Igaz Szó, 1981. július-december (26. évfolyam, 13-24. szám)
1981-10-15 / 20. szám
KI AKÍVÁNATRA Dobrovolszky Ágnes „Nem vagyok tejivó, de kedvet kaptam ehhez az italhoz egy ötletes reklámfilm láttán. Feltűnően csinos hölgyet mutattak, aki ruhában ugrik be a tejjel teli medencébe. Ki lehet ez a tejre csábító hölgy?” — kérdezte Molnár György tizedes néhány társa nevében is. E hölgy nem más, mint Dobrovolszky Ágnes. Magas, jó alakú, hamvas, szőke hajú. Fehér ruhája szabadon hagyja vállát, fülében szép ötvösmunka, bizánci mintájú ékszer (férje készítette, aki ötvös restaurátor). Feltűnően kellemes jelenség. Személyazonossági igazolványában a szakképzettség rovatban ez olvasható: maneken, fotómodell. A munkahely rovatban pedig ez: önálló, szabad foglalkozású. — Hogyan került erre a pályára? — 1975-ben jelentkeztem manekennek. Elvégeztem a három hónapos tanfolyamot, amelyen jazz-balettet, mozgást, színészmesterséget, akrobatikát tanultunk. „Kiváló” minősítést kapott, s várta a jelentkezőket. Elsőként a Divatcsarnok kereste meg, nyári divatbemutatón vett részt az Ifjúsági Parkban, majd az őszi BNV következett. Azóta egyike a „legkapósabb” manökeneknek, fotómodelleknek. Láthattuk tévé és mozi reklámfilmekben, vásárokon, divatbemutatókon, plakátokon, képes újságok hasábjain. Reklámozott ékszert, tejet, dezodort, ráadásul a tévében a havonta megjelenő Módi filmben is láthatjuk szombat délutánonként. — Mi volt a legnehezebb feladata? — A szegedi és a pécsi vásárokon a tűző melegben napi öt alkalommal téli viseletet, bundákat kellett bemutatnom. Ilyenkor jó néhány kilót lefogytam. — S a legkellemesebb élménye? — Az utazások. A Hungarotex, a Magyar Divat Intézet, az OKISZ Labor „színeiben” jártam már Angliában, Franciaországban, Kuvaitban, az Arab Emirátusokban. Dubaiban például egy sejk felesége hívott meg bennünket a homoksivatag közepén épült káprázatos palotájába. Nagy sikerünk volt, mert ő és a vendégei még sosem láttak olyan szabadidőruhákat, graboplast esőkabátokat, amilyeneket bemutattunk. Ám a legnagyobb sikert a svájci sapkák aratták, a ven ■dégek — elnézést — a hasukat fogták nevettükben. — A manökenség — akárcsak a tánc — bizonyos koron túl nem művelhető. Mi a terve, ha már „kiöregszik” a szakmából? — A férjem mellett leszek kisinas. Kitanulom az ötvös restaurátor mesterséget. K.Gy. 44