Igaz Szó, 1968. január-június (13. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

tengelyeket és gégecsöveket gyár­tottak, hanem azt bizonyította: itt, ebben a városban is gyökeret vert a gépgyártás. Igaz, hogy az első év­ben csak hatmillió forint értékű ter­méket gyártottunk, de biztatást kap­tunk a város gazdáitól, az iparág vezetőitől, hamarosan felépül az új gyár — emlékezik a „hősi napokra" Reményi János műszaki vezető. S most íme: áll az új csarnok. Az épület érdekessége, hogy a gyártó­­csarnokot, az irodákat, a szociális helyiségeket, a portát, a trafó- és kazánházat pavilonszerűen egy tömbbé vonták össze. Ez a megol­dás olcsóbbá tette az építkezést és másik haszna, hogy a „mindent egy helyen” rendszer a gazdaságosság érdekében megoldotta a szalagszerű termelést, lerövidültek a szállítási távolságok, a munkások pedig az öltözőből és az ebédlőből nyomban a műhelybe toppanhatnak. A költözködésnél katonák is segí­tettek: emelőberendezésekkel vonul­tak fel, hogy a súlyos gépek baleset­­mentesen kerüljenek új helyeikre. „Tálcán" kapják a dolgozók Érdemes azonban a gyár „mű­helytitkait” is kifürkészni. Vajon a kalocsai üzemben hogyan tudták a termelést megsokszorozni? Hogyan készülnek a vibrátor-családok tag­jai, a sokmindenre felhasználható kisgépek, melyek közül nem egy a világversenyben is megállja a helyét és keresett exportcikk? — A forgácsolóban az előre elké­szített és a műveleti utasításokban rögzített valamennyi szerszámot tál­cán kapják meg a szakmunkások, így megszűnik az időkiesés a szer­számok keresgélése és élezése miatt — folytatja a tájékoztatást a mű­szaki vezető. — Egy-egy alkatrész­fajta úgynevezett Mitrofanov-rend­­szerben, négy ciklusban, csoportos megmunkálással komplexen készül és a félkészraktárból minimális anyagmozgatással kerül a szerel­débe. A félkészraktár egyben szere­lést indító állomás, ahol egy ellen­őrző tábla mutatja, hogy a sorozat szerelése megkezdődött-e. Érdekes látvány, miként vándor A kalocsai új üzemrész homlokzata

Next