Igaz Szó, 1965. július-december (10. évfolyam, 13-23. szám)

1965-07-01 / 13. szám

talkozó könnyen belebukhat akár egyetlen rossz vállal­kozásba is, egy szocialista gazdaság nem. De lelkiisme­retlenség ebből arra következtetni, hogy a szocialista állam mindent kibír; hazafiatl­an magatartás tehát en­nek a korlátolt felfogásnak a szellemében élni. Ezeknek a nyilvánvaló igazságoknak a jegyében esz­tendők óta komoly tömegfelvilágosító munka folyik mozgalmak születnek hazánkban, amelyek célja: eredményesebbé tenni a gazdálkodást, javítani az államháztartás mérlegét és ily módon is hoz­zájárulni az egész nép életszínvonalának emeléséhez. Néphadseregünkben ezek a gondolatok különösen szé­les visszhangot kaptak az országgyűlés tavaly januári költségvetési vitája óta, amikor Czinege Lajos vezérez­redes, honvédelmi miniszter elvtárs a honvédelmi tárca nevében hozzájárult a költségvetés katonai előirányza­tának 300 millió forinttal való csökkentéséhez, sőt kije­lentette: „további 150 millió forinttal lehetséges az 1964. évi költségvetési előirányzatot csökkenteni". A honvédelmi miniszter elvtárs ennél a nagy jelentő­ségű, az ország életszínvonalát is érintő felajánlásánál figyelembe vette, hogy csapatainknál és intézményeinknél még távolról sem merítettük ki a takarékosság lehetőségeit. Ami az országgyűlésen elhangzott, nagy visszhangra talált néphadseregünkben. A rengeteg anyagtakarékos­­sági és költségvetési intézkedést akkoriban sokan „ta­karékossági év" gyűjtőfogalomban kezdték emlegetni. Ez a hangzatos, már-már jelszószerű megjelölés azon­ban teljesen helytelen. E mögött kimondatlanul az van, hogy takarékoskodni fogunk egy költségvetési év folyamán és utána minden úgy lesz, ahogy régen volt. Holott a kezdeményezés, amely az országgyűlésen került a nagy nyilvánosság elé, egészen más célt szolgált. Fel akarta lendíteni és valóban fellendítette a takarékosságot, a honvédelmi cé­lokra juttatott javakkal való célszerűbb, okosabb, jobb gazdálkodást. De nem egyetlen esztendőre. 2

Next