Igaz Szó, 1978. január-június (23. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-15 / 8. szám

sport ma m­ár afféle családi hagyománynak számít náluk. Az apa, Eng­­lert István alezredes, fiatalabb éveiben csak­nem tíz esztendőn át a Kecskeméti Dózsa lab­darúgója volt. Aztán vé­get ért az a bizonyos „aranykorszak”, kiörege­dett a labdarúgásból... Megszerzett tudását és a sportélet iránti rajongá­sát azon­ban kamatoztat­ni szerette volna. Van egy régi közmon­dás: az alma nem esik messze a fájától. Náluk is így történt. A­ fia átvette tőle a „staféta­botot”. Igaz, az ifjabbik Englertet nem­ a foci hozta lázba, mint az édesapját, hanem vala­mi más: a tollaslabda. Englert István alezre­des, a Kilián György Repülő Műszaki Főisko­lára került, s rálották a főiskola sportéletének irányítását. Ez szép és hasznos munkának bi­zonyult, s közben lehe­tőséget kapott arra, hogy fiát is sportszere­­tetre nevelje. A fiata­labbik Englert István nyolcéves korától igazolt versenyzője a Kilián FSE-nek. Eddigi ered­ményeit ismerve, a sportegyesület egyik leg­sikeresebb versenyzője. Nyolcszor nyert serdülő, nyolcszor ifjúsági és há­romszor felnőtt magyar bajnokságot. Volt úgy, hogy egy évben két baj­noki cím is jutott neki. Aligha kívánhat ettől többet az édesapa, húsz­éves fiától... A „legkedvesebb ta­nítvány” sikereihez ha­sonlóan — nem véletle­nül — rendre jó ered­mények születnek a fő­iskola kilenc sportszak­osztályának „házatáján” is. Az asztaliteniszezők 1977-ben elnyerték a vi­dék legjobb szakosztálya címet. Az országban a Az édesapa, Englert István alezredes A megye legjobb sportolói: Német Erzsébet és Englert István 46

Next