Igaz Szó, 1972. január-június (17. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

tétele a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez és fegyveres erőihez fűződő kapcsolataink további szilárdítása, ápolása. Minél inkább erősítjük ezt a barátságot, minél határozottabban verjük vissza a sorainkat megbon­tani, gyengíteni akaró ellenséges próbálkozásokat, annál biztosabb alapokon nyugszik a magyar nép, a szocialista közösség minden népé­nek békés alkotó munkája. A szocialista építés közelebbi és távlati céljainak elérése, a nép élet­­színvonalának, jólétének emelése és a hatékony védelem megszervezése kölcsönösen feltételezik egymást. Dolgozó népünk csak akkor érezheti magát biztonságban, ha vívmányain­kat — a szövetséges baráti hadse­regekkel együtt — jól felszerelt, vé­delmi feladatait mindenkor megol­dani képes fegyveres erő garantálja. Az MSZMP Központi Bizottságának a honvédelem helyzetével foglalkozó 1968 februári határozata éppen ezért fogalmazza meg azt a célkitűzést, hogy fegyverzetében és felkészültsé­gében olyan korszerű haderőt kell fenntartanunk, amely megfelelő erő­vel támasztja alá államunk békepo­litikáját, súlyának megfelelő részt vállal hazánk és a szocialista közös­ség együttes erőfeszítéseiből és im­perialista agresszió esetén — váll­vetve a Varsói Szerződés többi had­seregével — hatékonyan szembe­szállha­t a támadókkal. Néphadsere­günk hosszabb távra szóló folyama­tos és egyenletes minőségi fejleszté­se — természetesen országunk teher­bíró képességének, gazdasági lehető­ségeinek figyelembevételével — el­engedhetetlen feltétele annak, hogy mindenkor eleget tehessünk nemzeti és nemzetközi kötelezettségeinknek. A Varsói Szerződés — miként a múltban — megbízható védőpaj­zsunk. Mindaddig, a­míg nem jön létre az európai kollektív biztonsági rendszer, nem csökkentjük a béke érdekeit szolgáló politikai, gazdasá­gi és katonai erőfeszítéseinket. S. L. Váll-váll mellett: szovjet és magyar katonák az egyik közös hadgyakorlaton

Next