Igaz Szó, 1982. július-december (27. évfolyam, 13-24. szám)

1982-07-01 / 13. szám

A nyár próbája július elején mindig népes és munkától nyüzsög a határ. Kezde­tét veszi a legnehezebb nyári munka, az aratás, amelynek sikere, ered­ménye nagyon fontos a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és az egész ország számára, hisz mindannyiunk jövő évi kenyeréről van szó. Az aratás egyben próbatétel is. Miként az elmúlt nyarakon, az idén is megmutathatja mindenki, mennyit tud és mire képes a közös­ségért. Vetni sem könnyű, de azért aratni mindig nehezebb. Ezért is igaz: nehéz vetés és még nehezebb aratás van, mert minden elveszett búzaszem csak esztendő múlva pótolható. Innen táplálkozik a ringó búzatáblák aranyló kalászaiban rejlő tengernyi jó munka féltése, s az a nagy igyekezet és felelősségtudat, amellyel az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek földjeiken útbaindítják a kombájnokat. Az ország vigyázó szeme figyeli a földeket, felkészülten arra, ha kell, akkor a munkások és a parasztok szövetsége az egybekulcsolt kezek tetteiben is megnyilatkozzék. Ahogyan a szocialista haza min­dennapi építésében, úgy az aratás idején is bizton számíthat a pa­rasztság a munkásosztályra. Hatalmas és lenyűgözően szép feladat az aratás. Ma már közhely arra hivatkozni, hogy mennyire és miben más, mint régen volt, talán még néhány esztendővel ezelőtt is. Pedig az igazság az, hogy más lett az aratás. A gyárak dolgozói már jórészt előre elvégezték a mun­kát. A mezőgépipar, a vegyipar — s még sorolhatnánk — munkásse­regének, a tudomány művelőinek munkája is meglátszik a földeken. A dús kalászokban benne van az ő munkájuk is. Az aratók és az aratás megérdemli a tiszteletet. Dús, szövetkezeti táblákról modern gépek takarítják be a termést, így könnyebb és gaz­dagabb az aratás. Ma már a kombájnosok és a szerelők kerülnek az érdeklődés középpontjába, akiknek a felelőssége is a minél gondosabb betakarítás. Mert a gép bármennyire tökéletes is, csak gép marad. Ember nélkül nem boldogul. Ezért a nyár próbája most is embereket követel. Az időjárási viszontagságok, a viharok, a forróság és az idő múlása mind termést alakító tényező, mert a gabona gyorsan pereg. Tehát az aratás, a betakarítás versenyfutás az idővel. A gyorsaság, a gépek jó kihasználása és a különböző vállalatok összehangolt mun­kája az aratás igen fontos alapkövetelménye. Ezekkel együtt a szocia­lista brigádok szervezettsége, áldozatkészsége, a szocialista verseny szelleme még gyorsabbá és sikeresebbé teheti ezt a munkát. Az idei nyáron a mezőgazdasági üzemek nem kérik jelentős lét­számban a katonák segítségét, de a hadseregben szolgálatot teljesítő kombájnvezetők közül sokan ott lesznek majd a földeken és szaktu­dásukkal segítik a nagy nyári munkát. A többi katonafiatal pedig — aki a mezőgazdaság területéről vonult be — teljesítse becsülettel szol­gálati kötelezettségeit, mert a kombájnvezetők és akik otthon marad­tak helyettük is dolgoznak. Régen a földeken dolgozó ember akkortól számította az igazi nya­rat, amikor már fizetett a föld. A mezőgazdasági üzemekben azonban folyamatos nyarakra, egész éven át tartó munkára rendezkedtek be, s az aratás ma már komplex, gépesített folyamat, amelyet aránylag ke­vés ember néhány hét alatt elvégez. Ezért a romantikája is más már az aratásoknak. A gép, a rohanó idő új szokásokat, új romantikát te­remtett: a gépkocsikra ömlő gabonafolyam látványát, a borotvált tar­lók sárga esztétikáját, a szögletes szalmabálákat és a frissen szántott földek barna gyönyörűségeit. Tóth Gyula

Next