Igaz Szó, 1971. július-december (16. évfolyam, 13-24. szám)

1971-07-01 / 13. szám

A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS rmeiter Amióta létrejött a világ első szocialista állama a Szovjetunió, azóta az államközi kapcsolatok területén új politikai fogalom került használatba, s ez­ a békés egymás mellett élés. Elvi alap­jait még Lenin munkálta ki, ő mutatott rá arra, hogy az 1917- ben elkezdődött új történelmi korszak — a szocialista forradal­mak korszaka — magával hozta, hogy földünkön egyidejűleg ka­pitalista és szocialista államok léteznek. S bár a két társadalmi rend, a két államtípus között kibékíthetetlen (antagonisztikus) el­lentétek vannak, ezeknek az ellentéteknek nem kell feltétlenül a két rendszer fegyveres összecsapásává fejlődniök. Sőt, a szocia­lista államoknak arra kell­ törekedniük, hogy ezt a fegyveres ösz­­szecsapást lehetőség szerint elkerüljék. Az elvi tétel magyarázata világos. A marxizmus—leninizmus el­utasítja a forradalmak és az ellenforradalmak exportjának vagy importjának gondolatát. A társadalmi forradalmaknak ugyanis meg­határozott külső és belső előfeltételei vannak, s az egyik ország forradalmi viszonyait nem lehet automatikusan átplántálni vala­mely más ország viszonyaira. A szocializmus hívei nemzetköziek, internacionalisták. De a szocialista forradalmat valamely ország­ban csak az adott ország dolgozó népe valósíthatja meg, kom­munista pártja, munkásosztálya vezetésével. A szocialista orszá­gok rendszerük humanista jellegéből fakadóan is síkraszállnak a háború ellen. A háborúk, fegyveres katasztrófák elsőszámú kár­vallottai mindenütt a népek, a munkások, a parasztok százezrei vagy milliói. Napjainkban, amikor a két rendszer esetleges ösz­­szecsapása az egész világot termonukleáris katasztrófával fenye­geti, a szocialista országok méginkább arra összpontosítják erői­­i­ket, hogy megakadályozzák a világégést és rákényszerítsék az 1­4 imperialista hatalmakra a békés egymás mellett élés politikáját.

Next