Igaz Szó, 1982. július-december (27. évfolyam, 13-24. szám)

1982-10-15 / 20. szám

KIIZKJVANATFIA Clavier Charlotte Jan Rah „Rövid tudósítás adta hírül az újságokban, hogy levizsgáztak a manökeniskola végzős hall­gatói. Szeretném, ha az Igaz Szóban bemutatnák az osztályelső nebulót” — írta levelében Kovács M. András őrvezető. Annak eldöntése, hogy ki volt az osztály­első —, nem utolsósor­ban ízlés dolga. Az Ál­lami Artistaképző Inté­zetben a Magyar Hir­dető szervezte tanfolya­mon a tanári kar is csak három kategóriá­ban minősítette a lá­nyokat; kiváló, jó és megfelelt jegyek kerül­tek a bizonyítványokba. Létezett még egy „kö­szönjük szépen” kate­gória is, ezt azonban csak két hallgatónak sikerült „kiérdemelnie”. A kiváló minősítést el­értek között mi a leg­izgalmasabb egyéniség­nek az évfolyam egyet­len nem magyar állam-­­polgárságai résztvevőjét, a vietnami Clavier Charlotte Lan Anh-t találtuk. Talán már a névből is kiderül, hogy viselője egyéniségében egyaránt megtalálható a keleti egzotikum és a francia báj. — Kedves Charlotte, kérjük mutatkozzék be lapunk olvasóinak. — 1963. július 30-án születtem Vietnamban, Hanoiban. Édesanyám, Tran Thi Hanh színész­nőnek készült, édesapá­mat, Clavier Albertet újságíróként küldték hazámba. Ott volt anyu minden fellépésén, majd összeházasodtak, s születésem­­után egy évvel Magyarországon telepedtek le. Az anyai örökségről talán még annyit, hogy nevemben a Lan And egy ritka énekesmadarat jelent. — Hogyan alakult élete az új hazában? — Tavaly érettségiz­tem — jelesen — a Mó­ra Ferenc Egészség­­ügyi Szakközépiskolá­ban. Szeptembertől a Sportkórház belgyógyá­szatán voltam asszisz­tensnő, majd a kedve­zőtlen időbeosztás miatt e munkakört négyórás adminisztrátorival cse­réltem fel, így jutott időm a fotózásra, a be­mutatásra is. — Ki „fedezte” fel? — Tizenhat évesen már hívtak az MTI-be fotózni, de a legtöbbet Módos Gábornak, az Ez a Divat munkatársának köszönhetek, ő javasol­ta a manökenképző tanfolyam elvégzését is. — Hallhatnánk erről bővebben? Nem volt­­túlságosan idegen a környezet? — Éppen ellenkező­leg! Szinte valamennyi tanáromnak voltam már tanítványa — más­hol. A színpadi mozgást Vadady Ágnes tanítot­ta, ő annak idején a KISZ Központi Művész­­együttesében néptáncra ákított. A jazzbalett mestere Jeszenszky Endre volt, hozzá azt követően jártam, hogy orvosi tanácsra két év után ott kellett hagy­nom az Állami Balett­­intézetet. A sminkelés tudományát Vízi Éva sulykolta belénk, ő a trénere Csordás Edit­nek, az országos kozme­tikusverseny tavalyi győztesének. Ez azért fontos, mert Editnek pedig én vagyok a mo­dellje. Legutóbb Buka­restben a Barátság Ku­pán szerepeltünk, egyé­ni összetettben Edit lett az első, és a csapatver­senyt is Magyarország nyerte. Végül is csak a d­ivattörténet jelentett újdonságot számomra. — Most péntek dél van. Kialakult-e már a hétvégi program? — A program éppen megvan. Szolidaritást vállalok a lap olvasói­val, s néhány órára a laktanyába vonulok. A vőlegényem ugyanis ka­tona ... Kárpáti Tamás Fotó: Sárközi Mariann

Next