Igaz Szó, 1975. július-december (20. évfolyam, 13-24. szám)
1975-07-01 / 13. szám
agrármunkanélkülit tartottak nyilván — közülük nagyon kevésnek jutott kenyér, noha a könyv így lelkendezik: „Az 1935. évi búzatermés minősége felülmúlta az idény elejei várakozásokat, de sok tekintetben felülmúlta a tavalyi minőséget is”. Az éhező Magyarországon, a 3 millió koldus honában, nyilván nem keltett túlzott lelkesedést, hogy 1935-ben Olaszországba és Ausztriába 320 ezer tonna búzát exportáltak. Egyetlen fő exportcikk volt felszabadulásunk előtt a búza. Érdemes még az összehasonlító statisztikánál időzni. 1938-ban 1 millió 600 ezer hektár földterületen termeltek búzát, hektáronként 16,6 mázsát takarítottak be. Ma kisebb a vetésterület: 1,3 millió hektáron ring a búza, s hektáronként 37,5 mázsa az átlagtermés. A két korszak termésátlag különbségére kár a szót fecsérelni... De ma is fő exportcikk a kenyérgabona? — A mezőgazdasági termékek kivitelében — mondja a szakember — még jelentős a szerepe. De nem döntő! Kenyérgabonát és takarmánygabonát együttesen a legutóbbi adat szerint évi több mint 1,1 millió tonnát exportálunk. De az élelmiszeripari termékek exportjában mégis fontosabb szerepet tölt be a gyulai kolbász, a szalámi, a dobozsonka, a húskonzerv, a vágott baromfi, a tojás, a vaj, a sajt, a gyümölcskonzerv, a bor, a fűszerpaprika, hogy csak a legfontosabbakról essék szó. A mezőgazdasági kivitel fejlesztését célozza a XI. pártkongresszus határozata is, amikor leszögezi: „Arra kell törekedni, hogy a beruházásokban előtérbe kerüljön a rekonstrukció, korszerűsödjön a gépállomány, bővüljön a vegyianyag-ellátás, az öntözéses gazdálkodás. Az ellátás biztonsága megkívánja, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésével összhangban növekedjék a feldolgozó kapacitás, a tároló és hűtőtér”. Az árukivitelünkben ma már döntő szerepet játszik az ipari termékek exportja. Ezt szem 2