Igaz Szó, 1987. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

Ö TBR (Ha a harang megkon­­dul és mindenki ujjong, akkor az, aki öntötte, lehetőleg az emberek szemétől távol zokog­jon, amiért nem tökéle­tes a hangja. Mivel­hogy nincsen tökéletes hangú harang.)* -A harang anyaga év­századokon át bronz volt - mondja Jeney Tibor -, te­hát ha kellett, ágyút öntöt­tek belőle. Az én harangja­imból nem lehet ágyút ön­teni, mivel alumíniumból készülnek. Köztudott, hogy az alumínium ipari feldol­gozása pontosan száz év­vel ezelőtt kezdődött a Bayer- és Héroult-Hall el­járásokkal. Ez az anyag valódi forradalmat jelen­tett a világnak, munkát és megélhetést adott az em­berek millióinak. Az alumi­nium tette lehetővé az em­beriség legnagyobb álmát és hőstettét, a repülést. A világ több ezer vállalata dolgozza fel az alumíniu­mot, és olyan termékeket állít elő, amelyek hozzájá­rulnak e század hallatlan mérvű technikai forradal­­ ­om­ mához, és a Föld népeinek jobb életet biztosítanak. Mindezek miatt különösen indokolt, hogy megemlé­kezzünk erről az évforduló­ról. - Ez a gondolat vezetett bennünket feleségemmel, Oborzil Edit képzőművész­­szel, hogy megöntsük alu­míniumból a Világharan­got, amely a centenárium jelképévé, s miként Párizs­nak az Eiffel-torony, Buda­pestnek a szimbólumává válhat. * * * (Harangot nem lehet önteni apáink tapaszta­latai nélkül, de az örö­költ tudás nem elég hozzá.) - A szegedi egyetemen születtem, annak fizikáján nőttem föl. Olyan szeren­csés gyerekkorom volt, hogy Bay professzor tér­dén lovagolhattam. Ő volt az, aki először fogott visz­­szajelzést a Holdról, tulaj­donképpeni szülőatyja a lehetőségnek, hogy az em­ber a Holdra léphessen. Szent-Györgyi, Gerendás, Bruckner, Straub F. Brúnó és a többi professzor elő­adásain cseperedtem, az egyetlen gyerek voltam, aki az összes órára beme­hetett, mert mindig figyel­tem és csendben voltam. S persze azért is, mert édesapám a műhelygya­korlatot és elméletet taní­totta ugyanitt. Ezek a tudó­sok felnőttként kezeltek, s belém itatták a kutatás szenvedélyét. - Ifjúként a repülés von­zott, iskoláim elvégzése után a Dunai Repülőgép­­gyárban dolgoztam, majd elvittek katonának. Végig­csináltam a háborút, angol fogság, amerikai fogság, 1946-ban kerültem haza. Mindenütt sokat tanultam, nyitott szemmel jártam a világot. Autodidakta mó­don képeztem magam, bí­rósági igazságügyi szakér­tő lettem, többszörös fel­találó. Több évtizedes al­kotói pályánk utóbbi évei­ben feleségemmel intenzí­ven kutattuk a lehetősé­get, amellyel az alumíniu­mot művészeti céljaink szolgálatába állíthatjuk. Ez az anyag ugyanis adott az országban, s mi a kilón­ként 70 forintos anyagból, 1500-3000 forintot is tu­dunk csinálni. Ez pedig a népgazdaságnak is jelen­tős. Új öntési eljárást sza­badalmaztattunk, s ez a technológiai lehetőség pá­rosult művészi elképzelé­seinkkel; megpróbálunk új szakaszt nyitni a harangké­szítés történetében. * * * (Harangot komolyan kell önteni, hiszen nem közönséges használat­ra szolgál.) „Te Deum című dara­bomban csodálatosan zengtek a harangok. Na­gyon elégedett vagyok Je­ney Tibor és Oborzil Edit hangszereivel és nagyon remélem, hogy az alumíni­um harangokat a jövőben is alkalmazhatom műveim­nél. " Krzysztof Penderecki. * * *­­A harangöntésnek vannak kritikus pillana­tai. Akik ilyenkor kétel­kednek és leállnak, azokkal nem szabad vi­tatkozni, azokat kény­szeríteni kell, hogy folytassák a munkát. De a jó harangöntő szenved ettől a kény­szerű erőszaktól.) - Eddig mindenki az öt­vözetben kereste a harang megszólaltatásának a le­hetőségét. Nem abban van. Én a fizikából, a hang­villa törvényéből indultam ki. A réselésen, a hasítá­son múlik minden. A ha­ * A zárójelben közölt gondolatok Ancsel Éva: Hogyan kell harangot önteni? című esszéjéből valók.

Next