Igaz Szó, 1985. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)

1985-05-01 / 5. szám

ges, demokratikus és béke­szerető Németország, mind pedig az európai kollektív biztonsági rendszer megte­remtését szorgalmazó szo­cialista javaslatokat — zöld jelzést adtak a nyugatné­met újrafelfegyverzéshez és a félmilliós Bundeswehr felállításához, attól lehetett tartani, hogy a mestersé­gesen szított hidegháború előbb-utóbb „meleg” hábo­rúba csaphat át ennek min­den súlyos következmé­nyével együtt. A lényeget tekintve tehát Európában igen veszedelmes, akut vál­sághelyzet alakult ki.­­ Nos, ilyen aggasztó kö­rülmények után lépett a nemzetközi élet porondjára — hat évvel a NATO meg­születése után! — a nyu­gati kihívás és fenyegetés ellensúlyaként, a háborús körök megfékezésének esz­közeként a Varsói Szerző­dés politikai-katonai szer­vezete. Ha visszagondolunk azokra a vészterhes idők­re, amikor az imperializ­mus legszélsőségesebb ha­talmi csoportjai már a szo­cializmussal való közvet­len fizikai leszámolásra ké­szülődtek, a későbbiekben pedig a szinte fehér izzá­sig hevített nemzetközi válságok idején — így pél­dául az 1961-es berlini vagy az 1962-es karibi krí­zis kirobbantásakor — megkockáztatták volna a rakéta-nukleáris összecsa­pást is, akkor mérhetjük fel igazán, hogy a szocia­lista közösség egyesített fegyveres erői milyen ki­magasló szerepet játszot­tak a kalandorságra hajla­mos atom-ámokfutók meg­­hátráltatásában. Amióta szövetségünk fennáll, mindvégig hatéko­nyan teljesítette ezt a funkcióját és erélyes fellé­pésével eddig sikerrel há­rította el a „helyi” konf­liktusok kiszélesedését, a két ellentétes társadalmi rendszer fő erői közti ösz­­szeütközésbe való átnövé­­sét. Teljes bizonyossággal állíthatjuk: nélküle nem lett volna megőrizhető az európai és a világbéke, nem lett volna elkerülhető a minden eddiginél pusztí­­tóbb nukleáris katasztrófa. Csak ennek a ténynek a fé­nyében értékelhetjük reá­lisan a Varsói Szerződés védelmi szervezetének va­lóban históriai küldetését, legfőbb feladatát. Nincs en­nél fontosabb, életbe vágóbb minthogy a jövőben is — teljes eszköztárának latba vetésével, a két szövetségi rendszer hadászati egyen­súlyának fenntartásával — elkerülhetővé tegye az újabb világégést, amely a már meglevő fegyverzetek hatalmas romboló erejét figyelembe véve, minden bizonnyal az emberi civili­záció végét jelentené. Az SZKP legutóbbi,­ XXVI. kongresszusán elő­terjesztett KB-beszámoló­­ban hangzott el a követ­kező kulcsmondat: „Ma Hídfőt foglalnak a Csehszlovák Néphadsereg katonái • /­*r " jÉ' Partra szállnak a Szovjet Hadsereg tengerideszant-csapatai a t­yomm A Román Hadsereg vadászai 27

Next