Igaz Szó, 1973. július-december (18. évfolyam, 13-24. szám)
1973-07-01 / 13. szám
N Nyírbátor előrelép Még ezen a tavaszon — a tanácsválasztások napjával — másik két társával, Békéssel és Mezőkövesddel együtt — városi rangra lépett Nyírbátor. Hosszú történelmi múlt és nem kevésbé hosszú stagnálás után lép előre ismét a Báthoriak fészke, amelyet a néhány éve kiadott kislexikon egyszerűen csak így említett: „Nyírbátor, ptk. Szabolcs-Szatmár megyében ,.Azazhogy önálló tanácsú község. Valamikor régen persze emlegették már városnak is; a nyírbátori krónika ugyanis századokról szól. A nevét írták Bathurnak is, Baturnak is, Bátornak is. És az a Bereck, aki Kun Lászlótól a bátori és kisbátori birtokokat megkapta, — katonai érdemek jutalmául — már a birtokairól nevezi magát Báthorinak. Nagy család krónikája indul Báthori Bereck nevével, erdélyi fejedelmek és egy lengyel király krónikája, Bethlen Gábor szépséges titkos szerelme, a Móricz-megírta „Kusanna”, Báthori Anna krónikája is és a szerencsétlen végű, álmodozó és kalandor Báthori Gábor története is, — ragyogó középkor, reneszánsz, ármányos diplomácia, zsákmányoló, de szabadságra vágyó hajdúk, — egy darab magyar történelem. A Báthoriak birtokának központja ugyan, a lápok védte ecsedi vár lett, de hosszú időn át kedvelték és lakták Bátort is. Ennek a múltnak, a csodálatos és szerencsés módon fennmaradt néhány építészeti emléke. Nem sok műemlékünk van az Alföldön: Nyírbátor a kevés kivétel közt is ékszer. A köztudat Szabolcs-Szatmár megyét általában elmaradottabb területeink közé sorolja. Egy-egy megyének is meg kell küzdenie értékei elismeréséért: azt, hogy Szabolcs-Szatmár megyét ne csak a dohányáról meg a fonathánalmáról, meg a szilvapálinkáról ismerjék. Úgy látszik, ezekben az években éri el az ország északkeleti sarka, ez a zaklatott múltú, szegényparaszt gyökerű néplakta vidék, amelyet Váczi Mihály, Szabolcs szülötte, „baloldalt dobogó szín”-nek nevezett, hogy felfigyeljünk rá. Nyírbátor kezd idegenforgalmat vonzani. (Hát még, ha szállodája lenne hozzá!) Dehát miért jönnek immár nemcsak hazai turisták, de lengyelek és németek, osztrákok és szovjet vendégek? Két templomért, egy öreg kolostorépületért és egy vármaradványért. Ez a leltár, így ridegen cseng: ugyan mit néznek rajta olyan országok fiai, akiknek otthon a középkori várkastélytól a gótikus székesegyházig mindenféle műemlékük van? Az ám, de a két templom közül az egyik, a minoritáké a hazai barokk fafaragás valóságos remeke; a S passio-oltár valósággal a középkori misztérium játékok hangulatát áraszt- *