Igaz Szó, 1972. január-június (17. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
A Varsói Szerződés IHLETÜNKH ALAPJA Az európai béke és biztonság fenntartásában érdekelt szocialista országokat több mint tizenöt esztendővel ezelőtt nem belső, hanem külső okok kényszerítették erőik tömörítésére, a Varsói Szerződés szervezetének létrehozására. A NATO-t, az imperialista világrendszer leghatalmasabb katonai gépezetét már 1949 tavaszán életre hívták; később csatlakozott a támadó államcsoportosuláshoz Török- és Görögország, majd 1955 májusában az NSZK is a NATO teljes jogú tagja lett. A szocialista testvérországokat fenyegető háborús veszély jelentősen megnövekedett. Éppen ez a fokozódó fenyegetés írta elő parancsolóan a közös védelmi intézkedések megtételét, a megfelelő politikai és katonai intézmények kialakítását. Az agresszív erők egyesített frontjával szemben a szocialista országok között korábban kötött kétoldalú szerződések már nem bizonyultak elegendőknek. A történelem parancsa volt, hogy a békeszerető szocialista országok ugyancsak egységes, a sokoldalú védelmi garancián alapuló szövetséget kovácsoljanak ki közös ellenségeinkkel szemben. Az alapító okmány félreérthetetlenül leszögezi: ha a szerződő felek valamelyikét támadás érné Európában, akkor a többi baráti ország azonnal és minden szükséges eszközzel segítséget nyújt, beleértve a fegyveres erők alkalmazását is. A mi szempontunkból ez azt jelenti: ezeréves történelmünk során először vagyunk abban a helyzetben, hogy hazánk függetlenségét, biztonságát és határaink sérthetetlenségét a baráti államok egész sora — köztük a leghatalmasabb katonai erővel rendelkező Szovjetunió — szavatolja. Az elmúlt több mint másfél évtized eseményei minden tekintetben igazolták, mennyire hatékony védelmi koalíciónk. A Varsói Szerződés fennállása óta eredményesen töltötte be az európai és a világbékét biztosító alapvető funkcióját és jelentősen elősegítette, hogy a szocializmus építéséhez a legkedvezőbb nemzetközi feltételek alakuljanak ki. A szerződő testvéri országok kezdettől fogva tekintetbe vették azt a fontos történelmi tanulságot, hogy a háborút nem lehet kitörése napján megakadályozni, különösen nem olyan viszonyok között, mint a rakéta-nukleáris fegyverek. A szocializmus javára megváltozott erőviszonyok ugyan egymás után ítélték kudarcra a különféle NATO-doktrínákat, az imperializmus azonban nem adta fel végcélját, a szocializmus katonai erővel való szétzúzását. Határozott álláspontunk: mindaddig, amíg a NATO fennáll és erőlteti a fegyverkezési hajszát, nekünk is fenn kell tartanunk, sőt erősítenünk kell a Varsói Szerződés védelmi szervezetét. A szocialista országok kommunista pártjai és kormányai — így a mi pártunk és kormányunk is — nagy súlyt helyeznek a honvédelem állandó szilárdítására. Az MSZMP VII. kongresz-