Igaz Szó, 1975. július-december (20. évfolyam, 13-24. szám)

1975-07-01 / 13. szám

ARATÁSEGYKOR­ES Házi moziban Ülök. A hartai Lenin Tsz elsötétített irodájában, helyi készítésű, színes riportfilm pereg előt­tem. Az első filmrész­letben — egy az egy­ben megrendezett —, régi aratás elevenedik meg. Egy hartai paraszt házaspár kézi aratásra készülődik. Kiskocsira rakják az arató szer­számokat. Az ember befogja saját magát a kiskocsi elé, a felesége mellette bandukol. Lát­juk, hogy a kiskasza alatt dől a búza. Dél­ben a házaspár egy bú­zakereszt árnyékába húzódik. Falatoznak. Korsóból jóízűt isznak. Az aláfestő zene halk, fátyolos, szomorkás. Az­tán a zene hirtelen dia­dalmasra vált a máso­dik filmrészben: tizen­két kombájn dübörög a hatalmas gabonamezőn. Vágják a búzát. A né­zőközönséggel együtt önkéntelenül tapsolok. Az elnök: — Fiataloknak készít­tettem ezt a félórás fil­met. A mai, katonakö­teles fiúk már nem is emlékezhetnek arra, hogy milyen volt 20— 30 évvel ezelőtt az ara­tás. A bemutató utáni ankéton többen azt mondták közülük, sose ennének kenyeret, ha ma is kiskaszával kéne aratni. Persze, hogy ezt mondják, mert e kor­ban élnek. Nem kell többé kéz­zel aratni. Nem is le­het az évi ötmillió ton­na búzatermést gép nélkül betakarítani. 1938-ban a mostaninak a fele, 2,6 millió ton­na búza került magtár­ba. A „Magyarország Évkönyve” című, 40 éve megjelent kiadvány szerint 1935-ben 2,1 millió tonna volt az éves termés. Ugyaneb­ben az évben 709 ezer Aratás 1945-ben, a háború után

Next