Igaz Szó, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
6 EXKLUZÍV -----INTERJÚ Markó Ivánnal, a Győri Balett igazgatójával - A Győri Balett megalakulásának szőkébb történetét - azt, hogy hat esztendővel ezelőtt az Állami Balettintézet végzős osztálya az ön vezetésével a Kisfaludy Színházhoz szerződött - ma már sokan ismerik. Azt viszont kevesebben tudják, hogy miért erre a városra esett a választásuk. Magyarországon a művészek többsége a fővárostól reméli a szakmai kiteljesedés lehetőségeit... - Ennek a döntésnek egyszerű, racionális okai voltak. Győrben épült egy új színház, amelynek színpada alkalmas volt a táncra. A tánchoz ugyanis egy dolog feltétlenül kell: a nagy tér. A győri színház ennek a követelménynek megfelelt, ideális táncszínház. Másrészt a város vezetői is jónak látták, hogy ebben az új színházban egy balettegyüttes működjék. A szubjektív indokok közül — ezek talán kevésbé racionálisak — pedig azt említem, hogy én úgy érzem, jobban tudok egy vidéki városban dolgozni, jobban tudok a munkára koncentrálni. Egy nagyvárosban mindig elvonja a figyelmemet a nyüzsgés, az a sok minden, ami körülöttem történik. Egy kisvárosban nyugodtabb az élet, ami a munkában nagyon sokat segít. Persze, van ennek az életmódnak hátránya is, különösen így, hogy az együttes tagjainak kilencven százaléka budapesti lakos. Ez a magánéletben okoz gondokat, s ugyanúgy hatással van a munkára, mint a már felsorolt körülmények. Az együttes rövid idő alatt nagy hírnévre tett szert. Milyen célokkal indultak annak idején és mit sikerült ezekből megvalósítani? — A célunk nagyon egyszerűen hangzik, de sok mindent takar: egy jó balettegyüttest szerettünk volna. Mit jelent ez konkrétabban? Jelenti először is azt, hogy aki az együttesben színpadra lép, az teljes energiáját és hitét adja a munkába — minden alkalommal. Jelenti azt, hogy a darabjaink a mai élet problémáiról a ma emberéhez szóljanak, és lehetőleg mindenki számára érthetően, jelenti azt is, hogy minden egyéb kellék — világítás, díszlet, jelmez — a lehető legjobb legyen, és egyetlen alapgondolatot, a MÜ alapgondolatát szolgálja tökéletes módon. Ezeken kívül volt egy olyan vágyunk, hogy módja legyen az együttesnek nemzetközi megmérettetésre is. Ez azért fontos, mert külföldön, ahol nem ismerik, vagy csak keveset tudnak róla, teljesen elfogulatlanul, csak a művészi értéke szerint ítélhetik meg produkcióját. Ezt az utóbbi célt hamar, talán túlságosan gyorsan értük el. De egyéb elképzeléseink is minden várakozáson felül sikerültek az elmúlt hat év alatt. Táncosaink valóban maximális odaadással dolgoznak, és hogy ez magával ragadja a közönséget, azt az előadások utáni tapsból, az elismerésekből érezzük. De ez egy olyan hivatás, amit minden nap újra kell kezdeni, és minden előadáson újra meg kell küzdeni ezekért az elismerésekért. Soha nem vehetjük biztosra a másnapi sikert, előre csak annyit tudunk, hogy holnap ismét színpadra lépünk és dolgozunk. — Elégedett az eredményekkel ? — Bajban vagyok az elégedett szóval, mert ez nem megfelelő kifejezés ide. Nem elégedett vagyok, hanem boldog, és hallatlanul hálás a sorsnak, hogy ezt a hat évet nekem megadta. Az összes küzdelmével, kínjával együtt ajándék volt ez a hat esztendő. — Mindezek ellenére az együttes egy alkalommal felmondott Győrben, el akarta hagyni sikereinek városát, aztán mégis maradt. Miért? — Akkoriban ez a szép és modern színház csak külsőségeiben töltötte be a funkcióját. Egymást váltották az igazgatók, a művészeti vezetők, a művészi és a gazdasági munkában is fejetlenség uralkodott. Ilyen körülmények között nem tudtunk az elképzeléseinknek megfelelő színvonalon dolgozni. Aztán rendeződtek a dolgok, a Győri Balett részben önállósult, és ma már javuló feltételek mellett dolgozhatunk. — Ha már szóba került, mit jelent ez a részleges önállóság? — Gyakorlatilag gazdasági különválást jelent. A színház épületében egy balettermet, néhány öltözőt és irodát használunk, ez a mienk. Külön gazdálkodunk a díszlet-, jelmez- és bérköltségekkel, a jegybevétellel. Hetven-hetvenöt százalékos állami támogatást kapunk a tanácson keresztül, a többi pénzt nekünk kell előteremtenünk a jegybevételből. Ebből fejleszthetjük az eszköztárunkat , vehetünk hangfalat, világítóberendezést, mindent ami kell, illetve ebből fizethetünk jutalmakat. Nem vagyunk GMK, de ez a rendszer gazdaságos működésre ösztönöz bennünket. - Kanyarodjunk vissza a művészethez. A Győri Balett eddigi produkcióiból Markó Ivánnak kétféle arcát ismerhettük meg. Az egyik drámai, a másik vidám, vagy talán inkább groteszk. Melyik az igazi? — A drámai. Mert világunk inkább drámai, mint humoros vagy groteszk. Csakhogy a humorra szükség van, mert segít az embereknek. A darabjaim közül csak a Jön a cirkusz! egyértelműen humoros a hangulatát és a stílusát tekintve, noha ebben is vannak komolyabb gondolatok. Tartottam attól, hogy nem tudok majd ezen a nyelven beszélni, és nagyon jó érzés, hogy mégis sikerült. Két-három éve foglalkoztatott már ez a téma, és amikor próbálni kezdtük, egyre jobban magával ragadott, egyre bátrabb lettem. Előadás közben, ha éppen nem vagyok színpadon, figyelem a közönséget, az arcokat, és boldog vagyaik, hogy mosolyognak. De a világunk, a korunk miatt a másik az igazi éneim. - A darabjaiból valóban kitűnik, hogy ön rendkívül fogékony az emberiség nagy sorskérdései, így a háború és a béke ügye iránt is. Táncban bár elmondta a véleményét erről a témáról. Elmondaná most szóban is? — Azt hiszem, erről minden épeszű ember csak ugyanazt mondhatja. A huszadik század második felében az emberek veszélyeztetve érzik magukat, a békéjüket, nemcsak egy országnak a békéjét, hanem az egész Földét. Mindenkinek mindent meg kell tennie a maga területén azért, hogy ne következhessen be egy végzetes katasztrófa. Ezért foglalkozom én is egy olyan darabbal, ami kifejezetten erről szól. El akarom mondani a véleményemet, szeretném formálni