Igaz Szó, 1978. január-június (23. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-15 / 8. szám
sport ma már afféle családi hagyománynak számít náluk. Az apa, Englert István alezredes, fiatalabb éveiben csaknem tíz esztendőn át a Kecskeméti Dózsa labdarúgója volt. Aztán véget ért az a bizonyos „aranykorszak”, kiöregedett a labdarúgásból... Megszerzett tudását és a sportélet iránti rajongását azonban kamatoztatni szerette volna. Van egy régi közmondás: az alma nem esik messze a fájától. Náluk is így történt. A fia átvette tőle a „stafétabotot”. Igaz, az ifjabbik Englertet nem a foci hozta lázba, mint az édesapját, hanem valami más: a tollaslabda. Englert István alezredes, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára került, s rálották a főiskola sportéletének irányítását. Ez szép és hasznos munkának bizonyult, s közben lehetőséget kapott arra, hogy fiát is sportszeretetre nevelje. A fiatalabbik Englert István nyolcéves korától igazolt versenyzője a Kilián FSE-nek. Eddigi eredményeit ismerve, a sportegyesület egyik legsikeresebb versenyzője. Nyolcszor nyert serdülő, nyolcszor ifjúsági és háromszor felnőtt magyar bajnokságot. Volt úgy, hogy egy évben két bajnoki cím is jutott neki. Aligha kívánhat ettől többet az édesapa, húszéves fiától... A „legkedvesebb tanítvány” sikereihez hasonlóan — nem véletlenül — rendre jó eredmények születnek a főiskola kilenc sportszakosztályának „házatáján” is. Az asztaliteniszezők 1977-ben elnyerték a vidék legjobb szakosztálya címet. Az országban a Az édesapa, Englert István alezredes A megye legjobb sportolói: Német Erzsébet és Englert István 46