Igaz Szó, 1972. január-június (17. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
tétele a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez és fegyveres erőihez fűződő kapcsolataink további szilárdítása, ápolása. Minél inkább erősítjük ezt a barátságot, minél határozottabban verjük vissza a sorainkat megbontani, gyengíteni akaró ellenséges próbálkozásokat, annál biztosabb alapokon nyugszik a magyar nép, a szocialista közösség minden népének békés alkotó munkája. A szocialista építés közelebbi és távlati céljainak elérése, a nép életszínvonalának, jólétének emelése és a hatékony védelem megszervezése kölcsönösen feltételezik egymást. Dolgozó népünk csak akkor érezheti magát biztonságban, ha vívmányainkat — a szövetséges baráti hadseregekkel együtt — jól felszerelt, védelmi feladatait mindenkor megoldani képes fegyveres erő garantálja. Az MSZMP Központi Bizottságának a honvédelem helyzetével foglalkozó 1968 februári határozata éppen ezért fogalmazza meg azt a célkitűzést, hogy fegyverzetében és felkészültségében olyan korszerű haderőt kell fenntartanunk, amely megfelelő erővel támasztja alá államunk békepolitikáját, súlyának megfelelő részt vállal hazánk és a szocialista közösség együttes erőfeszítéseiből és imperialista agresszió esetén — vállvetve a Varsói Szerződés többi hadseregével — hatékonyan szembeszállhat a támadókkal. Néphadseregünk hosszabb távra szóló folyamatos és egyenletes minőségi fejlesztése — természetesen országunk teherbíró képességének, gazdasági lehetőségeinek figyelembevételével — elengedhetetlen feltétele annak, hogy mindenkor eleget tehessünk nemzeti és nemzetközi kötelezettségeinknek. A Varsói Szerződés — miként a múltban — megbízható védőpajzsunk. Mindaddig, amíg nem jön létre az európai kollektív biztonsági rendszer, nem csökkentjük a béke érdekeit szolgáló politikai, gazdasági és katonai erőfeszítéseinket. S. L. Váll-váll mellett: szovjet és magyar katonák az egyik közös hadgyakorlaton