Igaz Szó, 1970. január-június (15. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
... ! Addig a puskapor szárazon tartandó... Az európai biztonságról beszélgettünk... Megszoktam már, hogy ahol túl sokan vannak, nemigen tesznek fel kérdéseket. Ahol száznál több katona gyűlik esze, ott valami megmagyarázhatatlan tartózkodás — talán a félelem a nevetségességtől, a tájékozatlanság látszatától? — ,forrasztja a torkokra a szót. Emberi dolog, talán meg lehet érteni, bár seméiképpen sem indokolt, hiszen kiben-kiben lehetnek tisztázatlan problémák, nem egészen megértett nemzetközi kérdések. Legutóbb is ez derült ki, mert amikor a sokaság feloszlott és vagy tucatnyian a KISZ-klubba utánam jöttek, mindjárt megeredt a fiúk szava. Közvetlen és kötetlen beszélgetés alakult ki köztünk egyszeriben. A fiúkat hallatlanul érdekelte az iménti téma: milyen reális lehetőségeink vannak az európai biztonsági rendszer megteremtésére? Vajon ezzel kapcsolatban nincsenek-e — legalábbis egyes emberekben — túlzott várakozások? A jelenlevők közül az egyik katona — mindjárt az első mondatainál érződik, hogy mélyen gondolkodó és a „nagy összefüggéseket” szenvedélyesen kereső — szinte a számból veszi ki a szóit. Okosan, értelmesen magyarázza a többieknek, hogy az európai szocialista országok őszintén kívánják a feszültség enyhítését, a kollektív biztonsági rendszert. Más kérdés, hogyan reagálnak a meg-megújuló szocialista diplomáciai offenzívára a nyugatiak? — Emlékezzetek csak —emeli fel figyelmeztetően mutató ujját. — A Politikai Tanácskozó Testület 1966-os bukaresti tanácskozását követte a következő év márciusában az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezlete, azután idén márciusban a nevezetes budapesti felhívás, és legutóbb a külügyminiszterek prágai javaslata. A „NATO-soknak” nem könnyű kibújni a nyílt válaszadás alól. Az utóbbi három évben a biztonság gondolata igen népszerű lett a nyugat-európai közvélemény szemében is; a tömegek fokozták a nyomást kormányaikra. Ilyen helyzetben vajon melyik politikus vallaná be, hogy nem a békére törekszik, hanem háborúra spekulál? Valaki közbeveti: — Igen, igen, dehát a NATO most sem válaszolt pozitívan... A szocialista országok azt mondják: az összeurópai konferencia már 1970 első felében üljön össze Helsinkiben. És erre mi a válasz? No? Türelmetlenség és érezhetően némi csalódottság cseng ki a katona hangjából. Szót kérek. Figyelmesen hallgatnak. Persze, a magam véleményét mondom. Úgy vélem, az időhúzó taktika, a csűrés-csavarás éppen a NATO-kormányok zavarát, sarokbaszorítottságát leplezi. Érzik, tudják, egyre nehezebb lesz megmagyarázni „saját” tömegeiknek, miért nem akarják, hogy Európa végre a békés