkalmat ad an­nak a táptalajnak a felszámolására, mely­ből az összeesküvések kinőttek. Vigyázni kell, hogy a reakció semmiféle elkendő­zésben se juthasson politikai, gazdasági, társadalmi vezető szerephez. Politikai éberségre kell nevelni a tömegeket, hogy a bujkáló reakciót bármely álarc alatt is felismerjék. A leleplezett összeesküvőkkel pedig izgalom és gyengeség nélkül kell elbánni. Az összeesküvők terveinek leleplezése­­ és meghiúsítása azt bizonyítja, hogy a­­ népellenes összeesküvések már eleve ku­­­­darcra vann­k ítélve. IGAZ SZÓ szovjet-magyar barátságért! (Halász Zoltán hdf. rajza) Erősítsük a szovjet-magyar barátságot! Mi magyar antifasiszta hadifoglyok a 393/5 sz. hadifogolytáborból, akik ezidő­­szerint csak a távolból figyelhetjük az új magyar demokratikus köztársaság gigászi küzdelmét, addig is, míg hazatérve minden erő­nk bevetésével részt vehetünk az újjá­építésben, innen küldünk erőt, biztatást, üdvözletet. Köszöntjük az új magyar demokráciát, a népi államot. Köszöntjük a munkásság, parasztság és értelmiség — a dolgozók — demokratikus testvéri szövetségét. Tudjuk, hogy a népi demokrácia elvei alapján lehet csak az erős, egyenjogú, új­jáépült Magyarország cselekvő résztvevő­je a világ demokratikus államai szociális munkájának. Tudjuk, hogy a népi demokrácia munkát ad a dolgozónak, ártalmatlanná teszi a kö­zösség élősködőit, emeli a széles népréte­gek — az igazi dolgozók — életszínvona­lát és szellemi műveltségét. Tudjuk azt, hogy a föld azé lett, aki verejtékes munkával megműveli. Mi magyar hadifoglyok, szívből kíván­juk és követeljük, hogy az olyan reakciós elemek, akiknek az aranyborjú építése, a fe­neketlen egyéni önzés az első, tűnjenek el a közéletből mire hazatérünk. Vezető, akár csak a legkisebb is, csak olyan le­gyen, aki áldozatokat tud hozni a kö­zösségért. Köszöntjük a szovjet-magyar barátsá­got. Innen az igazi demokrácia hazájából abban a hitben küldjük minden magyar dol­gozónak testvéri üdvözletünket, hogy ha­marosan kéz a kézben dolgozhatunk a még tökéletesebb népi demokratikus ma­gyar állam felépítésén. Éljen a Magyar Demokratikus Köztár­saság! Révay Ferenc, Veres Sándor term., Bakk Imre, Hegold József, Szerzsenyi Zoltán, Boross Jenő, Ádám Lőrinc fhdgy., Nagy Lajos, Dr. Kárpáti Pál, Varjasi Károly, Jeney László, Tóth Endre szds., Kiss Károly, Azsóth Azsóth Gyula, Németh Imre, Kiss Já­nos fhdgy, Mihályfi János fhdgy, Ki­rály Jenő szds, Balogh Sándor hdgy, Bense Tibor, Kovács Zoltán, Kardos István, Mészáros József zls. és még 60 aláírás következik. A szovjet-magyar barátságért! Hogy mily nagy befolyással van embe­rek életére a politikai tisztánlátás, öntudat és a célszerűen megszervezett munka, azt itt a Szovjetunióban tanultuk meg. Táborparancsnokságunk jóakaratú gon­doskodása mellett táborunkat kényelmes lakássá rendeztük be, fürdővel, virágos kerttel és színpaddal, kielégítően táplál­nak bennünket; az egészségügyi ellátás elsőrangú, úgyhogy minden feltétel meg­van ahhoz, hogy a munkafronton is meg­álljuk helyünket. A magyar aktivistáknak antifasiszta munkaversenyre való felhívását elfogad­tuk és azóta a normatábla áll a tábor ér­deklődésének középpontjában. Júniusban elértük, hogy mind a 21 építőbrigádunk 100°/o-on felül teljesítette a napi munka­normát. Ma már egyetlenegy brigád sem dolgozik 106°/o-on alul, Baranyi Máté épí­­tőcsoportja pedig veretlenül vezet 150°/o-os átlaggal. Fogolytársaink nagy része odahaza föld­művesként dolgozott és