Igaz Szó, 1972. január-június (17. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 9. szám
Agya mellett üldögél, összekuporodik. Gondolkodik. Kezében ceruza, a térdén rajzlap. Az első napokban még ugratták, gúnyolták, ahogy ő mondja: cikizték. Aztán az első sikeresebb ,, művei” után csendben figyelték. Később megrendeléseket adtak neki: rajzold le a menyasszonyom, engem, stb. Most is az egyik társa menyasszonyát rajzolja — fényképről. A században már művészként tartják nyilván. — Buta dolog — mondja zavartan. — Szeretek, rajzolni, festeni. Azt mondják van is érzékem hozzá. De ez még biztos nagyon messze áll a művészettől. Hagyom, hadd fejezze be a rajzot. Addig Harangi Lajos hadnagy, a KISZ- titkár mondja el Király László honvédről a véleményét. — Már az első napokban láttuk, hogy igen tehetséges fiatalemberrel állunk szemben. Az öreg katonák mesélték, hogy van itt egy srác, aki állandóan rajzol. Persze, nekik eleinte nem nagyon tetszett, s inkább a felmosórongyot adták a kezébe: művészkedjen avval. Természetesen leállítottam az ilyen "manővereket'*. Megnéztem a fiú néhány rajzát, s úgy láttam, hogy érdemes őt foglalkoztatni. Az ő vezérletével alakult meg így a képzőművész — dekorációs szakkör. A körlet falán levő szép, rajzokra mutat. — Ezt mind ő készítette. Hangulatosabb, otthonosabb így. Valóban az. Érdekes hangulatot árasztanak ezek a katonai témájú rajzok. A napi életük egy-egy mozzanatát örökítik meg. — Király honvéd már több komoly feladatot kapott. S ő büszke rá, hogy a laktanya különböző pontjain, az ő rajzai, festményei, linómetszetei láthatók. Közben befejezi Király Laci a ,,menyasszony-rajzot”. Albumot vesz elő. Eddigi munkáinak egy töredékét mutatja. Éles határ van a bevonulás előtti, s utáni időszak között. Előtérbe került a katonai téma. A levélváró, a gyakorlatozó, a vidám, a tisztelettudó, fegyelmezett honvéd került papírra. — Szeretném, ha mind többet rajzolhatnék — mondja csendesen. — Jó érzés, ha felkérnek néhány dologra. Olyankor úgy hiszem, hogy bíznak bennem. — Végzett valamilyen képzőművészeti iskolát? — Sajnos nem. Mindöszsze nyolc általánosom van. De jártam otthon szakkörbe, meg nagy művészekhez is. Biztattak. De nem is az most a fontos. Annak örülök, hogy itt, a honvédségnél biztosítják számomra a lehetőséget a továbbfejlődésre. Leszerelés után persze, szeretnék iskolába menni. Harangi hadnagy biztatóan mosolyog rá. Király honvéd hálásan tekint rá ezért. Aztán visszaül, s újabb rajzba kezd. Ezúttal a KISZ-klubba. (n. p.)