Igaz Szó, 1958. január-június (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

pedig a második világháború idején minden új­évkor megígérte, hogy ez az esztendő meghozza a „végső győzelmet“. Mondanunk sem kell, hogy ezek a jövendölések nem váltak valóra. Mint ahogy több mint egy évtizeddel később Fesi­yé sem. A rendőrség két nappal a nevezetes újévi találkozó után, hasonszőrű társaival együtt őt is letartóztatta, füstbe mentek az oly szép ellen­­forradalmi remények. S megint megtanulta egy ellentámadaknár banda: most már nem Nagy Imréékkel állnak „szemben“, vége a tréfának, nincs alapja hiú és csalfa reményeknek. Csakhogy 1957 újév napján, azokban a napokban, amikor a naptár lapjait át­forgattuk 1956-ról 1957-re, nem Folly és ban­dája volt az egyetlen, amely még bizakodott, re­ménykedett az ellenforradalom győzelmében. Nyugati gazdáik, akik olyan nehezen nyugodtak bele a magyarországi vereségbe és akik olyan sokáig bíztatták még a fasiszta felkelőket a ki­tartásra, a harcra, különböző ígéretekkel, még mindig reménykedtek. A Szabad Európa rádió december 26-i kommentárjából idézünk: „El­múlt a karácsony. Fájdalmas, nehéz, gyötrelmes karácsony volt... A hit és a remény volt az egyetlen vigaszunk... De ezen a karácsonyon a hit és a remény vigasza alig tudott megbir­kózni a szomorú valósággal és a bizonytalan jövő kísértő gondjaival...“ .

Next