csak itt képezte át magát szakmunkára. Átképzett munká­saink közül Varga István földműves mint asztalos 341 °/o, Roskó János mint kőmű­ves 301°/o, Cservenák István mint kályhás 140°/o, Komárek Ferenc mint lakatos-mű­szerész 140°/o, Kis József mint kőműves 130°/o munkateljesítménnyel vezetnek. Szakmunkásaink is kitűnően megállják helyüket, köztük Balog Lajos automecha­­nikus vezet 500%-os napi átlagteljesít­ménnyel. Valamennyi átképzett szakmun­kás mély hálával köszöni a tábor vezető­ségének, hogy módot adott nekik új mes­terség megtanulására, aminek majd otthon fogják nagy hasznát venni. Mindjobban látjuk a magyar múlt bűneit és az előttünk álló új feladatokat. Különös figyelemmel kísérjük a Szovjetunió népei­nek munkateljesítményeit, ez a hősies példa ad lendületet a mi munkánknak is, mely­nek legmélyebb értelme a szovjet-magyar barátság erősítése. Dörnyei Vendel, Boros József, Gyana Róbert, Simonyi István. Rekordista-avatás. Ma este táborunkban váratlanul össze­hívott munkakonferencia, s ezt követőleg hangverseny volt. Új rekordistát ünne­peltünk. Megjelent táborunk egész orosz vezetősége s bajtársaink zsúfolásig meg­töltötték a termet. A mai est ünnep­elt villanyhegesztője jól dolgozott: egymásután két csúcstelje­sítménnyel — jan. 10-én 3337%-kal, jan. 24-én 12 óra alatt 41 napi normával első lett táborunkban s január havi átlagtelje­sítménnyel az egész kerület legnagysze­rűbb eredményét adta. A jól sikerült hangverseny után azzal a megnyugtató érzéssel térhettünk nyu­govóra, hogy jó helyen vagyunk. Ha tel­jesítjük kötelességünket, a legmesszebb­menő tiszteletben és támogatásban ré­szesülünk. Bizalom tölthet el bennünket sorsunk felől úgy itt, mint nagy szom­szédunk barátságát élvezve, odahaza is. Örülök, hogy az est ünnepeltje én le­hettem. QUITTNER JÁNOS hdt villanyhegesztő, 307 2. sz. tábor 1947 február 19* ORDZSONIKIDZE G. K. halálának tizedik évfordulója Február 18-án volt tíz éve, hogy meg­halt Ordzsonikidze G. K. (pártnevén Szer­­ge), a szovjet nép nagy fia, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának egyik előharcosa. Ordzsonikidze, aki hű és nagytehetséges fia volt osztályának és pártjának, a pol­gárháborúban félelmet nem ismerve, az első sorokban harcolt a nép ellenségeivel, a szocialista építés idején pedig mindezt­ erejét és idejét ennek a nagy feladatnak szentelte. Titáni erővel dolgozott, alko­tott. A szovjet nép szívébe zárta Ordzsoni­­kidzét, aki egész életében együttérzett a néppel, osztozott bajában-örömében s a cárizmus sötét napjaiban együtt éhezett, szenvedett és harcolt vele. Ordzsonikidze már 1903-ban, 17 éves ko­rában a Bolsevik Párt soraiban harcolt a­­cári önkényuralom ellen. 1905-ben a for­radalom aktív résztvevője. A reakció évei­ben Sztálin közvetlen vezetése alatt tevé­kenykedett a bakui munkások között és egy cellában ült a bakui börtönben Sztá­linnal. Ordzsonikidze 1911-ben a Párizs melletti lenin-iskolában Leninnek tíz elő­adását hallgatta végig. Az előadássorozat befejeztével Lenin őt bízta meg azzal, hogy a prágai pártkonferencia előkészí­tése céljából keresse fel az oroszországi pártszervezeteket. Ezen a konferencián alakult meg az önál­ló Bolsevik Párt, melynek Központi Bi­zottságába Ordzsonikidzét is beválasztot­ták. Szergő nyolc esztendőt töltött a cári börtönökben és száműzetésben. A két for­radalom történelmi napjaiban azonban is­mét a harcok élén állt. A polgárháború éveiben nagy katonai tehetségről tett