Igaz Szó, 1983. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

Wojciech Jaruzelski — 60 éves d TÁBORNOK Tábornok sok van — Lengyelországban is. „A Tábornok” viszont csak egy, így emlegetik, így be­szélnek róla itt az embe­rek, közeli munkatársai, az egyszerű állampolgárok és politikai ellenfelei is. Csen­des szavú, szerény ember. Nem szereti a nyilvánossá­got, nyilvánvalóan viszo­­lyog a fotósok, filmesek erőszakos népségétől. De mivel fegyelmezett ember, tudja: el kell viselnie ezt is. Már hosszú ideje olyan állami és társadalmi funk­ciókat tölt be, amelyek együtt járnak az ilyenféle szerepléssel is. A tábornok — Wojciech Jaruzelski — életrajza igen szűkszavú. Kurówban szü­letett 1923. július 6-án — értelmiségi családban. Alig volt 16 éves, amikor kitört a második világháború. Csa­ládjával együtt — sok száz­ezer lengyelhez hasonlóan — a Szovjetunióba került, az ország mélyébe evakuál­ták. Húszéves volt, amikor a Szovjetunióban élő len­gyel hazafiak hozzákezdtek az új népi hadsereg szer­vezéséhez. (Nem ez volt az első lengyel hadsereg szov­jet területen. Már 1941—42- ben létrejött egy fegyveres erő, amelyet parancsnoka nevéről Anders-hadsereg­­nek hívtak. Ez a hadsereg azonban — a jobboldali po­litikusok és katonai veze­tők hatására —, elhagyta a Szovjetunió területét és Iránon keresztül a Közel- Keletre ment, ahol az an­golokhoz csatlakozott.) Wojciech Jaruzelski te­hát a Kosciuszko hadosz­tály katonája lett — a leg­rövidebb úton jutott visz­­sza hazájába. A fiatalem­bert hamarosan gyalogos­tiszti iskolára küldték — szakaszparancsnok lett. A lengyel Ki kicsoda? című kiadvány szerint több je­lentős csatában vett részt Lengyelország felszabadítá­sa során: jeleskedett a Pu­­lawynál lezajlott ütközet­ben a magnuszewi hídfő­nél, részt vett Varsó fel­szabadításában, majd a balti partvidéken létesült német védelmi övezet, a Pomerániai fal áttörésé­ben. A lengyel hadsereg harci útja egészen a náci Németország teljes szétve­réséig tartott. Jaruzelski jeleskedett az Odera és az Elba menti harcokban is. A háborút a fasiszta fene­vad barlangjában fejezte be. A háború­­ mindörökre összefűzte Wojciech Jaru­zelski sorsát a hadsereggel­­ és a harccal. A fasiz­mus legyőzése után a Len­gyel Néphadsereg katonái ugyanis nem tehették félre a fegyvert — még évekig kellett harcolniuk a külön­böző fegyveres csoportok ellen. Ezek közül sokan a németekkel kollaboráltak a háború alatt, de voltak olyanok is, akik az ellen­állás polgári szárnyához tartoztak, s nem akarták elfogadni azt, hogy az új, népi Lengyelország a szo­cializmus útját választotta. Ezek a polgárháborús évek döntőek lehettek a fiatal katonatiszt számára. Aligha kétséges, hogy a szovjet hadsereg oldalán a háború­ban szerzett tapasztalatai és az illegális fegyveres cso­portok elleni küzdelem ér­lelte őt antifasisztából kom­munistává. Jaruzelski 1947- ben belépett a Lengyel Munkáspártba. (Ez a len­gyel kommunisták pártja volt, a szocialistákkal tör­tént egyesülés után vette fel mostani nevét: Lengyel Egyesült Munkáspárt — LEMP.) Az életrajz adatai ezek után gyors katonai kar­rierről tanúskodnak. A­­kommunista tiszt katonai iskolákban harcászatot ta­nít, elvégzi a varsói vezér­kari akadémiát. A nemzet­védelmi minisztériumban a tiszti iskolák és akadé­miák ügyeivel foglalkozik. Majd több évig egy gépesí­tett lövészhadosztály pa­rancsnoka. Alig harminc­három éves, amikor dan­dártábornokká (vezérőr­naggyá) nevezik ki. 1957— 1960. között politikai főcso­portfőnök, majd a vezérkar élére kerül. 1968-ban — akkor vezérezredes — nem­zetvédelmi miniszter. Ezt a posztját „A Tábornok” a mai napig nem adta fel. A katonai vezető egyben poli­tikus is. Húsz éve tagja a párt központi bizottságának és huszonkét éve parla­menti képviselő. 1971 óta ott van a LEMP KB Politikai Bizottságában is. Az adatok száraz egymás­­utánisága persze keveset mond egy emberről. Az ál­tala betöltött funkciók sú­lya és tekintélye sokszor el­takarja az igazi személyisé­get. De azért néhány mo­mentum igencsak árulkodó! Ilyen a rendfokozat is: 1973 óta Wojciech Jaru­zelski hadseregtábornok. Addig ez nem létezett, a vezérezredesi csillagok után a marsalli rangjelzés kö­vetkezett. Úgy mondják, a Tábornok nem akarta elfo­gadni a „Lengyelország marsallja” címet. Szerény­sége nem engedte ezt meg... ★ Jaruzelski immár hosz­­szabb ideje országa első emberének számít. 1981 vi­haros februárjában a szejm miniszterelnökké választot­ta, majd egy fél évre rá ő lett a LEMP KB első tit­kára is. Alig néhány héttel később „A Tábornok” elnö­ke lett egy új testületnek, a Nemzeti Megmentés Ka­tonai Tanácsának. — Hogyan képes ilyen súlyos, megterhelő felada­tot vállalni? Válasza, amit a magyar újságírók kérdé­sére adott, rövid és velős. — Valóban nem könnyű nekem. Sőt, nemegyszer igen nehéz. Úgy gondolom azonban, hogy annyi erőt és annyi időt kell találni, amennyi feladataim teljesí­téséhez szükséges. A kato­nai szolgálat hosszú évei e tekintetben megedzettek .. . Wojciech Jaruzelski a parlamentben 4

Next