Igaz Szó, 1984. február-június (29. évfolyam, 2-6. szám)
1984-06-01 / 6. szám
THillelil AUTÓBUSZON Lehetne diáklány, titkárnő vagy adminisztrátor, de kínálhatná a tanszereket, könyveket egy boltban, hogy aztán este vagy délután sétáljon, esetleg moziba menjen a fiújával. Egyszóval olyan, mint bármelyik mai huszonéves. Mivel sok arca van, talán ezért lett színész Réti Szilvia, a Népszínház fiatal művésze. — Önök sokat utaznak, bejárják az országot és katonák előtt is gyakran fellépnek ... — Igen. Havonta tizenkét napot játszom vidéken. Sok-sok helyőrségi művelődési otthonban felléptem már a társulattal. Nagyatád, Lenti, Gyöngyös, Rétság — ennyi ami hirtelen az eszembe jutott, de biztosan nemcsak ennyi volt.’ Ha katonák előtt játszunk, akkor mindig van egy-két önkéntes segítő az előkészületeknél. Ők szívesen vannak körülöttünk, mi meg szívesen hallgatjuk őket, mert így valamennyire megismerhetjük a katonák életét. A legfrissebb darabunk: Katajev: A kör négyszögesítése című. Ezt is játszattuk már katonák előtt. Ebben van egy vetkőzős jelenetünk. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor ,teljes az összhang” a közönség és a színpad között. Halljuk a felhördülést, meg a felkiáltásokat is. Azzal együtt, hogy a katonákat hálás és jó közönségnek tartom, el kell, hogy mondjak egy történetet okulásul. Bíró Lajos: Sárga liliom című színművét játszottuk. Az egyik drámai jelenetnél bejött valaki a nézőtérre és elkiáltotta magát, hogy Túri vagy Tari honvéd. Mi színészek először megdermedtünk. Ez bizony jókora tapintatlanság volt. A helyzetet az egyik főszerepet játszó színészünk mentette meg, aki történetesen a darabbeli Thurzó főhadnagyot játszotta. Ő kiáltotta oda a buzgó katonának, hogy jelen. Mire fergeteges nevetés" tört ki és ezzel feloldotta a kínos pillanatokat. A színpad és a nézőtér együtt nevetett, majd jó hangulatban tovább folytattuk az előadást. A színész megérzi a közönség reagálásait." Én különösen figyelem, mikor hallom meg az első szipogásit, sőt a csöndeket is külön érzékelem. A fiatalok, tehát a katonák is nagyon fogékonyak mindenre, ami igaz és hiteles a színpadon. Ezt megzavarni vagy gátolni vétek. — A Katajev-darabban Ludmilla szerepét játssza. Melyik volt az első főszerepe? — Ennek külön története van. Petrik József a Népszínház főrendezője, úgy érzem bízott és bízik bennem. Bródy Sándor: Tanítónő című darabját tűzte műsorra a színház 1979- ben. Petrik József egyszer azt mondta nekem, hogy vegyek részt a próbákon, mert egyszer még eljátszhatom ezt a szerepet. Szorgalmasan végigültem a dél- előttöket, a szerepet is tudtam már, amikor jött a szerencsés véletlen. A főrendező csak annyit mondott: holnaptól te próbálsz. És utána eljátszottam. Úgy érzem, sikerült. A sikeres elődök közül Földi Teri játszotta ezt a szerepet, ő is megnézett és gratulált. Ezenkívül eljátszhattam még Tersánszky: Kakuk Marcijában Gizus szerepét, a Liliomfiban Erzsikét és Hubay Miklós egyfelvonásosában egy fiatal lányt. Azonkívül minden esztendőben eljátszunk egy-egy mesedarabot is. — Önnek, aki a pályája elején tart, mit jelent színésznek lenni, mit jelent egy szerep? — Mindent, öt éve vagyok a pályán, de már gyermekkorom óta erre készültem. Először akkor éreztem, hogy tehetségem van ehhez, amikor egy szavalóversenyen az első lettem. Mint gyerek, elég gátlásos voltam, de a szereplésben mindig fel tudtam oldódni. Nekem meg kellett próbálni ezt a pályát. Nem ment könnyen. Az akkori 25. Színház stúdiót hirdetett, hogy így biztosítsa a színház számára az utánpótlást. Két év után egy rostát csináltak, akik benn maradtak, azokat a színház szerződtette. Érzékkenynek tartom magam, de ezt az érzékenységet inkább megtartom a szerepeimre. A hántásokat — amelyek ezen a pályán érhetik az embert — igyekszem nem felvenni. Ez bizony nagyon nehéz. Ha már a szerepnél tartunk, azt hittem, hogy Ludmillával könnyen boldogulok. Aztán rájöttem, ez nem olyan egyszerű dolog. Attól, hogy én nevetek ezen a lánykán, attól még nem biztos, hogy a közönség is azt teszi. És elkezdtem törni a fejem a megoldáson. Ez olyan szerep, amelyben egy házias cicuskát játszom, akinek a világa a „férjecskéje” a „fejecske”, a cicás párnák és a terítőcskék. Ez a nőtípus nagyon távol áll tőlem. Távol áll tőlem ez a gügyögés, amitől elege lesz a „férjemnek” is. Rájöttem, hogy mégis halálosan, véresen komolyan kell vennem őt. Teljesen azonosulnom kell vele. A közönség csak ekkor nevet rajtam. A humort egyébként is rendkívül fontosnak tartom. SÁNTA GYÖRGY A kör négyszögesítése című darabban. (balról) Réti Szilvia, Kőhalmi Attila, Gyürki István és Strasszer Anikó