ta­núbizonyságot, az építés éveiben pedig nagy kezdeményező és szervezőképessé­gével, roppant kitartásával tűnt ki. 1926-tól kezdve a Párt Központi El­lenőrző Bizottságának elnöke volt. Kö­nyörtelen harcot folytatott a leninizmus ellenségeivel, a trockistákkal, zinovjevis­­tákkal, bucharinistákkal. Mintaképül szol­gált a párt tisztaságáért folyó harcban. A sztálini ötéves tervek idején Ordzso­­nikidzére, Sztálin egyik legközelebbi és legodaadóbb harcostársára bízták a Ne­hézipari Népbiztosság vezetését. Az or­szág iparosításáért folytatott küzdelemben felejthetetlen érdemeket szerzett. Szemé­lyes példájával mutatta meg, hogy nincse­nek legyőzhetetlen nehézségek, hogy min­den feladat, amelyet a párt és a kormány tűzött a dolgozók elé , megvalósítható. Szergó a gazdasági élet vezetőinek egész nemzedékét nevelte fel. Most, amikor a Szovjetunió nagy ipari hatalommá vált, emlékezzünk Szerge Ordzsonikidze szavaira: „Ma győzelmeink büszkeséggel töltenek el bennünket. E győzelmek elérésére azonban számos akadályt, nehézséget kellett leküzdenünk, de Sztálin elvtárs volt a zászlóvivőnk — és győztünk!“ Üzenetek, keresések Gyulai Lajos fhogy-nak (postafiók 177/2): üzeni felesége, hogy jól érzi magát, írjon többet, fényképet küld. Monoki Mihalkó János (postafiók 40/A) keresi testvéreit: Mihalkó Józsefet, Istvánt és Mihályt. Hogylétükről és otthoni érte­süléseikről küldjenek értesítést az „Igaz Szó“ útján. Hermann István (postafiók 40/A): üzeni bátyjának, Hermann Jánosnak (postafiók 217/8), hogy jól van, üzenetet vár az „Igaz Szó“ útján. Dr. Lányi László (postafiók 40/A): üze­ni Grész Lászlónak (postafiók 115/1), hogy jól van. Szabó Imrét (1922, K. Nagy Mária, Horthyliget) keresi bátyja, Szabó Gyula (postafiók 40/A). Hogylétéről értesítést vár az „Igaz Szó” útján. Domokos János (szül. Alsócsehát­) ve­gyészmérnököt keresi Szabó István textil­­mérnök (Moszkva, postafiók 27). Csémi Kálmán (postafiók 40/A) üzeni öccsének Csémi Lajos hagy­nak (postafiók 95), hogylétéről és otthoni értesüléseiről mielőbb adjon választ az „Igaz Szó” utján. Bezerédi József tizedest (Donnál tűnt el), keresi édesanyja, Perkáta. Bezerédi Mihályt keresi felesége, Pusz­­taszabolcs. Turcsek Miklós szky-t keresi felesége. Ha valaki tud róla, értesítse Turcsek Miklósnét, Rákospalota, Damjanich u. Somlai Andrást (postafiók 144/17), kéri felesége, hogy írjon, mert három hónap­ja nem tudnak róla. Felesége és kis­fia egészségesek és szeretettel várják haza. Bezzer Bece Pált keresi felesége és édesanyja Tárjegyéről. Küldjön értesí­tést az „Igaz Szó“ útján. Dr. Györgyei Béla (Postafiók 27/1) sze­retettel üdvözli unokaöccsét, Grosszmann Györgyöt (153/1), üdvözli Dr. Lammel Antalt (307/3). Losonczi János (1923, Schiller Ilona) kéri unokafivérét, Popper Miklóst, aki az „Igaz Szó” december 10-i számában hirdetett, hogy írjon neki: Moszkva, Krasznij Kreszt, postafiók 27/1 címre, mert ő ma a család egyetlen élő tagjáról sem tud. Rosenberg Ferenc msz-t, akit 1942 X.127-én vittek az orosz frontra, keresi fia, dr. Rosenberg Zoltán, Bp. Péterfy u. 7. III. 4. dr. Ivanovszki Artur msz. orvost, akit Gyuláról irányítottak az orosz frontra, keresi Ivanovszki Nándor, Bp. Nagyfuva­ros u. 6. Fischoff György msz-t, akit Nagykátá­­ról irányítottak az orosz frontra és Jablo­­nocsne és Osztrogorszk környékén volt, keresi édesapja, Fischoff Miksa, Bp. XIV. Gizella út 22. Fischoff Dezső msz-t keresi édesapja,­ Fischoff Náthán, Bp. Margit körút 54.

Next