Igaz Szó, 1981. január-június (26. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-15 / 10. szám

Rejtélyes gyilkosság ál­­­­i­ata lett egy könyvelő­­nő. Megyében megindul a nyomozás. Az első szálak egy vidéki városba vezet­nek. Közelebb húzódtam a lányhoz. — Mendigul, miért gondolja, hogy Ziken huligán? — Azért, mert állan­dóan leskelődik utá­nam, és mindenkivel összeverekedik, aki ud­varolni próbál... Tud­ja, nagyon félek attól, hogy . . . Nem volt időm meg­tudni, mitől fél. Hatal­mas ütést éreztem a fe­jemen, s az utolsó, ami­re emlékszem: Mendigal sikoltásra nyitott szája és óriási, kitágult tekin­tete volt... ... Amikor felnyitot­tam a szemem, nem tudtam, hol vagyok és mi történt velem. Ág­hegyek himbálóztak fö­löttem. Ismeretlenek ha­­­joltak fölém. A fülem úgy eldugult, mintha igen nagy magasságban repülő gépen ülnék. Va­lami vakító vörös fol­ton tapadt meg a tekin­tetem. Hirtelen rájöt­tem, hogy egy emberi kar, amelyen hatalmas seb tátong. Fölemeltem a tekintetemet, és meg­pillantottam Kolja Tu­­rint, aki ott állt mel­lettem, a jobb kezével a bal karját fogta. Egy fehérköpenyes nő sürgölődött körülötte, Kolja zavartan mosoly­gott. Néhány perc múlva­­már mindent tudtam. Megtámadtak. Ketten. Az egyiknek sikerült el­menekülnie. A másikat elfogták Szenyuskin fiai, a komszomolista opera­tív csoport tagjai kemé­nyen tartották a karjá­nál fogva. De hogy sebesülhetett meg Kolja Turin? ... Azt hiszem, vég­képpen magamhoz tér­tem. Igen, most már egy autóban vagyunk. Tapogatózni kezdek, a kezem hozzáér valaki­nek a kezéhez. — Csak feküdjön nyugodtan — szólal meg egy gyöngéd hang. Men­digul Orazbajeva hang­ja... — A paradicsomba megyünk? — rikkantok vidáman. — Mit mond? — ha­jol közelebb Mendigul. Világos: csak én kép­zelem, hogy vidáman rikkantgatok, valójában semmit se lehet érteni abból, amit motyogok. — Mi van? — Mitől sebesült meg Kolja karja? — kérdem suttogva. — Ő rohant ki első­nek az étteremből, ami­kor kiabálni kezdtem ... Késsel támadtak rá! Nahát, ez a Kolja Tu­rin !... Szóval, sírig tartó hálával tartozom neki az életemért. Az a kés máshová is szúrha­tott volna, nemcsak a karjába .. Az orvosok kitartanak amellett, hogy kórház­ban kell maradnunk. Én kitartok amellett, hogy vigyenek vissza a szál­lodába. Kolja Turin, akinek a karját már be­kötözték, támogat. Ket­ten vagyunk, mindenki ellenünk van. De a vé­gén győzünk. És hol van az a Nyina-Lina? Megijedt és elszaladt? Az orvosok megadják magukat. Egy óra múl­va Kolja Turinnal és Mendigullal ott va­gyunk a szállodai szo­bámban. Még egy fél óra, és a szobában megjelenik Szenyuskin őrnagy és azt mondja, hogy a letar­tóztatott fiú Ziken Bej­­szejev. Leonyid Szapozsnyik­ov— Georgij Sztyepanyidin VI AK K– 38

Next