Igaz Szó, 1984. február-június (29. évfolyam, 2-6. szám)

1984-02-01 / 2. szám

EXKLUZÍV 1-----INTERJCF Kárpáti Ferenc altábornaggyal, az MN Politikai Főcsoportfőnökével, miniszterhelyettessel - Ismeretes, hogy minden harmadik magyar állampolgár harminc évnél fia­talabb. Ezeknek a fiataloknak a hábo­rú, a hadviselés, a honvédelem csak is­kolai tananyag, esetleg valamelyik tö­megkommunikációs eszköz hite. Ön ho­gyan látja a mai ifjúság viszonyát a kötelező sorkatonai szolgálathoz? — Örvendetes az a körülmény, hogy a felnövekvő ifjú nemzedékünk számára „csak iskolai tananyag” a háború, a hadviselés. A sajtó, a tv útján azonban naponta értesülhet­nek ma is a világ különböző térségei­ben folyó háborúkról, fegyveres har­cokról. S úgy gondolom, hogy nincs egyetlen fiatal sem, aki ki tudná von­ni magát annak ismerete alól, hogy milyen tömegű, korábban ismeretlen pusztító erejű fegyverek halmozód­tak fel a világon, s hogy lényegében a második világháború óta — ha vál­takozó hullámhosszon is —, éles küz­delem folyik a két világrendszer kö­zött. Mindez nem tűri meg a közöm­bösséget nemcsak a háborút átélt idősebbek, de az ifjúság körében sem. A hadsereg állományának döntő többsége fiatal. A tisztek, a tiszthe­lyettesek nagyobb része is az, sorka­tonáink pedig valamennyien az el­lenforradalom után születtek. A tár­sadalom minden rétege jelen van kö­zöttük. Így mi folyamatosan és pon­tosan nyomon tudjuk követni ifjú­ságunk gondolkodásának, érdeklődé­sének alakulását, a világról és abban a mi hazánkról vallott felfogásukat. Egész társadalmunk szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a mi ifjúságunk döntő többsége művelt, magasan iskolázott, ami ala­pot ad ahhoz, hogy a társadalmi-po­litikai kérdésekben is képes legyen eligazodni. Ahhoz, hogy ma nálunk egy 20, 21 éves fiatalember hogyan viszonyul a katonai szolgálathoz, a haza, a béke védelméhez, meghatá­rozó módon hozzájárulnak a szülők, az ifjúsági szervezetek, az iskolák­ban folyó nevelőmunka hatékonysá­ga és a mi szocialista valóságunk té­nyei. A konkrét kérdésre válaszolva azt mondhatom: fiatalságunk megérti a katonai szolgálat szükségességét, s döntő többségük tudása, energiája legjavát adja ahhoz, hogy a követel­ményeket magas színvonalon telje­sítse. Ezt egyébként sok-sok tény bi­zonyítja; a kiképzés eredményei, a szocialista versenymozgalomban si­kerrel részt vevők nagy aránya, a ka­tonai fegyelem, az engedelmesség magas foka, s nem utolsósorban hadseregünk morálja.­­ Napjaink bonyolult, ellentmondá­sokkal teli világában nem könnyű eliga­zodni. A hadsereg hogyan segíti a fia­talok politikai, ideológiai vagy közössé­gi magatartásának fejlődését? — Már az eddig elmondottak is ar­ra utalnak, hogy az egész katonai szolgálatnak alapkérdése az állo­mány politikai tájékozottsága, a nem­zetközi viszonyok összefüggéseinek megértése, szocialista társadalmi ren­dünk vívmányainak ismerete és meg­becsülése. Éppen ezért gondosan megalapozott és igen széles körű poli­tikai-ideológiai nevelést folytatunk katonáink körében. Egyrészt megfe­lelő számú és jól felkészült káderek­kel, politikai munkásokkal rendel­kezünk ehhez, másrészt kellő időt is fordítunk rá és egyre jobb, korsze­rűbb feltételeket is tudunk biztosíta­ni. Ismeretes például, hogy az utób­bi években jelentős fejlődés történt a kulturális-közművelődési hálózat­ban, s a legkisebb alegységekben is megtalálhatók a tv, a rádió, a fon­tosabb napilapok, folyóiratok. Fontosnak tekintjük, hogy kato­náink a politikai foglalkozásokon, a vitakörökben és mozgalmi szer­veink rendezvényein bátran vitat­kozzanak, s ily módon tisztázzák a vitatott vagy a kevésbé megértett kérdéseket. Ennek alapfeltétele ter­mészetesen, hogy a foglalkozásveze­tő — aki egyben elöljáró is —, jól felkészült legyen. Hiszen fiataljaink többsége szókimondó és sokszor nem igen keresgetik a megfelelő kifeje­zésmódot a vita hevében. Társadalmunk jogos elvárása, hogy a 18 hónapos katonai szolgálat ide­jén — fiataljaink életének e nagyon fontos időszakában — megszilárdul­jon szocialista világnézetük, széle­sedjék politikai látókörük, illetve azoknál is fejlődést érjünk el, akik korábban elzárkóztak, közömbösek voltak a társadalmi, politikai kérdé­sek iránt. Azt mondhatom, hogy hadseregünk egyre jobban eleget tesz e fontos társadalmi elvárásnak. — A szocialista hazafiság és a pro­letár internacionalizmus kérdése milyen hangsúlyt kap a néphadsereg életében? — A tudatformáló, az ezt megala­pozó tevékenységünk legfontosabb céljának és egyben tartalmi kérdé­sének tekintjük a szocialista haza­­szeretet elmélyítését, hiszen végül is ez képezi a honvédelmi készség leg­lényegesebb tudati tényezőjét. Mai világunkban általában is növekedett az internacionalizmus eszméjének a jelentősége, katonai szempontból pe­dig különösképpen. Az a körülmény, hogy a baráti szocialista országok né­pei szövetségi rendszeren belül egye­sítik katonai erejüket és ezáltal va­gyunk képesek kellő erővel fellépni az agresszív imperialista törekvé­sekkel szemben, ezt nyilvánvalóvá teszi. Katonáink jelentős része a szolgálatának idején részt vesz vala­milyen közös gyakorlaton a baráti hadseregek katonáival együtt, s azo­kon közvetlenül is tapasztalják az egymás iránti bizalom és tisztelet fontosságát. E kérdésekben mi is azt tartjuk szem előtt, hogy fokozott figyelmet kapjon nevelő munkánkban fiatal­jaink történelmi ismereteinek bőví­tése, s ezáltal erősödjön bennük szo­cialista hazánk és a szocialista kö­zösség iránti tisztelet, szeretet. Eb­ben a mi munkánk azonban kevés, össztársadalmi méretekben kell töb­bet, gazdagabb ismeretanyagot adni. — Már magában a kifejezésben is benne van, hogy a szocialista hadsereg a „nép hadserege”. Napjainkban a hadsereg mennyire tudja káderután­pótlását kellőképp biztosítani? Divatos szóval élve, milyen a tiszti és tiszthe­lyettesi állomány presztízse? — Ma is, éppúgy, mint néphadse­regünk alapköveinek lerakása­ során. 4

Next