Igaz Szó, 1981. január-június (26. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-15 / 10. szám
Rejtélyes gyilkosság áliata lett egy könyvelőnő. Megyében megindul a nyomozás. Az első szálak egy vidéki városba vezetnek. Közelebb húzódtam a lányhoz. — Mendigul, miért gondolja, hogy Ziken huligán? — Azért, mert állandóan leskelődik utánam, és mindenkivel összeverekedik, aki udvarolni próbál... Tudja, nagyon félek attól, hogy . . . Nem volt időm megtudni, mitől fél. Hatalmas ütést éreztem a fejemen, s az utolsó, amire emlékszem: Mendigal sikoltásra nyitott szája és óriási, kitágult tekintete volt... ... Amikor felnyitottam a szemem, nem tudtam, hol vagyok és mi történt velem. Ághegyek himbálóztak fölöttem. Ismeretlenek hajoltak fölém. A fülem úgy eldugult, mintha igen nagy magasságban repülő gépen ülnék. Valami vakító vörös folton tapadt meg a tekintetem. Hirtelen rájöttem, hogy egy emberi kar, amelyen hatalmas seb tátong. Fölemeltem a tekintetemet, és megpillantottam Kolja Turint, aki ott állt mellettem, a jobb kezével a bal karját fogta. Egy fehérköpenyes nő sürgölődött körülötte, Kolja zavartan mosolygott. Néhány perc múlvamár mindent tudtam. Megtámadtak. Ketten. Az egyiknek sikerült elmenekülnie. A másikat elfogták Szenyuskin fiai, a komszomolista operatív csoport tagjai keményen tartották a karjánál fogva. De hogy sebesülhetett meg Kolja Turin? ... Azt hiszem, végképpen magamhoz tértem. Igen, most már egy autóban vagyunk. Tapogatózni kezdek, a kezem hozzáér valakinek a kezéhez. — Csak feküdjön nyugodtan — szólal meg egy gyöngéd hang. Mendigul Orazbajeva hangja... — A paradicsomba megyünk? — rikkantok vidáman. — Mit mond? — hajol közelebb Mendigul. Világos: csak én képzelem, hogy vidáman rikkantgatok, valójában semmit se lehet érteni abból, amit motyogok. — Mi van? — Mitől sebesült meg Kolja karja? — kérdem suttogva. — Ő rohant ki elsőnek az étteremből, amikor kiabálni kezdtem ... Késsel támadtak rá! Nahát, ez a Kolja Turin !... Szóval, sírig tartó hálával tartozom neki az életemért. Az a kés máshová is szúrhatott volna, nemcsak a karjába .. Az orvosok kitartanak amellett, hogy kórházban kell maradnunk. Én kitartok amellett, hogy vigyenek vissza a szállodába. Kolja Turin, akinek a karját már bekötözték, támogat. Ketten vagyunk, mindenki ellenünk van. De a végén győzünk. És hol van az a Nyina-Lina? Megijedt és elszaladt? Az orvosok megadják magukat. Egy óra múlva Kolja Turinnal és Mendigullal ott vagyunk a szállodai szobámban. Még egy fél óra, és a szobában megjelenik Szenyuskin őrnagy és azt mondja, hogy a letartóztatott fiú Ziken Bejszejev. Leonyid Szapozsnyikov— Georgij Sztyepanyidin VI AK K– 38