Igaz Szó, 1968. január-június (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
tengelyeket és gégecsöveket gyártottak, hanem azt bizonyította: itt, ebben a városban is gyökeret vert a gépgyártás. Igaz, hogy az első évben csak hatmillió forint értékű terméket gyártottunk, de biztatást kaptunk a város gazdáitól, az iparág vezetőitől, hamarosan felépül az új gyár — emlékezik a „hősi napokra" Reményi János műszaki vezető. S most íme: áll az új csarnok. Az épület érdekessége, hogy a gyártócsarnokot, az irodákat, a szociális helyiségeket, a portát, a trafó- és kazánházat pavilonszerűen egy tömbbé vonták össze. Ez a megoldás olcsóbbá tette az építkezést és másik haszna, hogy a „mindent egy helyen” rendszer a gazdaságosság érdekében megoldotta a szalagszerű termelést, lerövidültek a szállítási távolságok, a munkások pedig az öltözőből és az ebédlőből nyomban a műhelybe toppanhatnak. A költözködésnél katonák is segítettek: emelőberendezésekkel vonultak fel, hogy a súlyos gépek balesetmentesen kerüljenek új helyeikre. „Tálcán" kapják a dolgozók Érdemes azonban a gyár „műhelytitkait” is kifürkészni. Vajon a kalocsai üzemben hogyan tudták a termelést megsokszorozni? Hogyan készülnek a vibrátor-családok tagjai, a sokmindenre felhasználható kisgépek, melyek közül nem egy a világversenyben is megállja a helyét és keresett exportcikk? — A forgácsolóban az előre elkészített és a műveleti utasításokban rögzített valamennyi szerszámot tálcán kapják meg a szakmunkások, így megszűnik az időkiesés a szerszámok keresgélése és élezése miatt — folytatja a tájékoztatást a műszaki vezető. — Egy-egy alkatrészfajta úgynevezett Mitrofanov-rendszerben, négy ciklusban, csoportos megmunkálással komplexen készül és a félkészraktárból minimális anyagmozgatással kerül a szereldébe. A félkészraktár egyben szerelést indító állomás, ahol egy ellenőrző tábla mutatja, hogy a sorozat szerelése megkezdődött-e. Érdekes látvány, miként vándor A kalocsai új üzemrész homlokzata