Igaz Szó, 1962. július-december (7. évfolyam, 13-24. szám)
1962-07-01 / 13. szám
— Majd mi leküzdjük. Mi ez a négy cél nekünk. — És Horváth, ő mit csinál? — csúszott ki a rajparancsnok száján, aztán hirtelen mégegyszer feltette csak úgy önmagának, kimondatlanul — hát ezzel a Horváth honvéddel csak sűrűbben vagyunk? És mi lenne, ha nem négy ellenséges géppisztolyos állna szembe velünk, hanem tíz, húsz, vagy száz és nekünk mind meg kellene semmisíteni? Terényi honvéd felnevetett: — Látta tizedes elvtárs, adtam neki. Felbukott az első rövid sorozattól. — Jól van Terényi, így is kell — felelt a tizedes. Aztán Udvardi honvéd került melléje. Megjelölte neki az egyik futó alakot s parancsot adott, küzdje le. Udvardi kétszer is célbavette egy-egy rövid sorozattal, de az alak tovább futott. Bukdácsolt és harmadszor is feltűnt előttük, mintha incselkedni akarna Udvardival. — Lőj je le! — kiáltotta a tizedes, de Udvardi megint elhibázta. A rajparancsnok a célra irányította géppisztolyát és két másodperc alatt megsemmisítette a menekülő ellenséges, katonát. — Mi van magával! — fordult hirtelen Udvardihoz. — Hát nemcsak a Horváth lövöldöz a földbe, most már maga is? Alig mondta ki, máris különös dolog történt. Jól rejtett lövészgödrökből újabb ellenséges csoport nyitott tüzet a rajra. Dudás tizedes pa d