Igaz Szó, 1979. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
egyszerűbb lenne, ha le sem engedném a kezem, annyi embert kell üdvözölnöm, viszonozni a köszöntéseket: volt katonáimét, barátokét, ismerősökét, TIT-előadásaim hallgatóiét. De akárhová is megyek a városban, mindenütt ugyanez a kellemes bizsergés melenget, érezhetem: otthon vagyok.” * * * Az „idegenvezetői” tisztséget Gönczi Lajos főhadnagy, az egyik alegység parancsnokának fiatal politikai helyettese vállalta, mondván, nála jobban senki sem ismeri Kaposvárt. — Milyen érdekes — újságolom kalauzomnak —, Deák Ferenc nem kaposvári születésű, mégis idevalósinak vallja magát. Szalma alezredes kamaszkorában jött el a Viharsarokból, ám kevés lelkesebb lokálpatrióta élhet ebben a városban, őslakosként miben látja a rendkívüli vonzódás okait? — Sajnos erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Legalábbis őslakosként nem. Én ugyanis Hajdúszoboszlón születtem. Sorkatonaként kerültem ide 1963-ban. Társadalmi munkán voltunk a városban, s közben megismerkedtem egy kislánnyal. A kedvéért továbbszolgáltam. Ma a feleségem. A fiunk tizenkét éves. És hogy ne rontsam a képletet: ma már én is kaposvárinak vallom magam. * * * „Egy életem, egy halálom. A kaposi megyeházon, lesz még vörös lobogó! Jól célozz hát a szívembe, Te Prónay — naplopó!” Hamburger Jenő Latinca balladájából való az idézet, s mi a kaposvári Petőfi Sándor Általános Iskola Latinca Sándorról elnevezett úttörőcsapatának múzeumában találkozhattunk újra vele. Latincáról Somogyban legendák járnak, ezeket kutatják, őrzik, s adják tovább Zsobrák Lászlóné úttörő csapatvezető tanár (férje, Kaposvárott honvédtiszt, fia Szentendrén jár katonai főiskolára) segítségével a gyerekek. Mi csak a lexikonok szűkszavúságával tudunk itt szólni Latincáról: a Tanácsköztársaság kiemelkedő vezetője, Somogy megye kormányzótanácsi biztosa, a kommunista földmunkásmozgalom harcosa harminchárom évesen lett a fehérterror áldozata. Befejezésül álljon itt egy idézet tőle, az emlékműsorra készülő Latinoa úttörőcsapat gyűjtéséből: „Proletártestvérek! Piros pünkösd napján nézzetek bele az égő világba, ahol bilincsek repednek széjjel, és börtönajtók nyílnak meg. Nézzétek azt az óriási kérges kezet, mely kinyúlik az égő földgömbből, s új világot akar építeni. Proletárok! Piros pünkösd napján érezzétek át, és tudjátok meg, hogy a boldogságotokért, egy szebb világért, a kommunizmusért és mindenért, amit a hatalom segítségével föl akarunk építeni, harcolni, áldozni, szenvedni kell.” Kárpáti Tamás A város egyik modern lakótelepén Tanácsköztársasági emlékműsorra készül a Latinca úttörőcsapat .