Igaz Szó, 1978. január-június (23. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 9. szám
KrizKIVANATRA Csillag István tizedes, fotó szakkör-vezető leveléhez újságkivágást is mellékelt. Kérése a következő: „A Magyarország című hetilapban bukkantunk rá a beküldött reklámfotóra. A képen látható modell számunkra eddig ismeretlen arc, de a szakkör valamennyi tagjának mind szakmai, mind esztétikai szempontból rendkívül tetszett. Szeretnénk, ha a közkívánatra rovatban bővebben is olvashatnánk róla." „A szépség előjoga határtalan. Még azokra is hatással van, akik nem vesznek tudomást róla.” — írja Jean Cocteau a Veszedelmes éden című könyvében. Ám Welzer Erzsébet nem tartja magát szépnek. Ezt az állítását reklámfogásnak vagy álszerénységnek is tarthatnánk, de fotóit nézegetve igazat kell adnunk neki, legalábbis annyiban, hogy ha csak egyetlen jelzővel próbálnánk „körülírni”, nem biztos, hogy a „szép” lenne erre a legmegfelelőbb. Szívünk szerint használnánk az érdekes arcú meghatározást, de az igazság az, hogy a tollforgató emberek ezt a minősítést inkább a csúnya lányok mentségére találták ki. Azért erről szó sincs. Sőt... Nem véletlenül kezdtük írásunkat francia idézettel, s a továbbiakban is a szépség mestereinek tartott franciákat hívjuk segítségül. Nem összehasonlítási alapként, nem is mérce gyanánt, csupán saját munkánkat megkönnyítendő — Welzer Erzsébetnek kijutott Catherine Deneuve légies karcsúságából, Brigitte Bardot már-már misztifikált érzékiségéből, Jeanne Moreau izgalmas intellektusából. Valóban új arc, de mind inkább ismerősünkké válik. Díjnyertesi portréját láthattuk a Fotó című lapban, többképen szerepel az Ez a divat-ban is. Honnan e hirtelen lendület? — Érettségim után — családi körülményeim miatt — Algírban jártam egyetemre, építész szakra. Nem fejeztem be, időközben rájöttem, hogy van, ami jobban érdekel. Ezért a Külkereskedelmi Főiskolára jelentkeztem — már ideshaza. Jelenleg a „Licencia” Találmányokat Értékesítő Vállalatnál dolgozom. Ami a fotózást illeti: néhány hónapja a Nimród című újság fotómodell-pályázatot hirdetett, én egy barátnőmet kísértem oda. Végül ő nem mert bemenni, hát „beugrottam” helyette. 142 jelentkező közül engem választottak a címlapra. Ezzel indult el a „lavina”, azóta több hivatásos fotós is megkeresett, s közben sikerrel felvételiztem a kéthónapos manekenképző tanfolyamra. — Ha cikkünk nyomán hasonló tartalmú érdeklődő levél érkezne, továbbítsuk-e önnek? — Lehet, de a választ nem ígérem biztosra. Karácsonykor volt az esküvőm, s lehet a munka, a fotózás, a tanulás, várnak a háziasszonyi teendők is ... — káté —