Igaz Szó, 1985. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)
1985-05-01 / 5. szám
kérdezte : Maga minek örül annyira, fiatalember ? — Ha a foglalkozás jellemzőit kívánnánk felsorolni, a rendszeres életmód nem szerepelne az első ötszáz ismérv között. Egy kisbaba viszont... — ... hát ez az — vette át a szót Zsuzsa. — Életünk Dinót megelőző korszakában semmi sem volt biztos, csak a változás. Előfordult, hogy napokig, sőt hetekig alig láttuk egymást. Kis túlzással nagyobb volt a valószínűsége, hogy Helsinkiben vagy Isztambulban futok össze a férjemmel, mint a lakásunkban, így a családtervezés nálunk inkább randevútervezésre módosult . .. Aztán megszületett Dino, akinek kétszeresen is örültünk, mert addig azért mi is eljutottunk a tervezgetésben, hogy először egy kisfiú, utána pedig egy kislány lenne jó. Igaz, akkor még csak nem is sejtettük, hogy gyökerestől megváltozik az életünk. — Gyökeres változást említett. — Ami azt illeti, a színháznak, mozinak, sörözésnek egy időre vége. Maradt a televízió, meg mint Lengyel Zsuzsa. Nem is sejtettük, hogy gyökeresen megváltozik az életünk ha — Dinónak köszönhetően — az alvásigényünk is megnőtt volna. Egy darabig a rendszeres sportolásról is lemondhatok, bár házi használatra épp most szereztem be egy hoolahoop karikát. Gondolnom kell a munkámra is , bizony felszedtem néhány kilót. Annak idején vékony alkat voltam, bármennyit ettem, nem látszott meg. Másoknak persze azt mondtam, hogy akarat kérdése az egész. Most majd kiderül: tényleg próbára vagyok téve. Ági, Zozó és Zsófi Vagy mi vagyunk a legelfogultabb szülők, vagy pedig a mi gyermekeink a legeslegjobbak a világon — állítja egyöntetűen a Frenreisz—Lajkovits házaspár, akiket aligha kell különösebben bemutatni az olvasóknak. Frenreisz Károly még ma is a popszakma egyik legérdekesebb egyénisége, Lajkovits Ágiról pedig sokan azt tartják, hogy ő a legszebb pesti maneken. S bár meglehetősen furcsa látvány Karesz babafürdetés közben — főleg annak, akiben még él az emlékkép a Metró együttes egykori sztárjáról, amint jó másfél évtizede a beatnemzedék akkori himnuszát, a Who együttes My generation című számát tolmácsolja —, mi most mégis inkább Ágit kérdeztük: miért nem látni évek óta címlapokon, dobogókon? — Meglehetősen korán — középiskolásként — kerültem a divatszakmába, egy házunkban lakó szakember biztatására. Bár ez a munka egy fiatal lánynak izgalmas, érdekes, sok lehetőséget nyújt, én már akkor is éreztem, hogy nem „innen megyek nyugdíjba”, hogy mindez csak átmeneti állapot. Éppen ezért egyáltalán nem estem kétségbe, amikor kiderült: gyereket várok. Először azt hittem, hogy amint lehet, megyek vissza dolgozni, mert ezt szoktam meg, ez volt az életem. De azután annyira jól éreztem magam otthon Zozóval, hogy nem vágytam vissza. Megszoktam, hogy a magam ura vagyok, nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, csak a kisfiamhoz. Egyszer-kétszer azért megpróbáltam visszatérni , de már idegennek találtam azt a miliőt. Hiába dolgoztam ugyanazokkal az emberekkel, mások voltak a problémáink, kicsit üressé vált nekem az a világ. És az is igaz, hogy ez a szakma teljes embert kíván, nem lehet visszautasítani fotózásokat, bemutatókat, mert akkor az embert könnyen felejtik, senki sem pótolhatatlan. Én viszont nem akartam „bérbe adni” a gyereket, nem azért szültem. Zoli, azaz Zozó 4 éves volt, amikor megszületett kislányunk, Zsófi. — Aki hatalmas sötétbarna szemeivel, göndör hajával tiszta apja, míg a kék szemű, szökés Zoli „anyja fia”. A hasonlóság csak a külső jegyekre vonatkozik? — Egyáltalán nem. Karesz a Skorpió jegyképben született, mi hárman az Oroszlánban. A kínai horoszkóp szerint Zsófi és a férjem, illetve Zozó és én tartozunk egy jegybe. És Zoltán valóban rám hasonlít: szemlélődő, csendes, tanulmányozó típus, míg a húga „szörnyű nőszemély”, a gátlástalanságig közvetlen, azonnal barátkozó, akár a férjem. KÁRPÁTI TAMÁS Fotó: KRISTA GÁBOR Lajkovits Ági: — A legfontosabb számomra: imádok „főállásban" mama lenni 21