Igaz Szó, 1975. július-december (20. évfolyam, 13-24. szám)
1975-07-01 / 13. szám
előtt tartva hangzott el a XI. pártkongresszus beszámolójában a következő: „Gazdasági és természeti adottságaink folytán, hazánkat kiterjedt kapcsolatok fűzik a világgazdasághoz. Exportunk nagysága megközelíti a nemzeti jövedelem 50 százalékát." Ezt az eredményt már nem lehet a felszabadulás előtti kivitelhez hasonlítani : a fejlődés csak úgy érzékelhető, ha önmagunk, négy-öt évvel ezelőtti eredményeihez mérjük a haladásunkat. Öt év alatt 25 milliárd devizaforint értékről majdnem 45 milliárdra nőtt az árukivitelünk értéke... Ez időben már gabonába „haraptak”a kombájnok. Az esős-napos május, június után hirtelen kezdtek szőkülni a hatalmas gabonatáblák: a kijavított kombájnok nekilódultak a nagy aratási munkának. Bár nem kis feladatról van szó, az aratást ma már mégsem nevezik — mint jó másfél évtizeddel ezelőtti „kenyércsatának”. Ma már a gépek sokat segítenek. A hartai film is érzékelteti ezt. A kombájn-gépsor megáll. Erős, magas, vállas ember száll le a kombájn kormánya mellől. Egy gépet ragad ki a kamera a tizenkettő közül. A kombájnos cigarettára gyújt, összehúzott szemmel méregeti a gépet, mintha felmérné erejét, kapacitását. Feszült arcvonásai meglágyulnak, elégedetten mosolyog. Egy tanyába igyekszik. Ledobja a fekete trikóját, derékig mosdik és asztalthoz ül. Hozzákezd az ebédhez, először húslevest kanalaz, utána csirkepörkölt tűnik el a tányérjáról. A vizet ő is korsóból kortyolja, mint a régi aratók. Csak ez emlékeztet a múltra. A filmfelvevő kamera visszakíséri a kombájnhoz, látjuk, amint felszáll, jókedvűen int, s a következő filmkockán már újra a 12 kombájn sorát látjuk. A hatalmas gépek úsznak a szőke búzában. Szinte fürdenek a magyar táj varázslatos szépségében. Aratunk. Búzát, életet, boldogságot. Griff Sándor tgrasorban” 3