Igaz Szó, 1963. július-december (8. évfolyam, 13-24. szám)
1963-10-01 / 19. szám
Kedves, jó szüleim. Szerencsésen visszaérkeztem az eltávozásról. Minden nagyon jól ment, csak a motorbicikli nem, amivel jöttünk. Amikor visszaindultam — mint tudják — lekéstem a vonatot és gyalog vágtam neki az útnak. Gondoltam elmegyek Izzasztóig, onnan majd csak lesz valami járgány, amivel tovább jutok. Lett is és éppen erről akarok írni. Amikor már jól beleizzadtam a gyaloglásba, egyszeresen nagyot pöffent mellette valami. A Báró volt, aki izzasztón lakik. Nem valódi báró, csak ahol szolgált — a szomszéd századnál — ott nevezték el annak. Azt mondják éppen olyan ütödött, mint egy valódi báró, csak hogy ő nem örökölte ezt, hanem motorversenyen nyerte. Mitfárerkedett. A motor vezetője ugyanis vele kaszálta le a fordulókban egyszer a gyanús nézőket. Szóval nagyot pöffent, — akármint a motor — és azt mondja a Báró: — Jé, a Bence! Téged meg mi szél fújt erre? . . . — Semmilyen. Roggyasztófalváig a vicnális hozott, de visszafelé már nem, mert nincs velem jóba. A tétlen ugyanis nem voltam, amikor elakadt a hóban és most itt hagyott. — Nyilatkoztam. — Aztán hová baktatsz? (Hülye kérdés. Ilyen csomaggal hova mehet egy katona.) — A laktanyába ... — böffentettem. — Így, gyalog? — Nem! Alattam az apostolok lóim — mondtam mérgesen. *— Aztán mikorra kell beérned? — Reggel nyolcra . . . — Hát akkor jól meg kell nyújtanod a lépést, mert az legalább nyolcvan kilométer ide ... Te! Most jut eszembe. Van itt egy pótülés, ha akarsz eljöhetsz velem. Nem kell gyalogolnod. 118