Igaz Szó, 1962. január-június (7. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

tét... Igen, a becsületét. És ha már itt tar­tunk, szeretném, ha megértenéd: a gyakorlat , meg a valóságos harc között talán itt lehetne megtalálni a különbséget. Legalábbis az egyik különbséget. Mert ha a gyakorlaton elrontasz valamit, akkor legfeljebb a becsületed szenved csorbát, de életben maradsz. A harcban azon­ban a becsületed mellett az életed is elvész. Azért a gyakorlaton elkövetett hibádért ráadá­sul az egész szakasz az ellenség kezére került volna... De hagyjuk ezt, hagyjuk a különbsé­geket. Ebben te is nagy mester vagy. Az a baj, hogy éppen az összefüggéseket nem látod. — Nehogy azt hidd! Nagyon jól tudom, lá­tom én azokat az összefüggéseket. És ha sor ke­rülne rá, be is bizonyítanám. — Ezt kötve hiszem. — Könnyű mondanod ezt a „kötve hiszemet”. Könnyű hitetlenkedned, hiszen egyelőre nem tudom bebizonyítani. — Én viszont bizonyítani tudom, amit mon­dok. Azt állítom, hogy nem látod az összefüg­géseket, következésképpen úgy viselkedsz, mint­ha rabló-pandúrt játszanál és nem a valóságos harcra készülnél. Így aztán nem is készülsz fel tisztességesen a harcra. Mert nemcsak a gya­korlati esetről, meg erről a mostaniról van szó, hanem a felfogásodról általában, meg a viselke­désedről. Azt hiszed talán, nem tudnék egy se­reg példát elmondani az efféle „lazításaid” kö­zül? Reggelig hallgathatnád. — No és? Mit változtat ez a lényegen? Mit bizonyít ez? Milyen jogon következtetsz ezekből ?

Next