Igaz Szó, 1981. július-december (26. évfolyam, 13-24. szám)
1981-07-01 / 13. szám
és dolgozzon. Eleinte a titkár, meg a vezetőség gyakran beszélt a parancsnokkal, hogy adjon tanácsot: kivel és hogyan foglalkozzunk? Később már kialakult a mi saját módszerünk és elébe mentünk az eseményeknek. Az is előfordult, hogy a parancsnok nem is szerzett tudomást akcióinkról, csak az eredményt látta: egy-egy katona magatartása megjavult. Mert a végén már mindenkire és mindenre ügyeltünk. Egyszerűen nem tűrtük, hogy valaki leszédelegjen a rendes útról! Történt egy érdekes eset, azt hiszem érdemes elmondani. Az egyik honvéd megismerkedett egy lánnyal a szomszéd faluban. Úgy alakult, hogy a nagy szerelem figyelmetlenné tette és késve jött be a kimaradásról. A parancsnok persze megfenyítette. A laktanyafogságot mindig jókora adagban szabták, így a barátunk egy hónapig nem találkozhatott volna a lánnyal. Egy ideig be is tartotta a tilalmat, aztán észrevettük, hogy délután fel-felbukkan a sportpálya irányában. Persze mi figyeltük. A katona egy ideig nézelődött a pályán, figyelte a többiek játékát, aztán kezdett távolodni. Aki figyelte, elébe kanyarodott és megkérdezte: hova készül? „Csak sétálok!’’ — mondta a katona. Megkapta az intelmet, nehogy kilógjon, mert szólunk a parancsnoknak. A katona tudomásul vette, hogy figyeljük, de azért nem mondott le a szándékáról. Egyik délután zsúfolt programunk volt. Szemlére készültünk és ilyenkor mindenkire jut a munkából bőven. Barátatunk néhány más századbeli katonával a kislőtéren dolgozott. A nagy munkában oda se figyeltünk, hogy ki, hol dolgozik. Egyszeresek keresni kezdték a laktanyafogságosokat és a mi barátunk nem jelent meg a sorakozón. Nyomban tudtuk, hol kell keresni. Ketten nekivágtunk és a laktanyával egybeépített gyakorlótéren elébe vágtunk, tudtuk, hogy a szomszéd falu felé csak erre jöhet. Néhány perc múlva meg is jelent. Ugyancsak meglepődött, amikor egy földhányás mögül elébe léptünk. Csak hebegni tudott. Persze nekünk volt mondanivalónk. Nyíltan beszéltünk, nem a parancsnoknak szólunk, hanem a lánynak, hogy milyen fegyelmezetlen, felelőtlen emberrel van dolga. Kérte, hogy ne tegyük, de mi hajthatatlanok voltunk, hiszen csak hajszál választotta el a fogdától. Levelet írtunk a lánynak, amelyben megírtunk mindent őszintén. Kértük, segítsen nekünk a barátunkat megtartani a becsületes úton. Itt is a lány, de olyan levelet, hogy a végén már sajnáltuk a katonát, hiszen szerelmes volt, mégis azt mondtuk: kellett neki ez a lecke! Mikor lejárt a fenyítése és megint megérdemelte az eltávozást, elment a lányhoz. Visszatérve elmondta, hogy alig akart vele szóba állni, azt hitte engedély nélkül hagyta el a laktanyát, s csak nagy nehezen békült ki vele. „Azért jó, hogy így történt” — mondta. Persze volt, amikor nem mi kezdeményeztünk, hanem a parancsnok tette fel a kérdést: mi legyen a fegyelemsértővel? Egy eset különösen sokat foglalkoztatott bennünket. Az egyik katonánk a kiképzésben folyamatosan kiváló munkát végzett, de ahányszor kiment a városba, mindig késve és ittasan jött be. Beszéltünk vele, ígérte, megváltozik, aztán legközelebb megint csak leitta magát. Hosszas beszélgetés következett, ami újabb ígérettel zárult. Ekkor az egyik KISZ-vezetőségi tag érdekes megfigyelését közölte: a katona tíz hónap alatt nem kért szabadságot, csak kimenőt, meg eltávozást. Engem bíztak meg, hogy erről óvatosan beszéljek vele. Szeret ejtettem, de nem sokra mentem. Kitérő válaszokat adott. Erre a következő kimenője alkalmával megfigyeltem, hová tér be inni? Vártam egy órát, aztán én is bementem. Addigra már jócskán ivott és örömmel üdvözölt. Együtt ittunk és beszélgettünk. Ekkor elmondta, hogy egyedül él a világban. A laktanyában jól érzi magát, a munka leköti, de a városban nyomasztóan nehezedik rá a magány . ■. Végre tudtuk a diagnózist s a gyógyítás már könnyebben ment. A „magányos” katonának ezután volt hova mennie szabadságra. Valaki mindig meghívta. Leszereléskor egyik társunk húgával tartotta az esküvőjét. Ott voltunk valamennyien. Elmondta: Vornicsák Ferenc őrvezető Lejegyezte: Ujvári Imre László Rajok, szakaszok élén 5