Igaz Szó, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

A szocialista országok rádióamatőr szövetségei 1979 óta évenként meg­hívják Európa amatőreit nemzetközi URH-verse­­nyükre. Az idei, „Győze­lem — 40” verseny há­zigazdája a Német De­mokratikus Köztársaság lesz. Nos, amilyen természetes dolog ez az amatőr rádió­sok körében, meglehet épp­oly furcsa a „kívülállók­nak”. Mert — gondolják — a rádióamatőr csak bütyköl otthon a műhelyében, szer­számokkal és mindenféle műszerekkel körbebástyáz­­va. Hobbijáról pedig legin­kább úgy szereznek tudo­mást, ha látják a háztetőn rejtélyes huzalokat kifeszí­teni, vagy egy jó krimi köz­ben „bejátszák” adójának hangját a televíziókészülé­kükben. Pedig távolról sem ez jelenti a lényeget. Rövidhullámú rádióama­tőr versenyeket az 1920-as évek közepe óta rendeznek, és mára a szocialista orszá­gokban hivatalosan bejegy­zett sportággá vált az ama­tőr rádiózás. Ennek egyik válfaja a rádióforgalmazás. Versenyein az a feladat — és a nagy kérdés —, hogy 24 vagy 48 óra alatt melyik résztvevő tud adó-vevő be­rendezéssel több és távolab­bi rádió-összeköttetést léte­síteni. Aztán lehet a dolgot cifrázni is, ha arra gondo­lunk, hogy az ultrarövid­­hullámok megközelítően úgy terjednek a térben, mint a fény hullámai. Ezek­nek is van horizontjuk, amit rádióhorizontnak ne­veznek. Ha tehát URH-n messzebbre akarunk rádi­ózni, fel kell települni egy hegytetőre, hogy messzebb­re lehessen „látni”. így mozdul ki a rádióamatőr a szoba sarkából és nemcsak képletesen ... A „Győzelem” URH ver­senyek külön érdekessége, hogy a szocialista orszá­gokból hatfős csapatok kel­nek útra a rendező ország­ba. Viszik magukkal adó-vevőiket, antennáikat, az aggregátort és más szük­séges felszerelést, amikkel bárhol, bármilyen körülmé­nyek között — külső segít­ség nélkül is — rádiózhat­nak majd a kétszer tízórás verseny idején. Ezek a csa­patok külön kerülnek egy­más közötti értékelésre, és természetesen mellettük az otthon maradt több ezer rádióamatőr is részt vesz a versenyben. Bekerülni a csapatba a legjobbak közül is csak a klasszisoknak le­het. Igazán sokoldalú em­bereket kíván a feladat. A szellemi és fizikai állóké­pesség alapkövetelmény, mert ezen felül egyformán jól kell kezelni a morzebil­­lentyűt és például a gépko­csi kormányát. Az idegen nyelv ismerete sem hátrány a válogatásnál, és a köve­telmények hosszú sorának a legvégén még ott a tábori kávéfőző. A verseny köz­ben, úgy hajnali két-három óra körül , csodákat tehet egy jó fekete az ügyeletes állomáskezelőnek... * Közeleg július 27—28-a, a verseny időpontja._ A ha­zai csapat már hónapok óta rendszeresen készül a nagy erőpróbára. Erre kötelezi őket a magyar rádióamatőr sportolók elismerten jó hí­re a világban, a korábbi évek „Győzelem” versenye­in kivívott sok elhelyezé­sük. Kik ők, és milyen technikát visznek? A vá­laszt Cajárszki Imrétől, az MHSZ Országos Központ rádiós sport-főelőadójától kapjuk. — Idén a Heves megyei­ek képviselik színeinket az NDK-ban. A gyöngyösi Varga Géza, az egri Simon László és Suszter László I. osztályú minősítésű sporto­lók, válogatott kerettagok, többszörös országos bajno­kok. Hármójukat jól kiegé­szíti az egri Gergely József és Korepta György, öten több tucat nagy versenyt hajtottak végig a HGGV hí­vójelű Heves megyei ver­­senyállomáson. Krinszki Bernát csapatkapitány, az MHSZ Eger Városi Rádió­klub titkára a rendszer­technika embere, jó konst­ruktőr és amellett szabad­idejében még raliverseny­ző. No, nemcsak ő fog majd vezetni, mert a fiúk egy Barkas furgonnal és egy utánfutós rádiós UAZ ko­csival kelnek útra. A mil­liós értékű teljes rakomány lesz vagy 8-900 kilo­gramm ... Technikájuk csúcsszintű: FT757GX típusú japán adó­vevő FTV700-as konverter­rel. Ez biztosítja a ver­senyben előírt maximá­lis 10 W-os adóteljesít­ményt a 144 és 432 MHz-es amatőrsávokban. A két an- Az összetett verseny, amely­ben tavaly másodikok lettünk Munkában a magyar csapat .

Next