Igaz Szó, 1975. július-december (20. évfolyam, 13-24. szám)

1975-07-01 / 13. szám

előtt tartva hangzott el a XI. pártkongresszus beszámolójában a követ­kező: „Gazdasági és ter­mészeti adottságaink folytán, hazánkat kiter­jedt kapcsolatok fűzik a világgazdasághoz. Ex­portunk nagysága meg­közelíti a nemzeti jöve­delem 50 százalékát." Ezt az eredményt már nem lehet a felszabadu­lás előtti kivitelhez ha­sonlítani : a fejlődés csak úgy érzékelhető, ha önmagunk, négy-öt év­vel ezelőtti eredményei­hez mérjük a haladá­sunkat. Öt év alatt 25 milliárd devizaforint ér­tékről majdnem 45 mil­­liárdra nőtt az árukivi­telünk értéke... Ez időben már gabo­nába „haraptak”­a kom­bájnok. Az esős-napos május, június után hirtelen kezdtek szőkülni a ha­talmas gabonatáblák: a kijavított kombájnok nekilódultak a nagy aratási munkának. Bár nem kis feladatról van szó, az aratást ma már mégsem nevezik — mint jó másfél évtizeddel ez­előtt­i „kenyércsatá­nak”. Ma már a gépek sokat segítenek. A har­­tai film is érzékelteti ezt. A kombájn-gépsor megáll. Erős, magas, vállas ember száll le a kombájn kormánya mel­lől. Egy gépet ragad ki a kamera a tizenkettő közül. A kombájnos ci­garettára gyújt, össze­húzott szemmel mérege­ti a gépet, mintha fel­mérné erejét, kapacitá­sát. Feszült arcvonásai meglágyulnak, elégedet­ten mosolyog. Egy ta­nyába igyekszik. Ledob­ja a fekete trikóját, de­rékig mosdik és asztalt­­hoz ül. Hozzákezd az ebédhez, először húsle­vest kanalaz, utána csir­kepörkölt tűnik el a tá­nyérjáról. A vizet ő is korsóból kortyolja, mint a régi aratók. Csak ez emlékeztet a múltra. A filmfelvevő kamera visszakíséri a kombájn­hoz, látjuk, amint fel­száll, jókedvűen int, s a következő filmkockán már újra a 12 kombájn sorát látjuk. A hatalmas gépek úsznak a szőke búzában. Szinte fürde­­nek a magyar táj va­rázslatos szépségében. Aratunk. Búzát, életet, boldog­ságot. Griff Sándor tgrasorban” 3

Next