Igaz Szó, 1970. január-június (15. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Sok ilyen országút van Nyugat-Európában: egyre többen tüntetnek a béke mellett a nukleáris háború fenyegetése ellen együttműködés kontinense legyen. A hét szocialista ország vezetőinek legutóbbi moszkvai tanácskozásáról kiadott nyilatkozat mellett, persze, lehetetlen volt elmenni. Valamit mondaniuk kellett a NATO-tanács brüsszeli ülésén résztvevő minisztereknek ... Nos, azt mondták, elvileg nem ellenzik a konferenciát, de... Szóval „alaposan elő kell készíteni”, aztán két- és többoldalú tárgyalásokon kell tisztázni bizonyos előzetes kérdéseket, esetleg már a konferencia egybehívása előtt „kiegyensúlyozottan csökkenteni kellene a Kelet és a Nyugat fegyveres erőit” és így tovább. Ki ne látná, hogy a konkrét ellenjavaslatot helyettesítő szólamok, mellébeszélések, a különféle feltételek csak arra szolgálnak, hogy elodázzák a nyílt és egyértelmű választ. Mire jó ez? Nyilván elejét akarják venni a NATO fellazulásának, a hadiköltségvetések és a jelenlegi feszültség csökkentésének. A NATO „héjái” féltik a hidegháború éveiben szerzett és azóta is megőrzött pozícióikat. És különben is: ne ringassuk magunkat illúziókban! A kollektív biztonsági rendszer létrehozása — azt hiszem, erre senki sem számíthat! — nem megy egyik napról a másikra. Még akkor sem menne, ha a szélsőségesen háborúspárti körök nem akadályoznák lépten-nyomon. Csakis lépésrőllépésre lehet előrehaladni, éspedig állandó harcban a visszahúzó erőkkel. Nincs okunk arra, hogy feladjuk a reményt, hiszen most egészen mások a nemzetközi erőviszonyok, mint a második világháború előtt, amikor egyedül csak a Szovjetunió küzdött a fasizmus megfékezéséért, a világméretű fegyveres konfliktus kirobbanásának megakadályozásáért. Erről sohasem feledkezzünk meg, mert akkor aligha érthetjük meg korunk realitását. — Szóval van esélyünk? — kérdezte egy harmadik katona, akit