Igaz Szó, 1968. július-december (13. évfolyam, 13-24. szám)
1968-07-01 / 13. szám
„Törvényesített” támaszpontok Ennek a politikának a megvalósítása érdekében katonai blokkokat szerveztek, hogy igazolják, legalizálják az amerikai csapatok, kiváltképp a tengerészgyalogság és a gyorsan, hatásosan alkalmazható légierő és légideszant csapatok jelenlétét Földünk legkülönbözőbb térségeiben. Kifejlesztették a 7. flottát a Csendes Óceánon és a 6. flottát a Földközi tengeren, mint a más népek ügyeibe való gyors beavatkozás hatásos katonai bázisait. E flottákat atomfegyverekkel is ellátták, önálló távolharc-tüzérségük van, partraszállási eszközök, s a szárazföldön bevethető tengerészgyalogos egységek felett rendelkeznek. Az ötvenes években a koreai háború, s az iráni „olajlázadás” elfojtása volt az Egyesült Államok világcsendőr-szerepének két legjellegzetesebb állomása. 1957. január 5-én Eisenhower elnök újabb „elvet” fogalmazott meg, amikor kifejezésre juttatta, hogy az Egyesült Államoknak „különösen nagy érdekei fűződnek a Közel-Kelethez, amely a világ olajtermelésének mintegy kétharmadát tartja kézben." Az Eisenhower-elv nem titkolta, hogy a szuezi agresszió során elszenvedett brit-francia vereség után a Közel-Keleten keletkezett „hatalmi vákuumot” az Egyesült Államok szeretné kitölteni. Megváltozott erőviszonyok Johnson sem maradhatott le az „elveket” felállító amerikai elnökök sorából: ő 1966. július 12-én fogalmazta meg Ázsia-doktrináját, amely szerint az Egyesült Államok „kész mint csendes-óceáni hatalom, teljesíteni ázsiai kötelességeit.” Mindenekelőtt a vietnami nép ellen Amikor a világ Dominikára figyelt. A népi felkelés leverésére agressziós csapatok érkeztek