Igaz Szó, 1979. július-december (24. évfolyam, 13-24. szám)
1979-07-01 / 13. szám
lógusok ennél az akadálynál mérték a legnagyobb vérnyomásemelkedést.) Aki túljutott, annak a lángok nyaldosta betonkerítésen is át kell másznia. A szennyezett terepen túljutva vehető le a védőruha. Vezényelnének a tisztesek, de úgy lihegnek, hogy suttogásnyi parancsszavuk a szomszédig is alig jut el. Pihenni lenne jó, de nincs megállás. Néhány perc jut a részleges mentesítésre, s a következő pillanatban lángra lobban az előttük húzódó épületsor. A házak között dróthenger, csak a lángot, füstöt okádó ablakokon át lehet előbbre jutni. Az épületek falai között elhelyezett hangszórók félelmetes harci zajt dübörögnek. Újabb akadály: harcárok, fedett árok labirinttal, amit a fáradó lövészeknek rohammal kell bevenniök. Persze nem egyedül, mert itt vannak már a harckocsik és a páncélozott szállító harcjárművek is. A harckocsialegység a részleges mentesítés után szabaddá teszi az utat az aknáktól, a fatorlaszoktól, a spanyolbakoktól, és támogatja a lövészek rohamát... Kísérteties a fedettárok-labirint. A koromsötétben hol erre, hol arra jut zsákutcába a katona, és dermesztően hat a hangszórókból váratlanul felsikoltó harci zaj is. A ciszternaszerű kijáraton át kimászó katonák arcán már látszik, hogy megviselte őket a gyorsan pergő, sűrített összpontosítás. Pedig még hátra van néhány nehéz akadály. A harmincfokos meredek lejtő, s az azt követő tereplépcső megmászása sem könnyű feladat. A hat méter magas kőfalon kötél segítségével lehet feljutniok, s amikor felérnek, irdatlan kövekkel terített mezőn botladoznak át. És ezután jön a java! A 150 méter széles és 30 méter mély völgyön drótkötél ível át. Néhányan megtorpannak az akadály előtt. Úgy markolják a csigára akasztott vasat, hogy a kézfejeken pattanásig feszülnek az erek. A csiga indul, de a láb nem akar lépni. A bakancs orra kétségbeesetten kaparja a kőtörmeléket, aztán a csiga mégis elrántja a katonát a földről. Csikorogva gurul az orsó, s bizony a katona fél. De csak néhány másodpercig. Az út felénél észbe kap: ez nem is olyan borzasztó! És a harchelyzetről is megfeledkezve kiáltja azoknak, akik már előtte átértek a szakadékon: „Fiúk, megyek!” Mi van még hátra? Terepakadály kötélpályákkal ... Harc az erdőben visszavonuló „ellenséggel” ... Aztán mentesítés következik ... És vége a hatvanperces „háborúnak”, amely csak a gyakorlótéren folyt. Ujvári Imre László