Igaz Szó, 1971. július-december (16. évfolyam, 13-24. szám)
1971-07-01 / 13. szám
A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS rmeiter Amióta létrejött a világ első szocialista állama a Szovjetunió, azóta az államközi kapcsolatok területén új politikai fogalom került használatba, s ez a békés egymás mellett élés. Elvi alapjait még Lenin munkálta ki, ő mutatott rá arra, hogy az 1917- ben elkezdődött új történelmi korszak — a szocialista forradalmak korszaka — magával hozta, hogy földünkön egyidejűleg kapitalista és szocialista államok léteznek. S bár a két társadalmi rend, a két államtípus között kibékíthetetlen (antagonisztikus) ellentétek vannak, ezeknek az ellentéteknek nem kell feltétlenül a két rendszer fegyveres összecsapásává fejlődniök. Sőt, a szocialista államoknak arra kell törekedniük, hogy ezt a fegyveres öszszecsapást lehetőség szerint elkerüljék. Az elvi tétel magyarázata világos. A marxizmus—leninizmus elutasítja a forradalmak és az ellenforradalmak exportjának vagy importjának gondolatát. A társadalmi forradalmaknak ugyanis meghatározott külső és belső előfeltételei vannak, s az egyik ország forradalmi viszonyait nem lehet automatikusan átplántálni valamely más ország viszonyaira. A szocializmus hívei nemzetköziek, internacionalisták. De a szocialista forradalmat valamely országban csak az adott ország dolgozó népe valósíthatja meg, kommunista pártja, munkásosztálya vezetésével. A szocialista országok rendszerük humanista jellegéből fakadóan is síkraszállnak a háború ellen. A háborúk, fegyveres katasztrófák elsőszámú kárvallottai mindenütt a népek, a munkások, a parasztok százezrei vagy milliói. Napjainkban, amikor a két rendszer esetleges öszszecsapása az egész világot termonukleáris katasztrófával fenyegeti, a szocialista országok méginkább arra összpontosítják erőiiket, hogy megakadályozzák a világégést és rákényszerítsék az 14 imperialista hatalmakra a békés egymás mellett élés politikáját.